Átíródott Kőszeg történelme

A feltárásokat követően már válaszolni lehet a legfontosabb kérdésekre.

Kőszeg településszerkezetében a két nagy ostrom (1289, 1532) hozta a legerőteljesebb változást. Az 1289. évi ostrom, majd a királyi várossá válás után szilárdult meg a belváros mai vonala, épültek fel a piactér nyugati oldalán az első kőházak. Kőszeg életét jelentősen befolyásolta, hogy 200 évig (1447-1648) az alsó-ausztriai kamarához tartozott, ezért "nagyberuházásait" Bécsből irányították. A török fenyegetettség árnyékában, az 1532. évi ostromot követően a védelem vált a legfontosabb feladattá. A városkapu előtt elővédművet (mögötte még egy barbakánt), hozzá vezető utat építettek megsokszorozva ezzel a védelmet. Ugyanakkor a falakon belül kiépült a belváros a keleti házsorral, amelyben a város vezetőinek nemcsak joga, hanem kötelessége is volt lakni.

 Pap Ildikó Katalin   régész szerint az ásatások felszínre hozták a város alapításával egyidős Szent Katalin plébániatemplom falait. Felszínre került a templom mellett elterülő, kőfallal övezett temető 89 sírja. Kezdetben szegényesebb, a 15. századtól egyre gazdagabb viseletben temették el a kőszegi polgárokat. Előkerült több impozáns, ezüstszálakkal hímzett, gazdagon díszített női felsőruha, számos díszes párta és egy 16. századi színezüst rezgőtű, amely értéke miatt igen ritkán került sírba. A temető területéről származik 15-16. századi kiemelkedő leletként I. Szulejmán réz pénze (dirhem), páncéling láncszemei, számos vas-, bronz-, csont- és ezüst viseleti tárgy: övcsatok, ruhakapcsok, fátyoltűk.

A feltárások tisztázták Kőszeg első plébániatemploma és a középkori belvárosi temető elhelyezkedését. Kőszeg "elveszett" ferences kolostora feltehetően a Szent Jakab templom területén kereshető.

Vas vármegyében egyedüliként 1328-ban királyi városi címet kapott Kőszeg, majd  1648-ban szabad királyi város lett. A törökök 1532-es ostroma először  hírnevet, majd a gazdaság felvirágzását hozta meg Kőszegnek, amely ma Magyarország műemlékekben egyik leggazdagabb városa.