Hírek

2013.07.13. 18:48

Dr. Puskás János mesél előadásbéli, konferenciás élményeiről – kicsit másképp

Szombathely - Amerikába repítette közönségét az idő-járás kutató, dr. Puskás János, aki a Kalandor-kör e havi vendége volt a Frei kávézóban. Előadások, konferenciák, utazások és tájak, s természetesen mindez mi mással, mint az időjárással párosulva. Esernyőre és napszemüvegre nem volt szükség, pusztán beleélésre és képzelőerőre.

Puskás János nem a megyében látta meg a napvilágot, tízéves korától Sárospatakon éltek, ahogy ő fogalmaz, a tokiói olimpia idején már a kisvároshoz kötődött. 1987-ben költöztek Szombathelyre a családdal. Egy képet mutat gyermekkorából. Nem lehet rajta több néhány évesnél, egyik kezében virág, a másikban egy csiga látható. Csak annyit fűz hozzá: természettudományos életem első mozzanata – majd mosolyog, s folytatja mondandóját, s egy meglepő dologra is fény derül, az időjárás-kutató a vívással is foglalkozott, a megyébe való költözéssel szűnt meg ez a fajta tevékenysége.

Aztán Grünwald Zsolt házigazda a beszélgetés medrét a konferenciák, előadások s az ezekkel járó utazások irányába tereli.

– Nagyon fontosak az életemben. Számtalan helyen megfordultam a világban ennek köszönhetően. Persze semmi sem megy egyszerűen, felhőtlenül, hogy stílusosak legyünk – mondja a kutató.

Puskás János stílusosan hawaii-mintás ingben beszélget Grünwald Zsolttal, és mesél a közönségnek. Fotó: Ambrózai Zsuzsanna

Időközben az is kiderül, több mint 16 országban járt ennek köszönhetően: Amerika, Ázsia, és természetesen Európa sem maradhat ki a felsorolásból. A nagyérdemű kivetítőn végigszemlélheti a térképeket, melyeken piros pontok jelölik, merre járt a világban János. Görögország többszörösen, illetve az USA is sokszor feltűnik. Előbbi helyen öt, míg utóbbi országban négy alkalommal járt János. A beszélgetés fonalát Amerika felé gördítik, s máris megérkezünk Hawaiira.

– Ez a legmesszebb lévő hely, ahol jártam. Tizenkét óra a repülőút. 1999-ben jártam itt először és életemben nem láttam annyi szivárványt, mint ott Honoluluban – mondja nevetve János, majd a szigetcsoport sajátosságairól kezd el mesélni. – Nyolc nagyobb és csomó kisebb szigetből áll Hawaii, ebből a legnagyobb – milyen találó a név – a nagy sziget, ez maga Hawaii szigete. Érdekes az időjárás és az éghajlat. Míg a sziget egyik oldalán az északkeleti passzát szél érvényesül, amely nagy mennyiségű csapadékot hoz magával, olyannyira, hogy itt évente 10 ezer millimétereső esik, addig a sziget másik része ebből mit sem érzékel és kap, ott szinte sivatagias a táj – mondja a kutató, hogy az utazásokon kívül egy kis meteorológiában is részünk legyen.

Érdekes hallgatni Jánost, ahogy érezhetően nagy szeretettel gondol vissza ezekre a tájakra. Bárki ezt tenné, hiszen nem mindennap jut el az ember egy másik kontinensre, gyönyörűbbnél gyönyörűbb tájakra. Persze, ne higgyük azt, hogy itt befejeződik az utazásunk: továbbhaladunk a konferenciák sorozatában, járunk egy gondolat erejéig Sydneyben, aztán ismét visszatérünk Amerikába, megtudjuk azt is, az ötezer fős konferencián tulajdonképpen csak két ember volt öltönyben – János és szegedi barátja. Valahogy teljesen más a mentalitás, a „gyere úgy, ahogy te jól érzed magad” elve érvényesül. Európában ennél sokkal kötöttebb a szokás, az emberek hozzáállása.

De vissza a kötetlenebb Amerikába. Épp San Francisco utcáin járunk, s megtudjuk azt is, a villamosokat drótkötél húzza és engedi le a meredek utcákon. Aztán hirtelen, éles váltással másutt lyukadunk ki, s egy olyan elnevezés üti meg a fülünket, amely nem mindennapi. Pár pillanat, feleszmélünk, s azonnal a Halálvölgyben járunk.

– Nem véletlen az elnevezése, sokan itt fejezték be földi pályafutásukat – meséli János. – A 40–50 Celsius-fokos időjárást a nem ehhez szokott szervezet nehezen viseli el. Nehezen viseltem én is, amikor kiszálltam a légkondicionált autóból. Meg is kaptam a feleségemtől, nem vagyok normális. Szenvedélyem a természet, a szélsőségek. Nem tehetek róla – szeme mosolyog és csillog.

Aztán jön szépen sorban Colorado és a folyó, a Grand Canyon, Nevada Las Vegas-szal. Azt is megtudjuk, János 2000-ben járt itt először, s megállta, hogy ne játsszon el még egy negyed dollárt se.

– Ezen én is elgondolkodtam, s megfogadtam, ha legközelebb eljutok, biztosan játszom. Egy évvel később egy negyeddollárosom bánta az esetet – nevet, s a miliőről, arról az őrületről mesél, ami ott van. Persze titkon tudjuk mindannyian, számára nem az számít elsődlegesen, amit lát, hanem maga a természet, az időjárás, a meteorológia. Valahol azonban ez is egyfajta idő-járás

János azt mondja, mivel sokfelé járt a világban, le tudott vonni egy nagyon nagy következtetést. Sok olyan hely van a világon, ahol a semmit nagyon jó pénzért el lehet adni. Ilyen a Halál-völgy, a homokon, a forróságon kívül nincs sok minden látnivaló, ez a megszállottak helye. De gondoljanak csak bele, mikor és ki látta mára Loch Ness-i szörnyet?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!