Nemes bosszú

Tömördön két kastély van és egy kúra, ami a Cherneleké volt. Ez a családnak nem az ismertebb ága, nem Chernel István kőszegi ornitológusé, hanem Chernel Györgyé és Antalé. Az egyik leszármazott, Chernel Eszter itt élt Tömördön, abban a kastélyban, amelyet rendbe hozott egy olasz (ez volt Chernel Antalé), a másikban lakik Balogh Zsuzsa keramikus a férjével. Ezt építtette Chernel György császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő, több megye táblabírája. A kúriából szép faluházat alakítottak ki.

Balogh Zsuzsa keramikus a Chernel-kastélyokról is mesélt Evelin kapcsán. Fotó: Benkő Sándor

Balogh Zsuzsáék lakhelyén kronosztikont látunk a homlokzaton, vagyis a latin szövegből összeolvasható nagy betűk kiadják az évszámot: 1809. Ekkor épült a kastély, Chernel György ekkor kötött házasságot egy Zmeskál Teréz nevű hölggyel. A két család címere is jól kivehető a bejárat fölött. A férj úgy gondolta, emléket állít a szintén abban az évben (1809-ben) Győrnél megesett napóleoni csatának is, ahova ő maga is elment karddal, hogy megvívjon a franciákkal. A frenetikus győzelem miatt örökítették meg a sikert az ifjú pár otthonán. A homlokzat felirata: A franciákkal a béke megköttetvén azok elvonultak a Rábától és a Dunától.

– Chernel Eszter itt élt a másik kastélyban Tömördön, amíg az 1950-es évek elején ki nem telepítették. Megtudta, hogy mi szeretnénk rendbe hozni ezt a kastélyt Tömördön, ezért keresett meg Budapesten. Megadta annak a címét, aki előttünk itt lakott, egy bizonyos Lukács nevű földbirtokosét, akinek a lánya, Klári szintén Budapesten lakott. Megismerkedtünk. Valamelyik színház tűzte épp a műsorára Weöres A kétfejű fenevad című művét, amikor Chernel Eszter méltatlankodott, és mélyen bosszantotta, hogy egyszer sem mondják ki a műben szereplő Chernel Evelin nevét. Vagy szándékosan – tételezte föl – , vagy mert nem tudják, hogyan kell kiejteni. Mint a hölgyről beszéltek róla, pedig nem igazán ezt a minőséget jelenítette meg – meséli Balogh Zsuzsa. – Chernel Eszter úgy vélte, sikerült Sanyikának bosszút állnia, mert már ki sem mondják a Chernel nevet. Történt ugyanis, hogy valamelyik Chernel segítette Weöres Sándort a középiskolai tanulmányaiban. Régen úgy volt, hogy a jómódú földbirtokosok szárnyaik alá vették a szegényebb sorsú, de tehetséges gyerekeket, hogy támogassák őket. De a támogatásért cserébe tanulni kellett, és jó eredményeket felmutatni. Fizették a kosztját, bentlakását, tankönyveit, de Sanyika nem teljesített, ezért a Chernelek megszüntették a támogatást. Chernel Esztertől tudom, hogy Weöres azt mondta erről: Megbánják még ezt a Chernelek! És valóra váltotta a bosszúját, mert a műben Chernel Evelin egy kétséges személy. De nemes bosszú ez, mert ha a műben szereplő Chernel-figura nem is vet jó fényt a családra, a nevet megörökíti.

Balogh Zsuzsa arról is beszél, mint találták meg a tömördi kastély padlásán a régi nemesi család maradék iratait, s mint tűnt el a többi. A Chernelek az 1200-as évektől eredően nemesek voltak, egy sor kiváló személyiséget adtak az országnak, sok állami pozíciót betöltöttek, házasságaik révén más nemesi családokkal, például a Festetichekkel is összeszövődött a sorsuk. Krúdy is írt róluk, liberálisok voltak. A kőszegi Chernel István a legismertebb. Chernel Eszter apja főispán volt, a fiútestvére a kőszegi katonai alreál iskolába (németesen: a cőgerájba) járt, amiről Ottlik Géza írta Az iskola a határon című regényt...

Balogh Zsuzsa keramikus (balról) önálló tárlata 2009-ben volt a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, ahol egy évvel később a kreatív könyvtárosok alkotásainak kiállítását nyitotta meg Pallósiné dr. Toldi Márta könyvtárigazgató társaságában. Fotó: Horváth Csaba

Kisétálunk a kastélyból: ki a kemencés konyhából, ahol fűszernövények lógnak csokorba kötve, át a sötét folyosón, bepillantva az alkotóműhelybe, ahol Balogh Zsuzsa finom kerámiái készülnek. Visszafogott vagy inkább természetes színeket és formákat, növényi motívumokat alkalmaz, csupa olyat, amit maga körül lát, melyek eredetijei kint a parkban megtalálhatók. Például az ősi páfrányfenyő (a gingko biloba) levelét, amely állítólag szerencsét hoz, és az összetartozást jelképezi. A kastély udvarán egy nemesi időkből itt maradt szökőkút álmodik a vízről, amint Chernel Evelin álmodott az Édenkertről, de szerelme nem tudott kiteljesedni, mert vőlegénye belekeveredett a történelem viszontagságaiba. Weöres színművének végén Evelin visszakapja a kedvesét egy másik nőtől, igaz kissé használtan, de – fanyar humorú költői fordulattal – a levetett férfivel adandó hermelin-bunda a ráadás.

Történelmet kötögetnek

Merklin Tímea jegyzete

Politikai olvasata miatt letiltották Weöres színművét, A kétfejű fenevadat, amikor 1972-ben a Pécsi Nemzeti Színház felkérésére megírta. Publikálni is csak az első felét lehetett, elkezdték próbálni, de a premier meghiúsult. Több mint egy évtizeddel később jelent meg a teljes mű, és a 80-as évek közepétől került színpadra. A drámában a játékidő a 17. század, de egymásba csúszkálnak a történelmi síkok a törökvilág végóráitól az aktualitásokig. Az ország nyomorban, az emberek innen is, onnan is fenyegetve, veszedelemben, mégis mindig készen a veszekedésre, önsors rontásra is. A szürreális kalandok sora a sárvári Nádasdy várból indul , és a kőszegi Chernel-házban ér véget. Chernel Evelin harisnyát köt. A kötőtű a fegyvere a szösz-háborúban. „Ihol a komédia vége" – mondja az Evelin mellett zabáló őrgróf, figyelmeztetve: értelmet ebben a históriában ne keressünk. Majd így szól: „Mikor történelmet kötögetek: vér a fonál, és könny a cifrázat...Ötezer éve világtörténelmet játszunk, garázdálkodunk, húzzuk s nyúzzuk a népeket s területeket, akár ebek a condrát. A história oly kétfejű fenevad, mely ha tojásokat rak, egyik csőrével anyai hevet lehel reájok, másik csőrével mind megvagdalja, összetöri Tehát: le a világtörténelemmel! Le a fujtogató ál-erkölccsel, a fogolytáborra hasonlatos ál-békével, a rettegő ál-hatalommal! Le a politikával, a diplomáciával, s a paktumokkal, melyeket az uralmak a lakosság ellen koholnak! – ekként beszél Badeni őrgróf a fináléban, majd a kötőtűt varázspálcaként használva, teremtő intéssel azt kívánja: „A háborgó történelmi korszakok után immár a történelem-utáni békés idő nyíljék!

"