Szombathelyi filmes az óceán óriásai között

Sásdi Zsolt kalandos viszonya a víz alatti világgal 2003-ban kezdődött el. Azóta kalandok sorát élte már át, forgatott tengerekben, óceánokban, barlangokban, roncsokban is. Folyamatosan képezi magát, 2009 óta részt vesz nemzetközi filmfesztiválokon is, melyeken alkotásai sikerrel szerepelnek. Legutóbb egy oknyomozó természetfilm kapcsán beszélgettünk vele, akkor Selmeczi Dániel búvárfotós kollégájával a pusztítás nyomában jártak, azokat keresték, akik képesek a cápákat az uszonyukért lemészárolni. Már akkor megfogalmazódott benne, forgat egy filmet az óceánok óriásairól. Az új alkotás el is készült.

(Fotó: Selmeczi Dániel)

– A film lenyűgöző víz alatti képekkel, érdekes adatokkal és animációkkal mutatja be a nyugat-indiai manátusz, mantarája, cetcápa és az ámbráscet életét – mondja Sásdi Zsolt. – Olyan élőlényeket örökítettünk meg, melyek az állatvilágban mind valamilyen rekordot képviselnek. Kiderül például, hogy a világ legnagyobb hala, a 15 tonnás cetcápa percenként öt-hatezer liter vizet szűr át száján, a lamantin, az egyetlen növényevő tengeri emlős pedig naponta akár 40-60 kilót is eszik. A film azonban nemcsak erről szól. Létük hatalmas veszélyben van az ember fékezhetetlen pusztítása által. Nagyon sok élményt gyűjtöttem a forgatás során. A manátuszok, a tengeritehenek rendjének legnagyobb képviselői például Floridában, a Crystal Rivernél telelnek, mivel ott 20 fok fölé is megy a víz hőmérséklete. A gond az, hogy rengeteg a turista. Vannak kifejezetten arra szakosodott cégek, amelyek kiviszik az érdeklődőket a tengeritehenekhez. Óriási üzlet ez számukra. A víz szó szerint pezsgett az emberektől, pedig a manátuszoknak nyugalom kell. A forgatás során szinte nem is találtam olyan egyedet, amelyikben a hajópropeller ne tett volna kárt.

Az óriás mantaráják, melyek akár négy-hat méteres nagyságúra is megnőnek, sincsenek biztonságban. A kopoltyúszarulemezüket kiszárítják, Kínába exportálják, s ott jótékony hatást tulajdonítva adják tovább a piacon.

– Az ámbráscetek az 1700-as évek óta az egyik legvadászottabb cetfaj – folytatja a búvár-operatőr. – Egyéb anyagok mellett ez az állat termeli az úgynevezett cetvelőt, melyet gyógyszerként, kozmetikumok összetevőjeként és egyéb termékekhez használják. Az ámbráscetek létszáma jelentősen megfogyatkozott, jelenleg veszélyeztetett szinten vannak, annak ellenére, hogy 1985 óta védelem alatt állnak. Amikor ipari szintre emelkedett az irtásuk évente több 100 ezer egyedet pusztítottak el. A bálnáknak szinte minden részüket fel lehet használni, s éppen ezért fel is használják.

Ahogy beszélgetünk, a delfinekre terelődik a téma, s a borzalmakra, amik velük történnek. Néhány éve filmen örökítették meg, hogy a japánok Taijiban beterelik őket egy öbölbe, átütik a fejüket egy csővel a gerincvelő miatt, majd hagyják elvérezni az érző lényeket, a húsukat pedig eladják. Néhány egyedet azonban mindig kiválasztanak, s ezeket több százezer dollárért eladják egy külföldi ócenáriumnak, ugyanis szinte a világ összes delfináriuma innen vásárolja az új példányokat. Aztán pár év alatt, főként a fogság és a rájuk törő betegségek miatt elpusztulnak.

– Az aktivisták próbálnak küzdeni a tendenciák ellen, de amíg van rá kereslet, addig nem sok sikerrel járnak – hangsúlyozta. – Pedig a világnak már vannak olyan részei, ahol szabadon élő delfineket lehet megcsodálni. Nem kell kényszeríteni őket, maguk úsznak be az öbölbe az emberekhez.

Sásdi Zsolt egy újabb kalandjáról is mesélt, nemrég Szudánban, a Vörös-tenger szinte érintetlen, magyarok által felfedezetlen déli részén, az eritreai határnál jártak, s ott forgathattak. Három hétig voltak a tengeren, s elmondása szerint hihetetlen volt olyan víz alatti részeket látni, melyeket szinte még nem bolygatott meg az ember. Az ő szavaival élve pezsgett az élet. A forgatás során, illegális, jemeni cápauszony halászokkal is találkozott, ám nem álltak a kamerája elé. Selyemcápákkal is úszott együtt, egy merülés után meg is izzasztották a búvárt. Körbevették, majd élénk érdeklődést mutattak iránta. Az operatőr a kamerájával tartotta végül távol magától az állatokat. Nemsokára Zsolt újabb forgatásra indul, Costa Ricában, a Kókusz-szigetnél egy tengeralattjáróval merülhet, a mélyebb vizekben élő cápák nyomában járnak majd.

S közben egy jó hírt is kapott az operatőr, bár a film csak a napokban készült el, máris beválogatták egy San Diegó-i természetfilm-fesztivál döntősei közé.