Az orosz taxi - Szombathelyi siker a debreceni OTDK-n

A Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi bölcsészkarán működő Szláv Filológiai Intézet orosz tanszéke kiemelkedő sikert könyvelhet el: a Vihar című Osztrovszkij-drámát elemző Szabó Tünde az első helyen végzett, Remizov Testvérek a keresztben című kisregényének működését föltáró Eőry-Tóth Borbála második helyezést ért el a XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Mindkettejük témavezetője dr. Szabó Tünde Ph.D., egyetemi docens. (Ahogy Bori fogalmaz: "A tanárnő elengedhetetlen részünk.") A díjnyertes dolgozatokban hosszú hónapok kemény munkája van.

Az OTDK a felsőoktatásban zajló tehetséggondozás eredményeinek bemutatására, a kutatói életpályák előkészítésére szolgál: az idén összesen mintegy 6000 egyetemistának nyílik lehetősége ezen a módon kilépni a szélesebb tudományos nyilvánosság elé. Ők azok, akik az elmúlt két évben sikerrel szerepeltek a saját intézményükben megrendezett házi konferenciákon, és a független minősítés után érdemesnek találtattak arra, hogy részt vegyenek az országos fordulón. A sorozat április végéig tart, az OTDK szláv irodalom és kultúra szekciója az idén Debrecenben ülésezett.

OTDK-siker után. Balról: Szabó Tünde és Eőry-Tóth Borbála. (A laptop neve: Fjodor) (Fotó: Szendi Péter)

Szabó Tündével és Eőry-Tóth Borbálával a szombathelyi Fő térre ültünk ki beszélgetni, végre igazi tavaszban. (Nem tévedés: dr. Szabó Tünde első helyezett tanítványát Szabó Tündének hívják; és ha így folytatja, szerzőként lassan illendő, sőt, szükséges lesz megkülönböztető jelzést találnia  de ez már a jövő története.) Tünde most fejezi be a három-éves alapképzést (BA), Bori a három plusz két év után a mesterdiploma (MA) megszerzése előtt áll; mindjárt itt az államvizsga. Mindketten a cirill ábécé elsajátításával kezdték az orosz nyelvvel való ismerkedést, hogy - amint Bori mondja - "el tudják olvasni azokat az istenverte krikszkrakszokat".

De ki vagy mi indította őket arra, hogy a középiskola után oroszul tanuljanak?

Tünde válasza úgy szól, hogy "Dosztojevszkij". A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, a "kisképző" könyvkötő szakos (Tatabányáról érkezett) diákjaként mély benyomást tett rá a Bűn és bűnhődés: úgy érezte, köze van - köze kell, hogy legyen - ehhez a világhoz, amely furcsamód "annyira ismerős". Munka mellett jött felvételizni Szombathelyre; akkor még azért pont ide, mert 2008-ban egyedül itt indult orosz szakon levelező bölcsészképzés: "Azért jelentkeztem egyetemre, hogy ne csak könyvekből tanulhassak, számomra fontos az interakció, a személyesség. A légkör, a tanszéken megismert tanárok igen-igen jó benyomást tettek rám. Úgy gondoltam, ha levelezőn nem is tudom befejezni az alapszakot, előbb-utóbb visszajövök, és folytatom nappalin. Így is történt: két év alatt sikerült megteremtenem hozzá az anyagi alapokat."

Bori Somogy megyében, Lengyeltótiban született, ahol "a Balaton közelsége miatt gyakorlatilag mindenki beszél németül". Vagyis Bori számára kaposvári gimnazistaként nem volt kérdés, hogy meg kell szereznie a megfelelő nyelvvizsgát németből: "Azt is tudtam, hogy szükségem lesz még egy idegen nyelvre, de az angol-német párosítás nem tűnt elég izgalmasnak. Annál inkább az orosz: poénkodtunk is, hogy hú, majd megint jönnek az oroszok... Dehogynem: az osztálytársaim totálisan hülyének néztek, amikor végül orosz szakra adtam be a jelentkezésemet. Se Pécsre, se Pestre nem akartam menni, így maradt a Dunántúlon Szombathely. És lám, tényleg jönnek az oroszok: egyre több az orosz vendég a Balaton körül is. De nem csak ezért nem bánom, hogy a szombathelyi orosz szakot választottam: sokkal többet adott a képzés, mint amit vártam tőle. Nem egyszerűen nyelvet - irodalmat, történelmet, nyelvtörténetet - tanultunk itt, hanem átfogóan az orosz kultúrát."

Tünde a volgográdi részképzés idején szerzett tapasztalatokat idézve fogalmazza meg azt a bizonyos "ismerősséget", amely már Dosztojevszkij regényében olyan mélyen megragadta: "Az orosz emberek mentalitásában, világszemléletében van valami, amit a magaménak érzek. Bár sok megnyilvánulásuk durvának vagy bárdolatlannak tűnik a nyugati udvariassági formulákhoz képest, mégis sokkal jobban odafigyelnek a másikra. Az nem ritka, hogy az emberre az áruházban rátolják a kocsit, meglökik, rácsapják az orrára az ajtót. Ellenben amikor rajta maradtam egy marsrutkán (iránytaxi, igény szerint, öl), mert elfelejtettem időben szólni, akkor az utasok egy emberként kezdtek kiabálni a sofőrnek, hogy itt van egy lányka, le akar szállni, álljon meg. Ott sokkal kevesebb a látszat, sokkal több a mélység. És ez átsüt az orosz irodalmon is. Mindenükből ez süt. Talán azzal is magyarázható, hogy Oroszország hatalmas és sokszínű. Pszichésen feldolgozni, hogy 'milyen kicsi vagyok a nagyvilágban', csak a hittel lehetséges. Hit és feltétel-nélküliség. Számomra valami ilyesmit jelent az orosz lélek, az orosz mentalitás - az a legendás."

Fogadják az OTDK-gratulációkat, örülnek a tavasznak, készülnek a vizsgákra - és mi lesz azután?

Bori "jönnek az oroszok" jóslata olyannyira bevált, hogy tulajdonképpen a munkahelyét is orosz turistáknak köszönheti: "Recepciós leszek Hévízen, egy apartmanházban. Rengeteg az orosz vendég, és egy új fogászati praxisban van szükség oroszul beszélő munkatársra. Tapasztalatszerzésre mindenképpen jó lesz, és a gyógyászati turizmusban vannak még lehetőségek."

Tünde azt mondja, Oroszországban volna jó mesterképzésre járni: "Mert titkos terveim között szerepel, hogy műfordító leszek; majd egyszer. Kortárs verseket szeretnék fordítani - ahhoz meg különösen fontos az élőnyelvi közeg." (Nem is annyira zárójelben: Tündének több saját verse, rajza jelent már különböző folyóiratokban; például a Németh László Szakkollégium periodikájában, a BÁR-ban is.) A nagy utazásnak azonban az idén még nem vághat neki: "Megpróbálom szinten tartani - vagy inkább fejleszteni tovább - az oroszomat, és annyi pénzt összegyűjteni, hogy folytathassam Oroszországban. Nagyon nem szeretném veszni hagyni, amit Szombathelyen kaptam. Mostanában annyi pozitív élmény ért, hogy csak kapkodom a fejem. Átélhetően történnek a dolgok, és ez jó: azt érzem, hogy minden tart valami felé. Munkát keresek és bízom a jószerencsémben."