Egy lépéssel közelebb Bartók zenéjéhez

Az idei bő egy hétben is számos példa volt erre, és a fesztiválnak még nincs is vége. Néhány alkalmon mi is ott voltunk. A szombathelyi közönség korábban már találkozhatott Sipos József Bartók című filmjével. Most, amikor szerdán este újra levetítették, a program kibővült a rendező személyes beszámolójával, majd premier előtt láthattuk a film folytatását, a Bartók hagyaték című rövidebb alkotást is.

Sipos József, aki egyébként elsődlegesen játékfilmeket rendez, szívesen ered érdekes életutak nyomába. Bartókkal kapcsolatban az a vakmerő ötlete támadt, hogy magát a zeneszerző második házasságából született fiát keresi meg. A Floridában élő, már akkor 92 éves Bartók Péter állítólag még soha nem mesélt a nyilvánosságnak a család belső életéről. Talán ő maga is úgy gondolta, ha most nem szólal meg, a világ már soha nem tudja meg, milyen is volt Bartók Béla otthon, emberként, férjként, családapaként. Igent mondott hát a magyar rendezőnek.

Az idős, enyhe akcentussal, de tökéletes magyarsággal beszélő férfi szavai, gyakorta könnybe lábadó szemei hihetetlen érzelmi hullámzást indítanak el a nézőben. Visszaemlékezéseiből egy könnyen sebezhető, de elveiben sziklakemény zenei tehetség bontakozik ki. A világszerte elismert zongoraművész és zeneszerző, aki fáradhatatlanul járta a szegény erdélyi és a felvidéki falvakat, hogy megmentse az utókornak az egyszerű emberek ősi dallamait. Töretlen lelkesedését mi sem mutatja jobban, mint hogy útjai során adatközlőit rendre le is fényképezte. A személyes vallomások mellett a filmet rendkívül értékessé teszi, hogy a visszaemlékező most a családi hagyaték számos értékes darabját is a nyilvánosság elé tárta. Eddig soha nem látott családi fotók, amatőr filmfelvételek, levelek, naplórészletek, kéziratok bukkannak fel a vásznon.

A szépséges arcélű, kalapos, cigarettázó Bartók, az ifjúkori szerelmek, a fiát ölében tartó zeneszerző, képek a szülői házról, majd az utolsó évek száműzetési helyszínéül szolgáló nyomorúságos New York-i bérkaszárnyáról.

Miután az életút megrendítő utolsó kockái is leperegtek, a rendező maga mesélt a találkozás rendkívüli élményéről. Párjával, Détár Krisztinával együtt úgy döntöttek, hogy ebbe a filmbe a több mint négyórányi felvett beszélgetésből csak Bartók Béla életét „csomagolják bele”. A hagyaték sorsával foglalkozó részletekből pedig egy külön összeállítást készítettek, amit a szombathelyi közönség láthatott először. A sors meglehetősen felkavaróra formálta ezt a fejezetet is. A zeneszerző óriásnak, a magyar népdalkincs egyik megmentőjének nem csak az élete volt megalázó, amikor szeretett hazájában hazaárulónak bélyegezték és szinte szó szerint éhen halt Amerikában.

A filmben szó esik a kivándorlás előtt külföldre menekített kéziratokról, meg nem írt végrendeletről, etikátlanul viselkedő ügyvédről, és megszólal a Bartók-életmű jelentős részét őrző bázeli Sacher Alapítvány képviselője is. A zeneszerző második, Pásztory Dittával kötött házasságából született fia, Péter egész életét apja hagyatékának gondozására, rendezésére, emlékének ápolására fordította, de úgy tűnik, a munka befejezéséhez egy hosszú élet nem volt elég. A néző azzal a rossz érzéssel áll fel a filmszínház nézőteréről, hogy egyik legértékesebb szülöttünkkel szemben nekünk, magyaroknak még mindig van törleszteni valónk. A nyomasztó érzések alól este a Cinema Café előtt játszó Párniczky Quartet oldotta fel az érdeklődőket, akik Bartók népzenei műveit továbbgondolva bocsátkoztak mesteri elektronikus improvizációkba.

Szólni kell még a csütörtök esti koncertről, amikor Sebestyén Márta népdalénekes és a Szent Efrém Férfikar hívta a közönséget „Kirándulásra Bartókkal a Kárpát-medencében”. Az ELTE SEK Dísztermében zúgó taps egyszerre szólt Bartóknak, a briliáns előadóknak és a tiszta népzenének. Bartók Béla 33 év alatt összesen hat művet írt férfikarra, ezek azonban jó alapul szolgáltak, hogy az előadók végigkísérjék alkotói érdeklődésének korszakait.

A legelső, még a Liszt és a romantika szellemében íródott kórusműtől a már népzenei ihletésű moldvai, csángó, székely, román, tót népdalokat feldolgozó művekig. A táplánszentkereszti kötődésű Sebestyén Mártától hallhattuk azt az éneket is, amelyet Bartók véletlenszerűen hallott meg egy szolgálólánytól huszonnégy éves korában, és amely elindította egész életre szóló vonzódását a Kárpát-medencei népek dallamai iránt. Eredeti népdalok és feldolgozások váltották egymást, de a műsorba belekerült az a Mária-ének is, amelyet Bartók komponált, de olyan hitelesre sikerült, hogy az emberek népdalként ének-

lik.

A Bartók-Fesztivál kínálatában maradt még egy különlegesség. Ma, szombaton 21 órától Szamosi Szabolcs orgonakoncertjét hallhatjuk a szombathelyi székesegyházban, Vizin Viktóra és Horváth István operaénekesek közreműködésével, a koncertet kísérő varázslatos fényfestéssel.