Női vezető a múzeum élén

Átmenetileg, amíg a minisztériumi jóváhagyás megérkezik – harmincnapos ügyintézéssel –, vagyis április 30- áig az igazgatóhelyettes Szommer Ildikó a Savaria Múzeum megbízott igazgatója. A pályázatnyertes Csapláros Andreát kérdeztük. 

– Három „belső” ember is pályázott a Savaria Megyei Hatáskörű Városi Múzeum igazgatói posztjára az ott dolgozó munkatársak közül, mégis egy „külső” nyert: Csapláros Andrea, aki két és fél éve áll az Iseum élén. Azért kapott bizalmat, mert sikerre vitte az Iseum-projektet?

– Biztosan befolyásolta az én irányomban történő döntést, hogy nem ismeretlenül pályáz-tam, tudják, mire számíthatnak. A közgyűlésen a jobb- és a baloldal is rám szavazott, vagyis fontos a tudomány, fontos, amit letettem az asztalra. Azt köszöntem meg a közgyűlésnek, hogy egyöntetűen választottak meg. Nem vagyok egészen „külsős”, mert 15 éve szoros kapcsolatban vagyok a Savaria Múzeummal, főleg a régészekkel. A szombathelyi egyetemen 1997 óta tanítok a Történelem Intézetben. Sosztarits Ottóval 1992 óta dolgozom együtt. ő is kint volt Grazban ösztöndíjjal, ahol én tanultam, éltem, élek, akkor kezdtünk el beszélgetni. Összekötő kapocsként működtem Graz és a Szombathely között. Az elejétől kezdve részt vettem az Iseum Team előkészítő munkájában. Ottó kért meg, hogy vállaljam el az Iseum igazgatását, mert ő szakmai vezető szeretett volna lenni, és úgy vélte, az én rátermettségem, kapcsolatrendszerem alkalmasabbá tesz igazgatónak. Ezért pályáztam. Régész voltam, és vagyok. Sokat dolgoztam a Flavia Solva ókori ásatáson, tanítottam, tanítok a grazi egyetemen. A Savaria Múzeum igazgatóival, Horváth Sándorral és Nagy Zoltánnal mindig jó kapcsolatom volt. Öt éve dolgozom a Savaria Karneválon, Katona Attilával moderáljuk az eseményeket a ferenceskertben, három napig az én hangomat hallja a közönség, mikor németül is elmondom a tudnivalókat. Szommer Ildikóval is jó kapcsolatom van.

Csapláros Andrea, az Iseum Savariense igazgatója lesz a Savaria Múzeum első embere (Fotó: Kiss Teodóra)

– Milyen tapasztalatokat szerzett az Iseum igazgatójaként, milyen vezető Ön?

– Erős kezű vezető vagyok, aki maximálisan számít a munkatársaira, de nem alattam vannak, hanem mellettem. Fontos számomra, hogy ők is úgy érezzék: „mellettem vannak”, együtt húzzuk a szekeret. Erre a legszebb példa Szombathelyen az Iseum, és az az irány, amibe beállítottuk, hogy a látogatók iránt nagyon nyitott intézmény legyen. Azt szeretnénk, hogy aki ide bejön, érezze jól magát. A nyári rendezvényekkel ezt el is értük. Nem egy távolságtartó, csak a tudományra koncentráló világ ez, hanem mindenkié.

– Miben gyökerezik az ambíció, hogy egy nő, feleség, anya egyre nagyobb, komplexebb feladatot vállaljon vezetőként?

– Anyai és apai ágon is generációkra visszamenően a nők nálunk nem csak háziaszszonyok voltak. Édesanyám kutató vegyészmérnök volt, Vácon dolgozott, kutatásokat végzett, konferenciákra járt. Az anyatejjel szívtam magamba a munkabírást, a tudományos törekvést, annak sikerre vitelét. Édesanyám is az ebben való elégedettséggel fordult a családhoz.

– Az Iseum mellett a hat egységből álló Savaria Múzeum igazgatása még nagyobb „falat”, hogy lehet majd öszszeegyeztetni a családdal? A férj, a gyerekek Grazban élnek, ingázik Szombathely Graz között?

– Hét közben itt vagyok, hétvégén Grazban. A férjem informatikus, ő is kutat, bizalomra épülő kapcsolatban élünk, tiszteletben tudjuk tartani egymás munkáját. Mindig megkérdezzük a gyerekeket – Márton hét, Nándor 10 éves –, hogyan tudnak együtt élni a családi változásokkal, az ő túlélési moduljuk is a nyitottság. A férjem nagyon sokat foglalkozik a gyerekekkel, stabil hátteret ad, sokat segítenek a nagyszülők. A szüleim is úgy éltek együtt, hogy sokat voltak távol egymástól, kiegyensúlyozott, szép kapcsolat volt. Fontos a megértés, megérteni, hogy a másik számára mi miért fontos. Végighallgatjuk egymás problémáit, naponta többször beszélünk, este skypolunk, tudunk mindenről, a gyerekeket illetően is. Sőt, ha van egy probléma, amihez egy külső nézőpont, objektivitás kell, azonnal felhívom a férjemet, és megkérdezem, ő hogy látja. A baráti kapcsolataim is ilyenek: mélyek, intenzívek, lehet, hogy nem találkozunk gyakran, de tudunk egymásra számítani.

– Az Iseum és a Savaria Múzeum mégiscsak két igazgatói állás, hatalmas munka, de lehet, hogy hosszú távon nem kettő, hanem egy? Tervezik az integrációt?

– Nyílt titok az integráció gondolata, a kulturális bizottságban már felmerült. Meg kell nézni, az Iseum-projektnek milyen pályázati kötöttségei vannak, azokat hogy lehet feloldani. Elkezdődtek a tárgyalások ebben az irányban. Nem szabad az erőinket szétdarabolni, a város összes kulturális intézménye egy szekéren ül. Egységes múzeumi képet szeretnénk adni, egy attraktívabb múzeumi világot kialakítani. A régi szervezet, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága egyébként sokkal nagyobb volt, sokkal több intézményegységből állt, a mostani Savaria Megyei Hatáskörű Városi Múzeum a hat egységével lényegesen kisebb. A feladat így sem kicsi, hiszen ide kell hozni a látogatókat.

– Milyen várakozással néz a májusban kezdődő munka elébe?

– Örülök ennek a szép feladatnak. A Savaria Megyei Hatáskörű Városi Múzeum munkatársainak jó részét ismerem, kiváló szakemberek. Sok lehetőség van a Múzeumban, amely mindig is nyitott volt, szeretnénk, hogy még inkább nyitott, hívogató és látogatóbarát legyen. Szeretnénk intenzívebb külföldi kapcsolatokat, más országokból behozott pozitív példákat.

– Hol lesz az Ön helye: az Iseumban vagy a Savaria Múzeumban?

– Korábban a képtárban béreltünk irodákat, most az Iseumban vagyunk egy olyan helyen, ami lényegében kiállítótér. Ezt a teret szeretnénk visszaadni a kiállításnak, és a 12 munkatársnak helyet találni a Savaria Múzeum valamelyik egységében.