Fröccsben van az igazság

Nyakunkon a nyár, és  fröccsfronton teljes a káosz. A hagyomány szerint a fröccsöt Jedlik Ányos találta ki 1842. október ötödikén, amikor a Fáy András fóti présházában váratlanul előhúzott egy palackot és szódát spriccelt a meglepett társaság borába. "Mi ez?" - kérdé Czuczor Gergely nyelvtudós. "Spriccer" - mondá Jedlik. "Túl németes" - így Vörösmarty Mihály - "Legyen inkább fröccs!"

Eszemben sincs lerombolni az első fröccséről szóló legendát, de erősen kétséges, hogy a szót a Fóti dal ("Fölfelé megy a borban a gyöngy: Jól teszi.  Tőle senki e jogát el  Nem veszi.") szerzője találta volna ki. Hiszen a  "fröccs", de akár a "fröccsen" szavakat is hiába keressük a későbbi évtizedek lexikonjaiban, még a Czuczor-Fogarasi szótárban sem leljük.  Problémás a szóda is. Igaz ugyan, hogy Jedlik Ányos 1826-ban azzal lepte meg rendtársait, hogy mesterséges savanyúvizet állított elő (és később szikvízüzemet is létesített), ám a szifonfejet az angol Charles Plinth szabadalmaztatta 1813-ban. De ettől még a fröccs Magyarhon nemzeti itala! A fröccskultusz lényege a bor és a szóda keverési aránya. Mert a lélek egészen más bugyraiban jár, aki hosszúlépést rendel és aki maflást. Más-más  kedélyállapotot fejez ki a kisfröccs (rövidlépés), macskaugrás, vagy tréfa, amit József Attila füttynek is nevezett (hiszen "egy füttyre" le lehet küldeni) mint a háziúr, amit nagyházmesternek is gúnyolnak. A nagyfröccsöt "húzósnak", vagy "hajtásnak" is nevezték (Móra Ferenc szerint ugyanis egy hajtással lehet a gallér mögé küldeni) óvatosabb duhaj, mint aki bivalycsókkal indít. Ez az okos, óvatos keverési arány, a fröccsnevek mögött megbúvó önirónia a magyar titok. Hungarikum. Mert hogy is lehetne az angol utazónak lefesteni annak a fröccsivónak a lelkiállapotát, aki a Kiskoszos nevű kocsmába lépve köszönés helyett fordítottat rendel a csapostól, és rezzenetlen arccal, fél kézzel tölti ugyanabba a pohárba a kellő mennyiségű bort és szikvizet, azaz a nagyfröccs tükörképét? Amit Krúdy Gyula csak így kért: "Gyógyítóvíz rendel!" S mennyi történelmi ismeret kellene annak elmagyarázásához, hogy az ötvenes években miért nevezték tömbházmesternek a háziúr nevű fröccsöt? Vagy Kőbányán beöntésnek a lámpás nevű (igen durva) keverést, ami nevét Babay József egyik elbeszélése után kapta, ahol ez áll: "aki ilyet iszik, lámpással keresheti a józanságot?" S mely kocsmai bölcsesség szülötte a sóherfröccs (távolugrás), ami olyan gyenge, hogy a vesét vizsgáztatja, nem az elmét?

A fröccs 1842. október ötödikén Fáy András fóti présházában kezdte máig tartó diadalmenetét. Számtalan  változata létezik, hungarikum

Nem is szólva az úri fröccsökről. A Krúdy-fröccsben (kilenc rész bor egy rész szóda) az író szerint a "víz megnevetteti a bort". A Deák bólé (kevés bor "hőbörgő vízzel"  megcsapatva) a józanság itala, de hát mit is várhatnánk a haza bölcsétől? Az Újházy-fröccs, már-már macskajajos gyógykezelésnek tűnik, hiszen a híres színész szikvíz helyett jégbe hűtött kovászos uborka levét öntötte a borba, mondván: "így többet lehet a borból meginni". A harmatos (vagy rezzentett) fröccs, ami Tömörkény Istvántól kapta a nevét, annyit tesz, hogy a "kutya-ijesztő üvegből"  (szifon) a rizling fölött elspriccelünk egy adag szódát. Ami a borban landol, az a "harmat". Ha egy deci bor fölött "rezegtetünk", akkor kispermet, ha fél liter fölött, akkor nagypermet. Így kérte Latinovits Zoltán is.

A többi fröccsnek  már nem sok köze van Jedlik Ányos találmányához. A TBC fröccs (tablettás bor kólával), a matrózfröccs (korsó sör, fél rummal), a Kassfröccs (vörösbor pezsgővel) Kass János grafikus szegedi vendéglős rokonai után kapta a nevét. Ilyet itatott a debreceni Bonbonier nevű mulatóban szegény Tóth Árpáddal a mindenre elszánt Tersánszky Józsi Jenő. A zivatar fél liter bor szóda nélkül (Boncz Géza szerint azt már előre beleöntötte a kocsmáros). Az orosz fröccs (két deci szóda, egy deci csapvíz), a postás-fröccs (dupla, fekete rummal), a színészfröccs a nyomorgó vándorkomédiások itala (két deci szóda, de az is langyosan), a kagálfröccs (másként Borsszem Jankó fröccs, hiszen a vicclap szerkesztői találták ki) két deci vörösbor, kanálnyi málnaszörp. Van még liba-fröccs, ecetfröccs, almafröccs, diákfröccs, góréfröccss és nyári fröccs, ez utóbbi (citrommal dúsítva) a mai városi szlengben csúszik, mint a négyes metró.

A fröccs jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1892-ben a Magyar Közlöny közzétette a házmester összetételét. A Másfélmillió lépés Magyarországon című honismereti televízió sorozatot pedig csak így nevezte a kocsmák népe: "Másfélmillió hosszúlépés".

Persze, aki vizet tölt a borba, galádságokra is képes. Például jégkockát pottyant bele (felborítván ezzel a keverési arányokat), csak mert borát és szikvizét időben nem vermelte. Vagy (legújabban) palackozott fröccsöt árusít. Pedig azt minden szomjas ember tudja, hogy borba ásványvizet nem töltünk! Csak ress, harapós, friss szikvizet. Szódát. Ha nincs, akkor végső kétségbeesésünkben kútvizet, mint a régi görögök, rómaiak. De önmagára valamit is adó fröccsbarát ilyenkor inkább kiszárad. A leghatalmasabb hazugság azonban a "fröccsbor" kifejezés. Azt sugallja, hogy fröccsnek a silány csiger is megteszi. A cselédbor. A lőre. A háromemberes vinkó (amiből kettő lefogja a harmadikat, hogy megigya). Csakhogy az nem fröccs, hanem kocsmalötty! Nagy igazság az is, hogy rossz borból csak rossz fröccsöt lehet készíteni. A fröccs elkészítéséhez a legjobbak a reduktív, minőségi száraz fehérborok. Sajátságos, de igaz, hogy fröccsöt nem tud a magánember készíteni.

Mert hiába tanulod meg a leckét, hasztalan vásárolsz háromdecis poharakat, igen, hiába méred ki és vegyíted aggályos gondosan a két deci bort egy deci szikvízzel, a fröccs képletét csak hivatásos csapos ismeri.

Sok kocsmázó ember otthonülő maradt volna Magyarországon, ha a fröccs titkát magánember is elsajátíthatná. De ez, mint tudjuk, teljességgel  lehetetlen, sajnos.