2013.01.22. 18:44
Nem a pénz a lelke mindennek?
Vas megye egyik legnagyobb társadalmi rendezvényén hallottuk hétvégén: Az ember nem azért él, hogy dolgozzon, hanem azért dolgozik, hogy éljen. Sokan érzik: bárcsak így lenne.
Hogyan és miért változott meg mára a munka, az ember alkotó, teremtő, világalakító tevékenysége? Miért érzik sokan rabszolgaságnak? Szakembereket kérdeztünk.
Napjainkban egyre több írás, dokumentumfilm születik a mai gazdasági rendszer mögöttes mozgatórugóiról, vélt vagy valós céljairól. Több gondolkodó is úgy véli, a ma működő rendszer tulajdonképpen hamis értékeken (pénz), és az emberek lebutításán alapszik. Dolgozzunk 8-10 órát éhbérért, majd fáradtan hazaérve ne legyen energiánk azon elgondolkozni, mi is történik valójában.
Ki-ki maga dönti el, mennyire azonosul ezekkel a nézetekkel, de állásponttól függetlenül talán ki lehet jelenteni, hogy sok ember számára nehéz boldogan és elégedetten nekiindulni egy-egy munkanapnak. Rendkívül fontos lenne, hogy ne azonosuljunk munkahelyünkkel, a pozíciónkkal - mondja a pszichológus, Sebők Franciska.
Milyen önvédő stratégiákat találhatunk magunknak? - Emberek vagyunk, egyetlen dolgunk van: boldognak lenni! Bárhol, bármennyit, bármit is dolgozunk, hazaérve foglalkozhatunk magunkkal, lehetnek pénztől független céljaink, kereshetünk magunknak örömforrásokat, elfogadó és szerető emberekkel, barátokkal vehetjük körbe magunkat - mondja a pszichológus.
Fenyegetettséget jelent, de nehezen bizonyítható, hogy elmehetsz, jön helyetted majd négy másik (Illusztráció: Benkő Sándor)
Az elégedetlenség, a pénzcentrikus élet egyre több jogi konfliktust is hoz. Megkérdeztünk egy jogászt, ma milyen munkaügyi problémákkal fordulnak leggyakrabban bírósághoz?
- Három nagy kérdéskör van. Az egyik, amikor a munkáltató egyoldalúan megszünteti a munkaviszonyt, és a dolgozó egzisztenciális válságba kerül. Sok esetben bírósághoz fordulnak, hiszen számukra ez nagy csapás. Ilyenkor a munkavállaló mindent egy lapra tesz fel, és a jogellenesnek bizonyult felmondásért pénzbeli ellentételezést kér. Manapság csak szűk körben kérhetik a munkahelyre való visszahelyezést, ami már korábban sem volt gyakorlat - mondja dr. Csizmadia Attila ügyvéd.
- A második nagy problémakör, amikor a pénzen, a járandóságokon való vita a gócpont. Azt szoktam mondani, tökéletes munkaügyi rendszer addig van, amíg nincs vita. Egy méltányos munkáltató és egy lojális munkavállaló akkor is együtt tud működni, ha kisebb-nagyobb hibák adódnak. Például a főnök megengedi, hogy elmenj a városba ügyet intézni, te meg tolerálod, hogy pár órát nem fizet ki. De ha konfliktus adódik, vádaskodnak, előjönnek az elszámolási hiányosságok.
Hogy mikor bomlik meg az egyensúly? Ha például a dolgozó hall valamit, hogy megy egy másik cégnél. Felmerül benne: nálunk miért nincs így? Ilyen a műszakpótlék, a rendkívüli munkavégzésért járó díj, a külföldi napidíj, a pihenő napra, munkaszüneti napra járó keresetek ügye. A harmadik kategória, amikor valaki kényszervállalkozó, vállalkozási vagy megbízási szerződéssel dolgozik, és közben a munkaviszony elemei fedezhetők fel a szerződésben. Ez bújtatott munkáltatás, ami által a munkáltató mentesül a dolgozó utáni járulékok megfizetése alól.
A dolgozóval pedig nagy kiszúrás, mert nem élvezheti azokat az előnyöket, amelyek az igazi munkaviszonnyal járnak; például felmondási védelem, végkielégítés, szabadság, betegszabadság. A munkavállaló számára komoly teher a munkáltatói fenyegetés: Elmehetsz, jön helyetted négy másik!, de ezzel nem nagyon lehet előállni, mert nehezen bizonyítható. Az emberek legfontosabb tevékenysége a munka, ha azt megfelelően honorálják, ki tudja hozni magából a legmagasabb minőséget. Olyan, mint egy párkapcsolat, kisebb hibák mellett még korrekt, amíg közös a cél, közös az érdek, rendben van. Ha végképp nincs más út, jön Salamon Béla kabaréjelenete a munkavállaló részéről: "Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer el kezdek beszélni..."
Néha érdemes, mert minden munkáltatónál derülhetnek ki rendszerhibák, és ily módon talán javítható a helyzet.
Státuszaggodalom, kiszorítósdi
Hogy látja a munka minőségi átalakulását Szabó Gábor szociológus? - Szelényi Iván 1992-ben mondta, hogy a társadalmat a státuszaggodalom hatja át. Nagy volt a munkanélküliség, ami a multik bejövetelével rendeződött. De ma megint ez van: mindenki félti az állását, és ez megöli a munkahelyi légkört. A biztos bizonytalanná vált, kiszorítósdi van. Az egzisztenciális félelemből következik a munkahelyi elidegenedés, a leromlott szociális klíma. Megszűnik a közösségi kommunikáció. Nem az önmegvalósítás, hanem a munkahely megléte, a kereset a fontos.