A sólymok a levegő urai

A magyar solymászat hagyománya tavaly decemberben került fel az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára. A solymászat sajátos életformát és közösséget is jelent, amelynek középpontjában a ragadozó madárral való vadászat áll. Jogszabály határozza meg, hogy a vadmadarak közül a héja, a karvaly, a szirtisas, az északi-, a lanner- és a vándorsólyom válhat vadászmadárrá. A solymász szereti a természetet, betanítja a vadászmadarakat, tenyészti, felneveli azokat, és ápolja solymász múltunk hagyományait.

Somogysimonyiból érkezik majd vasárnap Kőszegre Lóki György a sólymaival. Lehet gyönyörködni a szép madarakban.

– Gazdag nagyon ez a magyar múlt – hallom Duhay Gábortól, a Bechtold István Alapítvány alapító elnökétől. – Eleink már az őshazában solymászok voltak, aztán királyok, főurak sportjává vált ez egészen a XIX. század végéig, a XX. század elejéig.

Duhay Gábor kiváló ismerője a magyar solymászat történetének, XX. századi alakulásának, amelynek Fegyvernek, Göd, Gödöllő és Kőszeg is állomása volt.

Kiváló személyiségek tartották életben ezt a fontos örökséget. Az egyik közülük a Kőszegen élt Bechtold István volt. A több mint 20 éve elhunyt Bechtold István ornitológusra ma is sokan emlékeznek az alpokaljai városban, hiszen felejthetetlen látvány volt, amikor vadászkalapjában kerékpározott úgy, hogy karján ott ült egy sólyom. Portréfilm is készült róla, a solymászról.

A Kőszegen élt Bechtold István sokat tett a magyar solymászatért

– Húsz évig volt a solymász egyesület, szakosztály elnöke, én pedig a titkára. Nagyszerű ember. kiváló személyiség volt, sokat tett az örökség történelmi hagyatékának megőrzéséért.

Duhay Gábort arról faggatom: mi ragadta meg őt a sólymokban?

– Ők a levegő urai. Fenn keringenek nagyon magasan, aztán ha lent meglátnak valamilyen zsákmányt, mondjuk egy fácánt, akkor 200-300 kilométeres sebességgel zuhannak sisteregve lefelé, így kapják el. Olyan a sólyom, mint egy tollas lövedék. Csodálatos élmény ezt látni! Az is rendkívüli ezekkel a madarakkal, hogy barátaivá válnak az embernek. Először csak az ennivaló miatt, de később elmélyül ez. Az én egyik madaram félt a vihartól, hozzám bújt, egy másik párzási pózt vett fel, ha meglátott.

Duhay Gábort, mint minden solymászt gyerekkorában érintette meg a madarak szeretete. 14-15 éves korában Homoki Nagy István Szárnyas vadászmesterek című könyve került a kezébe. Elvarázsolódott. Utána diákként nyaranta az állatkertben vállalt munkát. Később 20 évig hozzá tartozott a természetvédelem a minisztériumban, ma is szívesen látott szakember.

Végül arról beszél, hogy a magyar solymászat múzeumát, archívumát szeretnék létrehozni. Az is előfordulhat, hogy Bechtold Istvánhoz kapcsolódóan talán éppen Kőszeg ad majd annak otthont?