Magának spórol a helyhatóság

Mivel kétharmados parlamenti többséggel kecsegtető politikai konszenzusra kevés az esély az önkormányzatokról szóló törvény egyébként elkerülhetetlen korszerűsítése kapcsán, ezért apróbb módosításokkal próbálkozik a kormány - közölte Gyenesei István szakminiszter a polgármestereknek, jegyzőknek és körjegyzőknek Hosszúperesztegen megtartott tájékoztatóján.

A szakmai és társadalmi egyeztetések az Önkormányzati Minisztérium koordinálásában jelenleg is zajlanak, így - bár a művelődési házat zsúfolásig megtöltő érdeklődők konkrétumokról szerettek volna hallani - a miniszter inkább csak elképzeléseket körvonalazott.

Ezek között az egyik legfontosabb egy átfogó támogatási rendszer kialakítása, amelynek nyomán az úgynevezett központi források döntő részéhez az eddiginél jobban kiszámítható módon jutnának a helyhatóságok, s kisebb lenne a véletlenszerű , pályázatokból és kijárásos úton megszerezhető pénz hányada. Lényeges az is, hogy az önkormányzatok gondolják át újra az önként vállalt feladatokat.

Gyenesei István szerint a régiók kérdése is megkerülhetetlen, ami az ő fogalmai szerint nem feltétlenül a statisztikai régiók erőltetését jelenti, hanem azt, hogy mindenképpen legyen egy erős középszintje a magyar önkormányzatiságnak. Hogy ezt kistérségnek, megyének vagy régiónak hívják, szerinte majdnem mindegy (bár mint elárulta, egykori megyei közgyűlési elnökként legszívesebben a megyéket hozná újra helyzetbe), a lényeg, hogy a rendszert felülről kell megtölteni . Azaz: kormányzati szintű feladatokat kell lebontani, alacsonyabb szintre helyezni.

A bürokrácia csökkentése, a demokrácia erősítése - ez az átalakítások alapelve - hangsúlyozta többször is Gyenesei István, cáfolva egyszersmind azt a híresztelést, hogy a kormány önkormányzatokat akarna megszüntetni. Kijelentette: ha egy település úgy dönt, hogy neki kell a képviselő-testület, akkor bármilyen kicsi is a falu, megmarad az önkormányzat. Hivatalra azonban nincs mindenáron szükség.

Helyi példákat mondott. Az aprófalvas Vas megyében jelenleg 28 önálló polgármesteri hivatal és 58 körjegyzőség működik. Ez utóbbiból mindössze 16 fog össze ezerötszáz lakosnál nagyobb közösséget, a többi ennél kisebbet. A kérdést tehát úgy is fel lehet tenni a miniszter szerint, hogy hol húzzuk meg a határt a körjegyzőség, illetve az önálló hivatal között. A minisztérium nyitott az ezzel kapcsolatos javaslatokra is. Mint például arra, hogy mennyi legyen a képviselők száma a településeken. A legkisebb testület a száz lakosnál kisebb falvakban van, 3 tagú - 108 ilyen működik az országban. Döntsük el, hogy ahol a lélekszám mondjuk ötszáz alatt van, ott csak három képviselő választható? Vagy hogy Szombathelyen és a hozzá hasonló nagyságú városokban 19 legyen a képviselők száma? A megyéknél meg 21? - sorolta a lehetőségeket, majd kijelentette: a minisztérium számításai szerint negyvenegynéhány százalékkal (14 ezerrel) lehetne csökkenteni országos szinten a helyi önkormányzati képviselők számát, s ha ehhez hozzávesszük az újabb körjegyzőségek alakulásából adódó megtakarítást, úgy nyolcmilliárd forint jönne ki. Hangsúlyozta: ezt maguknak takarítanák meg az önkormányzatok, nem a minisztériumnak.

Gyenesei István kijelentette: a polgármesteri és egyéb tiszteletdíjak kérdése nincs napirenden, viszont arról szintén egyeztetnek, hogy valamiféle szabályozással elejét vegyék annak, hogy minden kis faluban főállású polgármester legyen. Rendelkezhetnének például úgy, hogy a polgármester fizetésére és járulékaira kifizetett összeg nem haladhatja meg a település működési költségeinek 5 százalékát. De itt is hozzátette: alapvetően a helyi önkormányzatoknak kellene döntést hozniuk ilyen kérdésekben, hiszen az ő pénzükről - s tegyük hozzá, az ő jövőjükről - van szó.