SOS gyermekek körében

Kaul úr maga kérte, hogy magyarországi programjának jelentős részét a gyermekfalvakban, az itteni családok közösségében tölthesse. Édesapja hivatásából kifolyólag maga is SOS gyermekfaluban nőtt fel, majd sok-sok éven át dolgozott faluvezetőként. Jól ismeri  ennek a munkának a szépségét és a nehézségeit egyaránt. A nemzetközi szervezet, amelynek tavaly júliusban az elnöke lett, a világ legnagyobb civil gyermekvédelmi mozgalma. A földkerekség 133 országában, 533 gyermekfaluban több mint hatvanezer gyermek és fiatal életében pótolják a legfontosabbat,  az elveszett családot.

Ahogy a világon mindenhol, úgy Kőszegen is nevelőanyák, vagy nevelőszülői párok vezetése alatt álló családokban, szépen berendezett otthonokban nevelkednek a kisebb-nagyobb fiúk és lányok. A szervezet még arra is gondot fordít, hogy a vér szerinti testvérek lehetőleg egy családban kapjanak elhelyezést. Ahhoz  azonban, hogy ez az elmélet jól működjön  a valóságban, elhivatott nevelőszülők kellenek, akik minden nehézséget vállalva egy-egy közösség élére állnak, s akiket a családjukból kiszakadt gyermekek rövid időn belül már anyunak szólítanak.

Siddhartha Kaul elnök urat érkezésekor Szilágyi Imre faluvezető tájékoztatta a gyermekfalu és a séi ifjúsági ház működéséről. Beszélt a gyermekfalu valamint a Kőszeg és Szombathely városa között meglévő kapcsolatokról, melyek a felnövekvő gyerekek lakhatását és életben való elindulását segítik. A rangos vendéget Szerdahelyi Jánosné nevelőszülő invitálta ebédre, ahol Kaul úr a gyermekek körében fogyasztotta el a finom csirkaragut, rántott gombát, Gundel palacsintát. Az ebédet követően körbesétáltak a gyermekfaluban és megnézték a kerámiaszakkört, ahol a gyermekek büszkén mutatták meg elkészült munkáikat. A játékteremben közösen kipróbálták a karácsonyra kapott új csocsóasztalt. A fejlesztőházban, a tükrös teremben, ahol a gyerekek épp az esti műsor próbáját tartották, tréfásan az elnök is beállt a táncolók közé. A nyelvi akadályokat legyőzve több családdal beszélgetett, őszintén válaszolva a gyermekek minden kérdésére. Valamennyi  családban kapott apró ajándékokat, saját készítésű rajzokat, emléktárgyakat.

Az esti ünnepségen Siddhartha Kaul öt olyan kőszegi nevelőanyát jutalmazott SOS anyagyűrűvel, akik már legalább tíz éve hűségesek a nevelőanyai hivatáshoz. A távollevőkkel együtt öten: Balogh Margit, Jordanits Ibolya, Molnár Ildikó, Nagysívó Edit és Tóth Ildikó érdemelte ki a nemzetközi elismerést. Nagyrészt az ő érdemük, hogy a gyermekek, akikkel az elnök találkozott, mindannyian nyitottak, érdeklődők, barátságosak és tisztelettudók voltak.

Ötükön kívül egy hölgy már korábban megkapta a gyűrűt: Némethné Skrapits Andrea már a tizennegyedik évét kezdi a faluban. Vér szerinti gyermekei kirepülése után jelentkezett nevelőszülőnek a gyermekfaluba. Neveltjei között akadnak, akik már elindultak, vagy épp most indulnak önálló életük felé. De volt már  olyan is, akinek sikerült visszatérnie vér szerinti szüleihez. Andrea így foglalta össze hitvallását: nehéz, teljes embert kíván ez a hivatás, de látni a boldog gyermekarcokat és átélni velük a sikereket _ ez mindenért kárpótolja az embert.

Az SOS gyermekfalu mozgalmat Hermann Gmeiner Ausztriából indította útjára 1949-ben. Ebben az időben vált ijesztően kézzelfoghatóvá, hogy a második világháború milyen pusztító hatással volt az ifjúságra. Gmeiner felismerte, hogy azok a fiatalok a legesendőbbek, akiknek az életéből hiányzik az egészséges, rendezett családi háttér. Az első, imsti gyermekfalu nagy társadalmi összefogással épült fel, lehetővé téve, hogy az árván maradt, vagy elhagyott gyermekek a családi környezethez minél inkább hasonló légkörben nőhessenek fel. A kezdeményezés egyúttal a háborúban özvegyen maradt magányos nők számára is értelmes életcélt kínált.