Merkly Ferenc temetői életképei

A szobor, amely előtt állunk, Merkly Ferenc egyik alkotása: síremlék. Merkly emlékműveket, épületdíszeket is készített, de igazából a síremlékművészetben volt otthon.

Nem alkotott forradalmian újat, de több volt egy egyszerű sírkövesmesternél. Temetői szobrai nem sírra boruló, zokogó embereket ábrázolnak. Bár egyes motívumok vissza-visszatérnek, mégis mindegyik síremlék egyedi, sőt mindegyik esetben ott van a személyes elem is.

A bevezető mondatban említett lány például a fiatalon meghalt Fekete Karola. Biztosra vehetjük, hogy Merkly őt magát mintázta meg. A síremlék az elhunyt apjának, Fekete Jánosnak a megrendelésére készült, aki jegyzői, majd polgármester-helyettesi tisztséget töltött be Szombathelyen. A lány, mielőtt Jézus magához emelné, még egyszer visszanéz. Az arca nyugodt, s a pillanatot még ünnepélyesebbé teszi a háttérben megjelenő sugárkoszorú.

Merkly Ferenc 1883-ban, Budafokon született, 1941-ben Szombathelyen halt meg. Édesapját korán elvesztette. Gyermekéveitől kezdve már Szombathelyen, illetve a várossal szomszédos, de korábban különálló Gyöngyösszőllősön élt. 1904-ben beiratkozott az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász szakára. Tanulmányait, amelyekhez Szombathelytől ösztöndíjat is kapott, nem fejezte be. A világháborúban önkéntesként vonult be, de betegsége miatt leszerelték. Fennmaradt munkáinak többsége műkőből készült.

Ez az anyag az 1860-as, 70-es évek körül kezdett elterjedni. A XX. század elejére fokozatosan olcsóbbá vált, mint a mészkő. Igaz, műkőből is nagyon sokféle van, különbözhet az elkészítés módja és az összetevők aránya is. Merkly is kidolgozta a saját technikáját, „receptjét”. Szobrait vasvázra építette fel. Most, egy évszázad után látszik, hogy az általa készített kő is „elhasználódott”. A finom részletek eltűntek vagy elmosódtak, és sok helyen kilátszik a fémváz is. Merkly saját temetői stílust alakított ki, az általa választott úton követője nem nagyon akadt. Legszebb munkái Szombathelyen, a Szent Márton utcai temetőben láthatók.

Valós személyeket bemutató igazi életkép a Vízmathy-síremlék is. Egy nő kísér egy kisfiút – a kéz gyengéden a vállon. A fiú, aki szembenéz velünk, komoly, de nem szomorú. A gyermekként meghalt Vizmathy Zoltánkát látjuk és édesanyját, Bertalanfy Bertát.

A Krisztussal való találkozás motívuma jelenik meg a Móritz–Görög síremléken is. Itt ugyancsak egy fiatal távozik – és érkezik meg.

A elhunyt alakjának megörökítése igény volt a hozzátartozók részéről. A szoborállítás költséges dolognak számított, de ezt a célt szolgálták a sírköveken elhelyezett fényképek is. Az arcvonások így – ha nem is az örökkévalóságig, de – néhány évtizedig megőrződtek.

Érdekes megoldással találkozunk Hidasy Krisztina síremlékénél. Két nőalak áll egymás mellett. Ha a korukat nézzük, akkor az „egymást váltó” generációkhoz tartoznak. Lehetnének akár anya és leánya is, de itt, az élettörténetből adódóan az ifjút és példaképét látjuk. A magas, sudár alak fején koronával, kötényében rózsákkal a jótékonykodó Szent Erzsébet. Ő volt az eszményképe annak a „kislánynak”, aki mellette áll. Hidasy Krisztina Komáromból került Szombathelyre.

Öccse, Hidasy Kornél hívta magához, amikor szombathelyi püspök lett. Két évtizeddel élte túl testvérét.