Hagyomány: tojásfestés, locsolóversek és a sódér égetett csontja

Ebben az évben verőfényes napsütést hozott ez a nap, ezért a tojásfestést a kertben végezhették. A feladatokat Horváth Barnabásné nyugdíjas pedagógus koordinálta, aki több évtizede tevékenykedik azon, hogy a falusi élet sok szép hagyományát a felnövő nemzedéknek is továbbadja. Pótolva a régi, a több generációs családokban még természetes átöröklődési folyamatot.

Az 1978-ban megalakult Pöttyös csoport sikerrel szerepel a színjátszó fesztiválokon a népi gyermekjátékokra, dalokra, adomákra alapozott hagyományőrző műsoraival. De nem hanyagolják el a népszokások kevésbé látványos részét sem. Így például Marika néni gondot fordít rá, hogy minden kislány - sőt a fiúk nagy része is - már pici korában megtanulja, hogyan kell szép tojást festeni. Most csütörtökön is több mint tucatnyian jöttek, a kisebbeket néhány érdeklődő szülő is elkísérte. Festettek tojást írókával, rajzoltak mintát zsírkrétával  - mindkettőnek a mintázata szépen megmarad a festékbe merítés után. Volt, aki színes tojáshéjra karcolt, ecettel maratott bele mintát, és sokan gyűjtögettek érdekes alakú leveleket is.

Miközben a növényi részeket a tojáshéjra simították, harisnyaszárral leszorítva festékbe lógatták, Marika néni azt is elmagyarázta, milyen baj esetére jelent gyógyírt a rozmaring, a zsibavirág  amit mások inkább kutyatejként ismernek. Miközben a kezek szorgalmasan jártak, volt idő a locsolóverseket is gyakorolni. Holnap ugyanis a kisfiúk kölnivel, a nagyobbak szódásüveggel nyakukba veszik a falut, hogy a szép lányok el ne hervadjanak. És ha már hagyományőrzők, nem Audiról, Trabantról meg traktorról verselnek, hanem báránykáról meg kertészlegényről.

No de ki ne felejtsük a pöttyös kalácsot, ami nemcsak minden fellépésnek, hanem a tojásfestésnek is elengedhetetlen kelléke. Marika néni hozza, színes cukorral díszítve, és mindenkinek úgy oszt belőle, akárcsak egy játékos áldoztatáson.

A húsvéti ünnepeket a házaknál is átszövi a hagyománytisztelet. A feltámadási körmenet után még a sót is megszenteltetik, nem vesznek magukhoz húsvétkor olyan ételt, amin ne lenne rajta Isten áldása. A tradicionális sonka, tojás, kalács mellett sok asztalra kerül ilyenkor kocsonya is. A tojáskeresés, tojásdobálás az egyes házaknál ma sem maradhat el.

A húsvét mindig jó alkalom volt arra, hogy a következő évi jó termést megalapozza az ember. Arra már csak az idősebbek emlékeznek, hogy nagycsütörtök délután, amikor a harangok elmentek, rázni kellett a fákat és kiáltozni: "cserebogár ne legyen! férges ne legyen!" Egy másik hagyomány azonban ma is él. A megszentelt sódér (füstölt lapocka) csontját nem szabad a kutyának adni. Ezt ma is elégetik, és hamuját a veteményre szórják, nehogy a féreg megjárja.