Ősi halak eltűnőben

Ellentmondásos a halak természetvédelmi helyzete: miközben egyre több halfaj él vizeinkben, mégis eltűnőben a sokféleségük.

– Hamis nagyon ez a sokféleség – állítja dr. Szinetár Csaba biológus, főiskolai tanár, aki el is magyarázza, mit ért ezalatt. – Egyre több halfaj él a vizeinkben, de a sokféleség mégis eltűnőben van. Vagyis a puszta fajszám emelkedik, de a természetvédők nem örülnek ennek. Gazdasági érdekek és az akvaristák egyre pompásabb halak utáni vágya egyaránt károkat okoz a Kárpát-medence vizeiben. Az ősi halfauna kipusztulóban van. Példaként említi, hogy biológus hallgatókkal nemrégiben a Vadása tónál vizsgálódtak. Közönséges kis hálókat merítettek a tóba, s szinte mindig két halfaj került bele: fekete törpeharcsa és ezüst kárász.

Dr. Szinetár Csaba biológus, főiskolai tanár

– A fekete törpeharcsa idegen halfaj nálunk, természetes ellensége nincs, a ragadozó halak elkerülik , mert nem ismerik – szögezi le a biológus. Az ezüst kárász Ázsiából került hozzánk a múlt század 50-es éveiben. Ma nagy a halászati jelentősége, de sajnos idegen fajként látványosan kiszorítja élőhelyéről, veszélyezteti a nálunk őshonos arany kárászt. Így ez ma még nem védett faj, de hamarosan az lesz. A fekete törpeharcsa olaszországi közvetítéssel került a magyar vizekbe a 80-as években. Ez ma már szinte minden vizünkben él, a szombathelyi Csónakázó tóban is eltömegesedett. Természetes ellensége nincs, de járványos pusztulását itt Szombathelyen is megtapasztalhattuk.

– A múlt század közepén, a mocsarak lecsapolása idején gazdasági céllal növényevő halakat telepítettek be vizeinkbe, hogy a hínárt eltávolítsák. Én is szemtanúja voltam gyerekként, hogy az így behozott amur hogyan rágta tarrá a vízitököt, a tündérrózsát. Nagyon elhibázott lépés volt a fehér és a pettyes busa betelepítése is. Ezek szintén nagy testű halak, öröm kifogni őket a horgászoknak, de a fehér busa ma már a Balaton haltömegének felénél is nagyobb részét teszi ki. Ráadásul hagyományos módon nem lehet halászni, speciális tengeri hálók kellenek hozzá.

Az angolnáról is kérdezem a biológust, aki elmondja: ez legalább őshonos hal Európában. A Balatonba ezt is úgy telepítették be, a gazdasági haszna miatt , Nyugat-Európában jó piaca van. Emlékezünk, amikor járványos pusztulásáról szóltak hírek, láttuk azokat a híradásokban. Egyes halfajok állománya az utóbbi évtizedekben tehát az emberek miatt, az ő hatásukra – például lecsapolások, folyó szabályozások következtében is – nagyon megritkultak, életterük, élőhelyeik beszűkültek. Veszélyeztetik például a tok féléket, vagy a lápi pócot. Az élőhelyeket befolyásolják a kellően át nem gondolt környezetet átalakító munkálatok is, így a folyómedrek kotrása, a szabályozások, a különféle szennyezések.

A gazdasági érdekek , de helyenként a haltelepítések is, valamint az akvaristák egyre pompásabb halak iránti vágya egyaránt károkat okoz a Kárpát-medence vizeiben. Kipusztulóban van az ősi halfauna. Rombolják a környezetet, amire a tudatlanság nem mentség

Hallhattuk a szakembertől, nem kivétel a halgazdálkodás sem, azaz a telepítések. Az is hatással lehet a halfauna ősi szerkezetére. De mi a baj a távoli földrészek halait kedvelő , lakásaikban, az akváriumokban azokban gyönyörködő akvaristákkal?

– Ők minél színpompásabb halakat szeretnének maguknak akváriumukba. Ez rendben is lenne, csakhogy a távoli országokból behozott halak nem kizárólag akváriumokba kerülnek. Példa rá az amurgéb. Ezt 1997-ben díszhalként hozták be, ma viszont már tömegesen él a Tisza mellékfolyóiban, a Balatonban is jelen van. Védett ősi halfajunknak, a lápi pócnak a helyettesítőjeként lép fel, agresszíven terjed, kiszorítja ezt a nálunk őshonos halfajt. Bécs környékén került az akvaristák körében ugyancsak népszerű halfaj, a tüskés pikó a Dunába. Ma már tömegesen él a Szigetközben. Ami tömegessé válik, az átalakítja környezetét, az életközösséget. Ebbe sajnos ma még sokan nem gondolnak bele. Csakhogy a vízben viszont minden más. Erősen megváltozott.

– Az ember nem tanul a hibáiból – füstölög jogosan a biológus. – Azt hiszi, következmények nélkül kísérletezhet . Gondoljon csak bele az afrikai harcsa történetébe. Nagyon divatos hal, jó az íze is, nem olyan, mint a busáé. Csakhogy ez a halfaj a 16 Celsius-foknál hidegebb vízben elpusztul, hidegsokkot kap. Nyáron ennek ellenére tömegesen telepítik be a vizekbe, nem érdekel senkit, hogy később, ahogy hidegebbre fordul, elpusztul. Ez olyan felelőtlenség az állatokkal szemben, ami megmagyarázhatatlan! Megemlítem dr. Szinetár Csabának, hogy erről még sohasem hallottam, állatvédők sem tiltakoztak még ellene.

– Való igaz, de sajnos a hidegvérű állatokkal szemben érzéketlenebbek az emberek. Pedig ugyanúgy érzékelnek azok az állatok is mindent, értük is szót kellene és kell is emelni. Újra csak azt mondom: nem tud az ember felelősen gondolkodni, bánni a természettel. Mindent uniformizál, globalizál. Túl késő lesz, már, amikor ráébrednek, hogy nem jó ez így.

Hiába mondják egyesek, hogy csak ide, vagy oda telepítenek egy-egy halfajt. Gondoljon bele: amikor ilyen nagy árhullám van a Dunán, mint amilyet az elmúlt hetekben éltünk meg, akkor nincs semmiféle gát, nem lehet megállítani, hogy egy-egy idegen halfaj akárhová eljusson, elvegye az ősi fajok életterét. Rombolják, pusztítják a környezetet, erre a tudatlanság egyáltalán nem mentség.


BENNSZÜLÖTT A MAGYAR MÁRNA

Hazánkban 34 halfaj áll természetvédelmi oltalom alatt, ez a természetes vizeinkben élő közel 80 halfaj nem egészen 30 százaléka. A védettek között olyan fajok is szerepelnek, amelyeknek elterjedési területének határa Magyarország, emiatt csak kis számban fordulnak elő egyes vizeinkben. Más fajok viszont azért különlegesek, mert csak itt élnek, az egész világon kizárólag a Kárpát-medencében találhatók meg. Ezek közé a bennszülött fajok közé tartozik a petényi vagy magyar márna. Dr. Szinetár Csaba megemlíti: ha egy XX. század eleji képeslap kerül a kezünkbe a Balatonról, akkor azt hisszük: jé, hiszen ugyanolyan ma is a mi magyar tengerünk, ott van a Badacsony, Szigliget, a tihanyi apátság és a többi nevezetesség, télen ugyanúgy hízott a jégpáncélja, van rianás, aratják a nádat.