Hírek

2013.01.18. 20:09

Miski Ferenc: azt adom, ami bennem van

A birodalmában találkozunk. Bevezet, majd felkapcsolja a fényt, s nem győzöm a fejemet kapkodni a hangszerek között. Miski Ferenc, a zenész mesél életéről.

Ambrózai Zsuzsanna

Izgatott, látszik rajta, hogy nagyon készül a beszélgetésre. A hangszereket kezdi el mutogatni, több mint tíz található a helységben. Szívének kedvesek, s nem mellesleg történetek kapcsolódnak hozzájuk.

- A múltkor fedeztem fel, hogy ezt itt - mutat az egyik orgonára - 1980 áprilisában gyártották. - A fiam is ekkor született. Ez ezért kedves a számomra - mondja, majd zavartan hozzáteszi: aranyoskám, foglalj helyet.

Miski Ferencet, aki csak ismeri, tudja, szinte védjegye ez a kifejezés. Talán éppen azért, mert lénye hihetetlen barátságos, melegszívű, s mindenkihez egyaránt kedvesen áll hozzá. Szerény, sosem dicsekszik, pedig lenne mire büszkének lennie. Ahogy beszélgetünk, egyre jobban oldódik, s érezni lehet, hogy arról a közegről mesél, ami életében az egyik legkedvesebb. A hangszerekről, a zenéről, a zenészlétről.

- Nem készültem zenésznek, és a hangszerekhez sem volt sok közöm. Az indíttatás talán apámtól származik, aki igencsak szerette a jó muzsikát. Átragadt rám is. Ennek ellenére keményvonalas volt, s nálunk a családban mindenki műszaki pályán dolgozott, így nem volt kérdés az én sorsom sem. A MÁV-nál kezdtem el dolgozni elektroműszerészként. Akkor még más idők jártak. Az egyik legbiztosabb munkahelyek egyik volt - meséli Miski Feri, aki ekkor mégis a zenélés irányába fordult.

- Először helyettes zenészként kezdtem el dolgozni, és persze még a munka mellett, úgy hogy nem volt ritka eset, hogy dolgoztam a vasútnál, majd apámnak segítettem a műhelyében, este pedig mentem zenélni különböző helyekre, általában hajnal négyig. A negyed nyolcas munkakezdésre pedig időben bent voltam - emlékszik vissza, s azon kezd morfondírozni, régen több ideje volt az embernek.

Mindent győzni lehetett, a munkát, a zenélést, a családot mosolyogva meséli, majd arról az időszakról mesél, amikor már hivatásosan is zenészként dolgozott.

- Otthagytam a biztos állásomat egy másik biztosért, a zenélésért. Vendéglátós zenészként dolgoztam, este tíztől hajnalig. Egy héten hat napot. Nem voltak nehézségek, az akkori feleségemmel váltott műszakban dolgoztunk, ő nappal, én éjjel. Szép időszak volt, szerettem.

Miski Ferenc hangszerei között. Élete a zenélés,a hangszerek. Azt mondja, nem tudna nélkülük élni, ennek ellenére, ha teheti, hosszú napokig nem is ér hozzájuk. Utána aztán annál nagyobba vágy benne, hogy zenéljen. Fotó: Horváth István

Miski Ferenc zenéjét sokan szeretik. Kérdezik is a titkát, erre ő két dologgal felel:

- Korábban lábbasszusos orgonával dolgoztam, hiszen a profi, elektromos billentyűk csak az elmúlt évtizedek hozadékai, de én ma is arra törekszem, hogy a szükségesnél több elektronika ne kerüljön a hangzásba. Amit tudok megoldok egymagam, énekkel, élőjátékkal.

A másik tényezőről már szerényebben nyilatkozik:

- Azt hiszem, szeretnek az emberek, mert magamat adom, nem akarok többet adni, mint amire képes vagyok, s mindezt szívvel lélekkel csinálom. Talán ezt érzik az emberek rajtam, amikor azt mondják, valami más az én játékomban - így a zenész.

Arra kérem, meséljen az arany időkről, elevenítse fel azt a korszakot, amelyben igazán szívesen élt és alkotott. Egy percig sem tétovázik, tudja mit kell mondania:

- Szombathely legpatinásabb szállodájában dolgoztam, több mint hét évig. Szeretettel gondolok rá vissza. Itt ismertem meg Violettát, a második feleségemet, akivel később Japánban is zenéltünk. Nem mellesleg ez a hely tavaly volt negyvenéves, felajánlottam, hogy zenélek, boldogan fogadtak. Az igazi boldogság azonban bennem volt, mert ismét az ismert közegben lehettem, mindazokkal, akikkel azt a csodás hét évet eltöltöttem. Aznap estére magammal vittem kiváló énekes társamat, Újvári Tímeát is, így ő is emelte az est színvonalát emlékszik vissza szeretettel. Tímeával már öt éve zenélnek együtt.

S ha már szó esett családról, hát azt sem szabad elfelejteni, hogy az alma nem esik messze a fájától. Miski Ferenc Ádám fia napjaink egyik (nem csak helyi szinten) elismert zenekarának, a Voler Mouche frontembere, billentyűse, hangszerelője. Hát így megy ez kérem, zenész és családi berkeken belül...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!