Mi áll az O-láb, X-láb hátterében? – Szakértő válaszol

A szakorvos mindenekelőtt leszögezi: a járástanulás nem verseny, azt erőltetni, kikényszeríteni nem szabad. Hagyjuk a gyereket önmagától fejlődni, az ad neki igazi sikerélményt, és még véletlenül se vásároljunk neki járássegítőket, például bébikompot.

– Általános tévhit, hogy minden gyermeknek egyévesen járnia kell. Meg kell tanulniuk járni, de hogy mikor, az egyénfüggő. Megfelelő erővel kell rendelkezniük, a központi idegrendszernek alkalmasnak kell lennie a járás vezérléséhez, összességében a koordináció, az egyensúlyozás, az izomerő és a csontozat is a helyén kell, hogy legyen, hogy a kúszás, a mászás és a felállás után képesek legyenek a járásra. Ez is egy tanulási folyamat – ha valahol megakasztjuk, vagy átlépünk egy lépcsőt, akkor lehet, hogy kórosan rögzül, ebből elakadás következhet – hangsúlyozza a szakember.

Attól kezdve, hogy a kicsik elkezdenek járni, 5-6 éves korukig az izom- és vázrendszer – ezért a láb formája is – nagy változásokon megy keresztül. Ortopédiai vizsgálatot a járás megkezdése után 3-4 hónappal javasol, abban az esetben, ha eltérést észlelünk, amikor a baba már stabilan jár.

A járástanuláskori lábdeformitások közül elsőként a sajkalábat említi: a sarok meredeken a talaj irányába fordul, ezzel a felső ugróízület működése erősen korlátozódik. A sajkaláb megjelenése túlterhelésre, az izomegyensúly hiányára utal: ha egyes izmok gyengébbek, nem tudják a funkciójukat ellátni, a láb túlterhelődik, és kialakul a kiskori lúdtalp. Az enyhe O- vagy X-láb (a befelé, illetve kifelé forduló térd) gyakori a totyogóknál, de másfél éves korukra általában magától javul. Jellemzően nem csontrendszeri elváltozás áll a hátterében. A csonteltérések spontán következnek be, de tápanyaghiány is okozhatja őket (az O-láb utalhat D-vitamin-hiányra.) A veleszületett O-láb legtöbbször a csecsemőkoron át meg marad, később a járással fokozatosan kiegyenesedik.

Az X-láb jellemzően a járás megkezdése után alakul ki (2-4 éves korban) a szalagok gyengesége miatt. Gyakran jár együtt a lábboltozat gyengeségével, a lúdtalppal. Ha a görbeség jelentős, ortopédiai vizsgálat szükséges. Ha nem kezelik, egy későbbi fejlődési szakaszban térdízületi túlterhelést okozhat. Ha 10 éves korra még tartósan fennáll, sebészeti beavatkozásra lehet szükség, de ez nagyon ritka. Ha az O-láb fennmarad vagy tovább romlik, annak oka a sípcsont oszteokondrózisa (Blount-betegség) vagy angolkór lehet, az utóbbi a D-vitamin hiányában kialakuló csontfejlődési zavar. A Blount-betegség jó esetben kezelhető éjszakai rögzítősín alkalmazásával, néha viszont sebészeti beavatkozásra van szükség. Az angolkórt D-vitamin-pótlással kezelik.

A szakorvos azt javasolja, a szülők, ha tehetik, az óvodakezdés előtt keressenek fel egy ortopédiai rendelést, mert ha 3 éves kor környékén felmerül a gyanú valamilyen lábproblémára, kezdődő lúdtalpra, akkor a szakemberek irányt tudnak mutatni a kezelésre.

Ebben az életkorban még jól lehet orientálni a láb növekedését, tekintettel a különböző mértékű deformitásra. Például azzal, hogy speciális cipő viselését javasolják: a supinált szandál óvodai váltócipőnek is tökéletes, de akár egészséges gyereknek is ajánlott, hiszen jó irányban tartja, és jó irányba tereli a láb fejlődését – a sarokrésze kifelé döntött. Dr. Hepp Balázs ezen a ponton jegyzi meg: tévhit az is, hogy otthon, a lakásban nem szükséges lábbelit viselni.

Éppen az ellenkezője igaz: amennyi ideig csak lehet, legyen a gyermek lábán cipő, szandál vagy papucs, ami kényelmes és egészséges. Egyéves kor alatt puhatalpút javasolnak, lúdtalpas és bokasüllyedéses lábra szupinációs cipőt, óvodába lehetőleg zárt sarkú, rugalmas talpú cipőt, a legjobb választás a bőr.

A kemény sík talaj – járólap, parketta – homogén, nincsen rajta egyenetlenség, ezért nem igényel a gyermek részéről koordinációt.

Sem az agyat, sem a lábat nem kényszeríti arra, hogy egyensúlyozzon, koordináljon, hogy legyenek reflexes visszajelzések. De egy egyedi talpbetét is sokat tud segíteni, ezzel is jó korrekció érhető el, ami azért lényeges, mert az elhanyagolt lúdtalp hosszú évek alatt akár gerincferdüléshez is vezethet.

Előfordulhat az is, hogy az addig szaladgáló kisgyermek egyszer csak sántítani kezd, ezt se vegyük félvállról: utalhat a dolog rejtett sérülésre, gyulladásra, a lényeg, hogy mielőbbi vizsgálatot igényel. Ahogy az is, ha a gyermek ízületi vagy csontfájdalomra panaszkodik, az ugyanis lehet például vérképzőszervi vagy mozgásszervi betegség tünete is. Ha az ortopéd szakorvos nem talál olyan elváltozást, amely megmagyarázná a tüneteket, további vizsgálatokra lehet szükség.

Az orvos ismét arra figyelmeztet: ne legyintsünk a problémákra, mert néha a csecsemőkortól, akár egy születés utáni fejtartási problémából levezethető egy serdülőkori súlyos gerincferdülés. Ugyanakkor megnyugtat, ha eltérés van, többféle módszer létezik a kezelésre: a bababarát megoldástól indulnak el, ha azzal nem érnek el megfelelő eredményt, haladnak az erőteljesebb tartást javító módszerek, például külső rögzítő vagy éjszakai sín felé. A kezelések sokszor időigényesek, néhány hónapot, de akár néhány évet is igénybe vehetnek, ám ha időben elkezdik, sikerre vezetnek.