Megkaptuk a magunkét

De milyen is ez a csapat? Valóban annyira tehetségesek, mint amekkora a hírük? Egyáltalán élő zenét játszanak, vagy csak play back az egész? Először vegyük sorra, mi hiányzik belőlük. Alapvető dolog, hogy ha egy zenekarban nincs kiemelkedően jó hangú énekes, akkor mindenkinek énekelnie kell. A vokálokat kitalálni és begyakorolni borzasztó nagy munka, de megéri. A Beatles a Bee Gees, de több hazai csapat is (például Karthago), elsősorban az erős, tiszta vokál miatt volt lehengerlő erejű a koncerteken. Amikor négy-öt szólamban megszólal egy férfivokál, semmihez sem hasonlítható - kár, hogy a fiatal rockzenekarok erre még csak kísérletet sem tesznek. Hallani néha falkaszerű együtt éneklést, de ez kevés. Hiányoznak a markáns gitárszólók is a No Thanxnél. Mivel két szólógitáros van, betéteket kellene kidolgozni két gitárra, ezek nagyon mutatósak lennének. Egyáltalában szegényes, sematikus, ötlettelen a hangszerelés, amitől sablonossá, egysíkúvá válik a produkció. Kellene két-három lírai hangvételű lassú szám is. Rendkívül hatásos tud lenni a koncert, ha - akár egy szál gitár kíséretében - megszólal néha egy lassú nóta is. Utána persze a dübörgős számok visszatérése ugyanilyen hatásos. Ami viszont jó a zenekarban, hogy van frontemberük, aki magával ragadó, korát meghazudtoló magabiztossággal vezényli le a műsort. Énekhangja nem kiemelkedő, de ez nem tragédia a rockzenében (Mick Jagger). De a legjobb bennük, hogy egyáltalán vannak. Sok-sok évi Lord-nosztalgia után ismét itt egy vasi csapat, ami új színt hoz a rockzenébe.

Semmi átszerelés, időhúzás, egy rövid konferansz, és a tinicsapat után szinte azonnal színpadra lép az Irigy Hónaljmirigy. Manapság már nincsenek tiszta műfajok a könnyűzenében sem. Mindenki elegyít, ötvöz kever és kavar. Az Irigy Hónaljmirigy nagy találmánya a színpadi kabaré és a rockzene ötvözése. Ehhez kicsit színésznek, kicsit zenésznek és nagyon jó énekesnek kell lenni. A nyolc tag között három-négynek jó az énekhangja, egyiküké kiemelkedő, de ami még fontosabb: rendkívül erős a vonzódásuk a humor, magyarul az önfeledt és véget nem érő hülyéskedés irányába. Elsősorban pályatársakat figuráznak ki (Omega, Illés, Fiesta, Bódi Guszti), de műsorra került a most egyéves őszödi beszéd (tizenhat évig semmi komolyat sem csináltunk - mondják magukról), a szovjet hadsereg, egy betét a Rómeó és Júliából és persze Győzike is. A produkció kétségtelen vérprofi. Kétórás show-t nyomott le pillanatnyi lazítás nélkül a nyolc tag, közben-közben kiderült, nemcsak bohócoknak, zenészeknek sem utolsók. Közelről néztem őket, és különösen tetszett, hogy valóban kedvvel, élvezettel adták elő. Ebben komoly stáb segítette őket és hatalmas ruhatár. Sokkal több jelmezt használtak, mint hangszert, de ez egy ilyen műfaj. Ha ez kell, hát ez kell. Az emberek szórakozni akarnak.