Lebó Ferenc teremtő energiái

Jubilál a Nyitott Tér Kulturális Egyesület az általa rendezett kiállítások számát tekintve: nemrég nyílt meg a Répce Galérián a 75. tárlat. A vendég ezúttal Lebó Ferenc szobrászművész. Az alkotót és a műveit Salamon Nándor nyugalmazott képtárigazgató mutatta be. A művészettörténész szerint Lebó Ferenc szokatlanul gazdag képzelőerővel, teremtő energiákkal és munkabírással megáldott művész.

Már csak ezért sem szorítható be a szobrászat egyetlen műfaji kategóriájába, stílusirányzatába sem. Minden esetben a feladat határozza meg, hogy milyen anyagban, formarendben fejezi ki a megérlelt gondolatot. Azonos teljesítményre képes, ha portrét, emberi alakot, aprólékos munkát, elmélyülést kívánó érmét vés, vagy elvontabb formákból építkező szobrot, kisplasztikát mintáz. Megállja ez a helyét akkor is, ha a megrendelői várakozásokhoz kell igazodnia, de akkor is, ha éppen játékos kedvének szabad szárnyalása hívja elő képzeletéből a megkövesedett alakzatokat kikezdő formai ötleteket. Áradó bőségű érmeire ugyancsak érvényes a fegyelmezett, a körformát tiszteletben tartó hagyományos formaadás, és a klasszikus érem kereteit megbontó, új megoldásokat kereső, kísérletező kedvből származó kettősség. Vert, mintázott, vésett alkalmi érmei és a kisplasztika ismérveit mutató tenyérnyi domborművei egyként kiemelkedő szobrászművészi erényeket csillogtatnak.

Salamon Nándor arról is beszélt, hogy az 1960-ban Szarvason született Lebó Ferenc gyökerei a Felvidéken vannak. A szülei, nagyszülei szenvedték meg a ma sokat emlegetett, hírhedt Benes-dekrétumok sújtását: a szülőföldről elűzött magyarok sorsa volt az övék. Így kerültek az Alföldre. Lebót megszólította a kivetettek tragédiája. Nekik állított emlékeztető és figyelmeztető szobrot az elhagyott otthoni templom előtt 1996-ban. A maradottak utódai a díszpolgári cím adományozásával fejezték ki hálájukat, elismerésüket.

Salamon Nándor megemlített néhány, a művész pályafutását meghatározó életrajzi adatot is. Lebó Ferenc művészeti tanulmányait középiskolásként kezdte a szegedi Tömörkény Művészeti Szakközépiskolában. A következő állomás ugyanitt, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. Nyilván magasabb célok vezérelték a Képzőművészeti Főiskolára, ahol szobrász tanára Kő Pál, a restaurálás mesterfogásaiba pedig Kovács György neves szobrászrestaurátor avatta be. 1983-ban házassága révén költözött Győrbe, és csakhamar megtalálta a helyét és a feladatokat. Felívelő művészi pályája kezdetén műemléki helyreállítások, az idő vasfoga által kikezdett régi szobrok mentése, helyreállítása kötötte le. Emléktáblák, domborművek, épületszobrok, temetői síremlékek nyerték vissza régi fényüket, szépségüket, bizonyítva, hogy érzékeny empátiát érez az elmúlt századok alkotásai iránt. Egyúttal jelét adta tehetségének, felkészültségének is. Önálló gondolatainak akkoriban növekvő sorozattá sűrűsödő érmeivel, kisplasztikáival, szoborterveivel adott kifejező formát. Első kiállításain ezekkel tette le a névjegyét.