Sosem készült újságírónak a Junior Prima díjas Palkó István

Idén már negyedik alkalommal adták át tíz fiatal, 30 év alatti újságírónak Magyar sajtó kategóriában a Junior Prima díjat. Nagy és rangos elismerésről van szó, amely továbblendítheti, ösztönözheti az embert - vallja Palkó István is, az egyik idei díjazott, aki életéről - döntéseiről -, munkájáról és világszemléletéről mesél.

Püspökmolnáriban született, ott töltötte gyermekkorát, Szombathelyen, a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban tanult.

- Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy egészséges környezetben és teljes családban nőjön fel egy gyerek, ez ugyanis nem csak gondolkodását, de felnőttként például a karrierjét is képes meghatározni. Amíg ez magától értetődő az ember számára, nem tudja megbecsülni, de minél nagyobb városba - egyúttal minél nagyobb káoszba - kerül, annál inkább rájön, mennyire így van. Sokszor gondolok szülőfalumra, ami a fővárosból nézve a nyugalom szigetének tűnik - mondja István, aki egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, pénzügyes közgazdásznak tanult, s azóta, vagyis 2002 óta él ott.

- Az elmondottak ellenére Budapestet nagyon szeretem - mosolyog, majd folytatja: tudatos lépés volt, hogy abba az irányba induljak. Úgy vélem, ez az a hely, ahol a tehetség és a szorgalom minden más helynél jobban kamatoztatható. Annak idején vonzott a főváros nyüzsgése, az ismeretlen környezet - ami egyébként még mind a mai napig rabul ejt - a mosolyt továbbra is ott van az arcán.

István a portfolio.hu internetes portál munkatársa. Azt mondja, a „lap” érdekes helyet foglal el a médiában, mert nem tekinthető klasszikus értelemben véve gazdasági hírportálnak, de mégis ehhez a kategóriához áll a legközelebb.

- Szerzői csak közgazdászok, hiszen a gazdasági területek mind olyan jellegű szaktudást igényelnek, amit hasonló végzettség nélkül talán képtelenség lenne ellátni. Érdekes egyébként, mert sosem készültem újságírónak, ma is inkább közgazdásznak tartom magam, aki elemzőként - és nem a szépírás mestereként vagy hírszerkesztőként - tekint a munkájára. Egészen konkrétan pénzintézeti szakíró-elemző vagyok. Jelenleg a devizahitelek problémája a legaktuálisabb, ebben a témában rengetegen, a médiából is megkeresnek kérdéseikkel. Fontos ilyenkor, hogy tisztában legyek a vonatkozó törvényekkel, a pénzügyi-matematikai összefüggésekkel. Ami a gazdaságot illeti, szerintem ez tipikusan az a területe az életnek, amely optimális esetben megteremti - számos szempontból - a minőségi élet feltételeit. Szerencsétlen folyamatnak tartom, hogy az emberek életében egyre nagyobb szerepet töltenek be a pénzügyek. Úgy vélem, boldog lehet az az ország, ahol nem ismerik az emberek a gazdasági vagy pénzügyminiszter nevét, mert vélhetően nincsenek hirtelen vagy éppen nagyon is vitatható döntései - elemzi a helyzetet István. Amikor pedig arról kérdezem, hogyan reagált a hírre, miszerint ő is a díjazottak között van, azt mondja, úgy örült, mint a kisdiák a tanári dicséretnek.

- Annál szebb és nagyobb elismerés nincs is a világon, mint amikor megerősítenek abban, amit csinálsz. Hihetetlen jó érzéssel töltött el, hiszen a szakmai zsűri úgy értékelte, hogy érdemes vagyok erre a díjra –megtiszteltetésnek érzem, hogy megkaphattam a Junior Prima díjat, és igyekszem továbbra is a jó úton maradni, és megszolgálni a benne megtestesülő bizalmukat...