Kilátások az Óháznál – A Vas megyeiek kedvelt kirándulóhelyének története

A kőszegiek kedvelt kirándulóhelye eleinte a sok turistát vonzó csodás panoráma okán került a sajtóhírekbe, de a trianoni határ meghúzása után megjelentek az addig csak amerikai sajtótudósításokból ismert csempészháborúkról szóló tudósítások is.

A korabeli beszámolók szerint a csempészek búzát és marhát vittek Ausztriába, ahonnan cukrot, dohányt és olcsó ipari cikkeket hoztak az országba. A csempészek félmázsás lisz­tes­zsákokhoz füleket varrtak, így hátizsákká „varázsolva” őket rejtett erdei utakon indultak a határra. Ott várták őket az osztrák „sógorok” megtömött pakkal. Zsákot cseréltek, és mindenki indult vissza. Egy-egy fordulóval öt-tíz pengőt is lehetett keresni, vagyis az illegális kereskedelem Ausztria és Magyarország határán megélhetést nyújtó üzletág volt. A csempészek ritkán jártak egyedül, alkalmanként egész karavánok indultak neki a határnak. Vitték a friss magyar tojást, amely az egyik legjobb csempészáru volt, mert Ausztriában négy-ötszörös árat lehetett kapni érte.

De hivatalos szállítók is próbálkoztak. Az egyik ellenőrzésnél szalma és nád közé rejtve több mázsa hagymát találtak. A fuvaros bevallotta, hogy a korábban átcsempészett 45 mázsa hagymáért 9500 schillinget kapott.

Még nagyobb üzlet volt a marhacsempészet. A csempésző hajcsárok 20-22 szarvasmarhával indultak. Amikor a veszélyes zónába értek, egy kísérővel kettőt-hármat előreküldtek, és ha azok baj nélkül átjutottak, akkor ment tovább a derékhad. Ha az előőrs határőrök kezére került, akkor a leadott veszélyjelzés után a többiek kerülővel mentek át a határon.

A veszélyes zóna csak a legelső faluig tartott. Ott azután minden jószágnak hamisított marhalevelet állítottak ki, így biztosítva a gondtalan továbbhajtást. Az osztrákok, miután egy húsztagú, húst és élelmiszert szállító csempészbanda valóságos sortüzet adott le a járőrökre, egész zászlóaljjal erősítették meg a Kőszeg környéki őrizetet.

A csempészek taktikát váltva – abban bízva, hogy a fák között futva nem éri golyó az üldözöttet – erdei utakon próbálkoztak. Ez azonban, ahogy ma mondanánk, tragikus módon „nem jött be” annak a „húsz év körüli sátorvászon zubbonyos ismeretlen férfinak”, akit turisták 1936 tavaszán az Óház felett fejbe lőve találtak. A csendőrség által csempésznek minősített személyt, miután az országos felhívás nem hozott eredményt, „ismeretlen halottként” temették el a kőszegi temetőben.

Az Óház ma ismét a turistáké: szép kilátás nyílik innen Kőszegre, Szombathelyre, a vulkanikus Ságra és Somlóra, a Fertő tóra – és persze a szomszédos Ausztriára.