Szorítóban: Interjú Koszogovits Mihállyal

Mikor kezdett el foglalkozni a sportokkal?
Már gyerekkoromban sportolgattam, nagyon jó focistának készültem, csak kiderült, hogy két bal lábam van, így aztán nem nagyon jött össze a labdarúgás. Tizenhét éves koromban ismerkedtem meg a harcművészetekkel, közülük is a kínai kung-fu-val, innentől mondhatom, hogy komolyabban foglalkozom a témával.

Mennyi idő kellett hozzá, hogy versenyszerűen tudja űzni ezt a sportágat?
1982-ben kezdtem el a kung-fu-t, 1985-ben volt az első megmérettetésem, onnantól kezdve évenként két-három versenyen vettünk részt.
Nagyon jó kapcsolatunk volt Ausztriában, egy stajermark-i sportegyesülettel, ahova évente átmentünk sportolni, és ők is jöttek hozzánk.1990-91-től indultam először a magyar bajnokságban, és innentől kezdve évente több versenyem volt, nemzetközi és hazai porondon egyaránt.

Milyen eredményeket ért el?
2000-ben Németországban megnyertem az első tradicionális kung-fu világbajnokságot 72kg light contact kategóriában, kick-box -ban pedig 2001-ben harmadik voltam Jesolov-ban a semi-contact Európa bajnokságon 69 kg-os kategóriában.

Mennyi idő kellett ahhoz, hogy tanítványból edzővé, vagyis mesterré váljon?
Itt mindenképpen külön kell választani a sportágakat. Ha a kick-box-ról beszélünk, akkor az egy versenysport, a kung-fu pedig egy harcművészet. A versenysportokban, mint például az olimpiai take-wan-do-ban, vagy a kick-box-ban nem lehet rövid idő alatt fejlődni. Itt is több évre van szükség, de a versenysport jellege miatt, talán kicsit gyorsabban lehet előre haladni. A harcművészetekben, én úgy látom - ez a saját véleményem hangsúlyoznom kell - legalább tíz-tizenkét évre van szükség ahhoz, hogy valaki komolyan el tudjon mélyülni a saját sportágában.

Masutatsu Oyama volt, aki azt mondta, hogy: „Ezer napos edzésig kezdő vagy, és tízezer napos edzés után meglátod a karate szépségeit!”  Úgy gondolom ebben Oyamának igaza van: tényleg két-három évig kezdő vagy, öt-hat-hét év után közép-haladó/haladó, és valóban kilenc-tíz év kell hozzá, hogy elmélyüljön valaki a saját sportágában, harcművészetében.

Rengeteg versenyzővel dolgozott, sok tehetséget nevelt ki. Ki tudna emelni valakit/valakiket, akikre büszke, vagy olyanokat, akikre a jövőben még szép eredmények várhatnak?
Igen! Elmondhatom, hogy lassan harminc éve vagyok ebben a szakmában, nagyon sok emberrel találkoztam, és sok jó versenyzőt sikerült kinevelnünk. Viszont sajnos sok olyan embert is láttam, akik nagy tehetségnek indult, de sajnos elkallódott.  Azt kell mondanom – tapasztalatból –, hogy akiket elsőre tehetségesnek láttam azok eltűntek a süllyesztőben, viszont akik kicsit tehetségtelenebbek voltak, de szorgalmasabbak, azok haladtak előre. Én is ilyen voltam, nem túl tehetséges, de a szorgalmam elvitt addig, ameddig el lehetett jutni.

Ettől függetlenül, ha valakit ki kell emelnem, akkor egyértelműen Dancsó 'Kicsi' Zoltán, ötszörös világ- és négyszeres Európa-bajnokot említem meg kick-box –ban. Ő mindenképpen az élre kívánkozik. Kicsi nem az én tanítványom gyerekkora óta, neki más volt a nevelő edzője. Tíz-tizenkét éve került hozzám, viszont büszkén mondom, hogy mind az öt világbajnoki címét már velem szerezte, és azt gondolom, hogy ő az, akivel egy olyan edzői karriert tudtam megvalósítani, amit talán senki mással. Hogy a jövő reménységei kicsodák, az az adott sportolón múlik. Ha nevesítenem kell, akkor kung-fu-ban van egy nagyon fiatal tanítványom. Pintér Bálintnak hívják, tizenhat éves, nagyon szorgalmas, nagyon intelligens, jó versenyzőnek tűnik. Majd az elkövetkezendő hat-nyolc év eldönti róla is, hogy mi az, amit ebben a sportágban ki tud hozni magából.

Október 8-10-e között rendezték meg a második nemzetközi Wushu Open Hungary Kung-Fu bajnokság Budaörsön. Kikkel utazott oda?
Örömmel jelenthetem, hogy hallgatóink közül is többen indultak! Van, aki már végzett, és van jelenlegi diákunk is. Csapatunk nem volt nagy: a már említett Pintér Bálint (ő nem egyetemista), Cordier Bálint, (testnevelés szakon végzett tavaly), aki 2. helyezést ért el 70 kg-ban és Vass Bence, aki jelenleg is testnevelés szakos, 80 kg-ban szintén 2. lett. A versenyen részt vett még Molnár Ákos is, aki szintén hallgató rekreáció szakon. Sajnos nála a versenyzést technikai körülmények miatt nem sikerült összehozni, de bízom abban, hogy ez nem vette el a kedvét, és a következő hasonló megmérettetésen ő is a tatamira tud állni.

A gálaversenynek mi volt a célja?
Lehetőséget adott arra, hogy a szűkös hazai körülményeinket átlépve, nemzetközi porondon, mérethessünk meg. Jövő évben lesz az első tradicionális kung-fu Európa bajnokság, amelynek Párizs a színhelye. Úgy gondoltuk, megnézzük, kik érdemesek arra, hogy ott szőnyegre lépjenek. Szerintem az előbb említett fiatalemberek alkalmasak rá, hogy képviseljék hazánkat ezen a viadalon.

Elégedett a teljesítményükkel?
Mindenképpen elérték, amit lehetett. Bálint és Bence mindketten egy jobb versenyzőtől kaptak ki. Próbáltunk helyt állni, s szégyenkeznünk nem kell. Előre kell néznünk, és még több munkát végeznünk, hogy sikeresek legyünk a következő versenyen.

A franciaországi versenyre mikor kell elkezdeni a felkészülést, illetve mennyi idő kell ahhoz, hogy újra versenyformában legyenek?
Folyamatos edzésben vagyunk - hosszabb-rövidebb pihenőkkel – s már most az EB-re koncentrálunk. Reméljük, versenyzőink bekerülnek a legjobbak közé. A november 20-i magyar bajnoki döntőt meg kell nyerni mindenkinek a saját kategóriájában, hogy hazai bajnokként képviseljék Magyarországot a világversenyen.

Ha valaki szeretne kung-fu-zni, versenyezni, kihez fordulhat, hova kell mennie?
A kung-fu edzések kedden és csütörtökön a Puskás Tivadar Szakképző Intézetben vannak. Ott, vagy az egyetemen személyesen nálam lehet érdeklődni.

Az interjút követően sifu Koszogovits Mihály Németországban senior, 69kg- kategóriában Európa bajnokságot nyert. Szerkesztőségünk ezúton is gratulál, további sikeres versenyzést és edzői karriert kíván!