Gólyalábakon jött az igazgató

Vásártér című bábelőadásával mutatkozik be ma 18 órakor Kovács Géza, a Mesebolt Bábszínház új igazgatója a Fő téren - a Savaria Szimfonikus Zenekarral és az Agora Kulturális Központtal közös Hang-Tér-Kép című programban. Az igazgató képzett bábszínész. Nemcsak egyszerűen játszani tud, de munkáját eddig számos elismerés is kísérte. Blattner Géza-díjat kapott, szakmai elismerésként UNIMA Diplomát, és kétszer nyerte el a Legjobb játékos díját - egy-egy nemzetközi bábfesztiválon.

Szombathelyen a Maskarás Céh gólyalábas fellépéseiből ismerhetjük régóta. Pályi Jánossal és Rumi Lászlóval sokszor voltak a város, illetve a Múzeumfalu rendezvényeinek vendégei. Ma már nem jár gólyalábakon (habár tudna), viszont a Mesebolt Bábszínházban ő rendezte tavaly a cigánylegendát feldolgozó Suttogó füzeseket, idén nyáron Kőszegen a János vitézt.

- Mikor kezdődött a kapcsolata Szombathellyel?

- A Maskarás Céh - három gólyalábas és egy-két zenész - már a 90-es években szerepelt Szombathelyen. Játszottunk utcaszínházi formációnkkal Kőszegen is. Maszkos alakoskodást, vásári bábjátékot, zászlós játékot csináltunk, esti gólyalábas produkciónk volt árnyjátékkal, játszottunk a tűzzel... A múzeumfalubeli szerepléseink után meghívtak minket a Savaria Karneválra is. Benne voltunk a Gáyer parkban felépített Regejáróban egy interaktív játszóházzal. A Mesebolt társulatával fesztiválokon szoktam találkozni, de többször jöttem ide előadást nézni Rumi Lászlóval, aki nemegyszer rendezett itt.

- Cirókás korszakából milyen élményeket hoz?

- Felépítettünk ott egy olyan színházat, ami mérföldkő lett a vidéki magyar bábjátszásban. Olyan képességű művészek voltak ott, akik ma már neves személyiségek a szakmában. Pályi János, Rumi László, Kiss Rita, Boráros Szilárd, Majoros Gyula, Mátravölgyi Ákos, akik a magyar bábszínház utóbbi húsz évét meghatározták. A legkiemelkedőbb alak Kovács Ildikó volt, aki sajnos már meghalt, hat évet dolgozott velünk Kecskeméten. A 90-es években indultak a vidéki bábszínházak, a Ciróka egy jelentős műhely volt közöttük. 1998-ban eljöttem Kecskemétről. Nem haraggal, nem leváltva, kényszerből, hanem mert fontosnak éreztem a váltást, a megújulást, a kilépést a mindennapos taposómalomból. Évekig nem vállaltam bábszínház-vezetést.

- Aztán jött a Griff Bábszínház Zalaegerszegen. Onnan milyen emlékeket őriz?

- Zalaegerszegen mindent elölről lehetett kezdeni, jó feltételekkel. Egy erős társulatot sikerült összerakni, akik megint csak meghatározó alakjai lettek a magyar bábszínháznak. Ők egy következő generáció, a harmincasok: Tengely Gábor, Csató Kata, Badacsonyi Angéla, Tatai Zsolt és mások, akik közül páran már Szombathelyen is megmutatták, mit tudnak. Tengely Gábor kétszer rendezett itt, az utóbbi darabjában, az Amáliában Badacsonyi Angélát látjuk főszerepben. A Zalaegerszegen töltött két év alatt jó eredményeink voltak.

- H. Nagy Katalin, a Mesebolt Bábszínház előző igazgatója hívta önt rendezni Szombathelyre a Suttogó füzesekhez. Azóta szó volt arról, hogy Kovács Géza pályázzék az igazgatói posztra?

- Kati már sok-sok éve hívott engem rendezni. A Suttogó füzesekkel nagy rizikót vállalt, mert a darab szokatlan jellegénél, tartalmánál fogva, és hangütésében is. Jó alkotómunka volt. De nekem nem voltak jó tapasztalataim önkormányzat-színház kapcsolatáról, ezért sokáig nem vonzott, hogy újból igazgató legyek. Kati azonban látta, hogy elérkezett az idő: a Meseboltnak tovább kell lépnie. Úgy látta, hogy ez velem lehetséges lenne. Addig győzködött, mígnem kialakult erről köztünk egy párbeszéd. Rengeteg tapasztalatot felhalmoztam, hogyan kellene működtetni egy bábszínházat, ezeket írtam le a pályázatomban. Szeretnék felépíteni egy professzionális bábszínházi struktúrát, egy igazi alkotóműhelyt.

- Milyen eszközöket rendel terve megvalósításához?

- Úgy gondolom, hogy mindkét fenntartó sok pénzt áldoz a bábszínházra. A megye is. Ezért nemcsak Szombathelyen kell sokat szerepelnünk, hanem meg kell erősíteni jelenlétünket a megyében is. Ehhez - a tájelőadások mellett - új formákat találunk ki, például rendhagyó irodalmi órákat, szakrális színházi formákat. Érdekel, hogyan lehet ma újrafogalmazni a színház és a közönség kapcsolatát, milyen új szerződéseket lehet kötni, milyen új - társintézményekkel való - együttműködések képzelhetők el. Például a Regionális Bölcsődei Központtal, a Savaria Karnevállal, a János vitéz nyomán a Kőszegi Várszínházzal, a Savaria Szimfonikus Zenekarral... Ez egy fontos pontja a Mesebolt megújulásának. De az is, hogy létrejöjjön egy arculatot meghatározó alkotó team. Most nincs állandó tervező, rendező. Nem volt, most már van egy félállású dramaturg. Fiatal színészeket kell idehozni. Javítani kell majd a nemek arányán, mert jelenleg csak egy férfiszínész van.

- Bővül a létszám?

- A jelenlegi 16 státuson belül kell gondolkodni, mert több valószínűleg nem lesz. A változtatások persze nem azon nyomban történnek, hiszen a programomat öt évre írtam. Ez az évad a jelenlegi állománnyal fog lefutni. A tavasz folyamán ülünk le, hogy megbeszéljük, milyen új belépőkre van szükség. Nehéz kérdés, hiszen sorsokról van szó. Nagy vihart kavar.

- Hogyan újul meg a közönségkapcsolat?

- Szeretnénk azokkal megerősíteni a kapcsolatot, akik a gyerekeket behozzák a színházba. Fontos, hogy nyitottak legyenek a különböző formák iránt. Ezért óvónőknek, pedagógusoknak, érdeklődő felnőtteknek októbertől szervezünk majd havonta beszélgetéseket a bábművészetről.