. Mindenkinek kell néha egy kis számuzetés

Keresve sem találhatnánk Bécsnél jobb helyet számuzetésre. Leopold Bloom muvészbarátai, Székely Ákossal az élen, a tavalyi pesti kirándulás után az idén a császárvárosban idézték Joyce szellemét. Kiállítás és zajzenei persziflázs szerepelt a programban, a szeméthajigálás, hányás és egyéb kispolgárpukkasztás most elmaradt.


écs utcáira is kábulatköd ereszkedett a rekkeno hoségben 2006. június 16-án. Hiába a Duna közelsége, semmi nem enyhítette a délutáni kánikula mellbevágó szorítását a Hollandstrasse utcai Collegium Hungaricum környékén sem. A közeli kocsma talán lengyel pincérnoje tört osztráksággal kérdi, kérek-e tökmagolajat a salátámhoz, majd literes üvegben tálalja az imbolygó muanyagasztalon. A Collegium nagy üvegablakai mögött szendvicseket majszolva folyik a készülodés a délután hármas kezdésre. Révetegen húzza kullóját egy munkás, városi keverék kutyus közelít, pórázon vezetgetve gazdiját, nem sokat vesznek észre abból, hogy az üvegajtón túl magyar Joyce-számuzöttek épp egy performance-ra készülnek.
A Collegium Hungaricum szemlátomást nem az utca emberének figyelmét szerette volna elnyerni, a szembeötlo, harsány plakátok és az osztrák közönség teljes hiánya a diszkréció szempontjából kifejezetten elonyös. Megintcsak felmerül bennem a kérdés, csakúgy, mint amikor Székely Ákossal pár nappal ezelott a Bloomsday-rol beszélgettünk mi az értelme a rendezvénynek, kinek jó ez, ha úgy tetszik, van-e valamilyen haszna.
Az álcinikus kérdésre hamar találunk választ Ákos szerint éppen az, hogy felvetül bennünk, kis és közepes, vagy akár nagypolgárokban a kérdés mi a muvészet? Vagy akár a zene, vagy a vers. Tetszett a válasz. Valamivel késobb muvészetek iránt kevéssé érdeklodo kedves barátomnak mesélem, hogy Bécsbe indulok, a Bloomsday okán. Nem szereti, nem érti az avantgárd muvészeteket, de ha talál egy képben szépséget, abban szívesen elgyönyörkdik, mondja, és Munkácsyt említi. Hogy mitol szép? Mitol muvészet? Ezen még nem gondolkodott, érdekes, mondja, és most eltöpreng rajta, ha csak pár perc erejéig is. Mondhatnánk persze, közhelyes dilemmák, akárcsak az élet értelme, amire örökké bolyongva keressük a választ, de ha rést nyitunk szívünkben ezekre a kérdésekre, nem vesztegetjük az idot, hanem nyerhetünk egy kicsit, csakúgy, mint a szerelemre "vesztegetett" idovel. "Csak a szenvedély vak pillanata - a szabad, szégyentelen, ellenállhatatlan szenvedélyé - az egyetlen kapu, melyen át kiléphetünk a nyomorúságból, amit a rabszolgák életnek neveznek" - idézi önnön fiatalságának szavait a Joyce alakját viselo figurának Robert barátja a Számuzöttekben. Változunk, igen, és ünnep, ha emlékezhetünk saját történelmünk kezdeteire, ahol fel sem merült bennünk, hogy az ido, a mi idonk nem a végtelen ideje. Ehhez a töprengéshez találhat társakat az, aki beteszi a lábát, a fülét és a szívét egy Bloomsday-re.
Székely Ákos igazát - és a provokáció értelmét - ezzel bizonyítottnak tekintve útra kelek Bécsbe. A welcome-kávé és ásványvíz hamar elfogy ez elotérben, a díszteremben elfoglalta helyét a közönség. Feltételezzük, hogy a Collegium Hungaricum megtette a tole telhetot a rendezvény népszerusítéséért, de tény egyetlen osztrák látogató sem akadt a közönség soraiban. A Collegium muvészeti igazgatóhelyettese, Czipernovszky Kornél kultúrdiplomáciai udvariassággal köszöntötte a muvészetkedvelo magyarokat, majd Székely Ákos és Bujdosó Alpár beszélgetésével megkezdodött a bécsi magyar Bloomsday. A kötetlen társalgásból megtudhattuk, nem utolsósorban anyagi okok húzódnak amögött, hogy az idén új mappa helyett a korábbi számokból válogatott gyujtemény jelent meg. Az eddig megjelent 23 példány elkészítése, postázása költséges, eddig bírtuk, mondta Székely Ákos. Úgy látja, Odüsszeusz bolyongásához hasonlóan tíz év szabatott erre a történetre. Szerintük a szombathelyi Bloomsday "becivilizálódott", vasi látványosság válik belole, idézik a legutóbbi évek szombathelyi Blumnapjainak szellemét. Az önszámuzöttek olyan Bloomsday-t szeretnének, ami "a világ bármely részén megállja a helyét, ami nem a vasi muvészetet, hanem az egyetemest tükrözi. Hittük, hogy ezt meg tudjuk csinálni, mondta, miért kellene nekünk helyi politikai szempontokhoz igazodni". A folyóirat utolsó számának készítésekor merült fel a számuzetés gondolata, ezért vonultak tavaly Pestre, az idén Bécsbe, jövore Milánóba, majd Londonba, végül Dublinba mennek.
A szombathelyi közönség az elsok között találkozhatott azzal az eredetileg 1962-ben indult muvészeti törekvéssel, melynek sodrásában az 1994-es elso Bloomsday-t rendezték. "Akkor még volt a városban egy épkézláb, Iseum nevu szentély, itt vonultak fel Bloom szombathelyi barátai", mondja Tóth Gábor. A társaság azóta kettészakadt, a vasi fesztivál idejére Székely Ákos, Abajkovics Péter, Bonyhádi Károly (az általa koreografált Bloom-mappákon keresztül) Bécsbe számuzték magukat.
Nincsen abban semmi rendkívüli, hogy két helyszínen ünnepeltek Bloom szombathelyi barátai, valójában ugyanis nagyon sok helyen ünnepelnek ilyenkor a világon, ezek a rendezvények ebbe a sorba illeszkednek, összegezheto Székely tanár úr véleménye. Tóth Gábor, aki szintén a Bloomsday hazai hagyományteremtoi közé tartozik, ezúttal zajzenei totálpersziflázzsal tette próbára a közönség zajálló-képességét. A Tudósok ütos jazzpunk koncertjével, Bujdosó Alpár képversfelolvasásával, Szkárosi Endre akciódalestjével Joyce apropóján idot kaptunk ajándékba. Köszönet érte.