Ha nem termelő erőként élünk

Néhány nappal azután, hogy az óbudai Kerek vendéglőben a Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottság odaítélte a Sánta kutya díj Shylock-fokozatát az Ismeretlen Magyar Bankárnak, a bizottság szóvivője, Czakó Gábor író Vasváron járt. Azokról a formákról kérdeztük, amiket talál a mondandóihoz.

A Sánta kutya díjat az Ismeretlen Bankár „a honi bennszülöttek példátlan kizsigerelésére szolgáló devizahitelnek álcázott életszivattyú föltalálásért és alkalmazásáért” kapta. Az aláírók – Czakó Gábor, Alexa Károly, Cseresnyés Géza, Segesdi György és mások – „egyúttal fölkérik a Magyar Bankszövetséget a díj kézbesítésére.” A Sánta kutya díjat minden évben annak ítélik oda, aki az ország félretájékoztatásában kimagaslóan teljesített. Czakó Gábor Vasváron a népfőiskola és a Nagy Gáspár Kulturális Központ vendége volt.

– Egy groteszk történet megjelenítésével kezdődött a kapcsolata Vas megyével. Hogy is volt?

– Harminc évvel ezelőtt Gergye Rezső írt nekem egy levelet, hogy a  vépi színpad előadja a Disznójáték című dolgozatomat. Drámaíróként kezdtem a pályámat, az első darabomat hétszer tiltották be. Eljöttem Vépre megnézni az előadást, ebből a találkozásból születtek vasvári vállalások, később Ostffyasszonyfára is elhívtak. Hazafelé egy motoros mutatta meg, hogy jutok vissza a 8-as főútra, aminek az a híre kelt, hogy díszkísérettel mentem a falu széléig.

(Egy helyi kisvendéglőben vagyunk, Gergye Rezső elmeséli, hogy Czakó vépi látogatása után beidézték a tanácsházára, hogy ki ez, és miként hangozhatott el ez a mondat: a tudat határozza meg a létet. „Én elmondtam, hogy mit sem tudok ezekről a dolgokról, és kicsit hülyének tetettem magam, nem jött az rosszul akkoriban, a 80-as évek elején.”) Az író hozzáfűzi:

– Kalandos idők voltak. Viccesen azt szoktam mondani, hogy „a lé határozza meg a tudatot”. Az állatoknál is így van: megeteted párszor az ellenséges kutyát, aztán már be is enged...

– Az is Vas megyéhez kapcsolja, hogy megkapta az Életünk folyóirat által alapított Nagy Gáspár-díjat. Ez mit jelent az ön számára?

– Úgy vagyok a díjaimmal, mint Kós Károly: a díjaim benne vannak a szekrényben. Nagy Gáspárt kitűnő költőnek és léleknek tartottam. Nem voltunk barátok, csak ismerősök, de szeretetteljes kapcsolat volt. Mindig egyeztetés alatt tartottuk, hogy majd együtt focizunk, de csak terveztük, egyszer sem fociztunk.

– Egy fiú közbekérdez: Hogy lett író?

– Sokat imádkoztam. Átalakítja az ember gondolkodását. Beviszi egy olyan dimenzióba, amiben hétköznap nem mászkálunk. 5-6 éves korom óta ugyanazon a pályán mozgok.

Czakó Gábor író: Milyen, ha valaki szellemi lényként újjászületik, és nem termelési viszonyban éli meg magát? Fotó: Szendi Péter

– Pályája egyik jellegzetessége a „magyar rémmesék” felbukkanása és folyama, amely 25 éves korszakká vált a pályáján, sajátos képet adnak a társadalomról. Honnan jön a műfaj?

– Tóth Béla gyűjtötte az anekdotákat a 19. században hat kötetben. Az anekdotagyűjtés néprajzi munka: miket mesélnek egymásnak az emberek. Én csak annyit csinálok, hogy az újabbak át vannak helyezve egy szép asszony elé, és egy húszfős társaság szájába adom a történeteket.

– Czakó Gábor egy másik kedves műfaja a szótár. Mert ebben kihasználhatja azt, hogy a magyar nyelv – amint előadásában mondta – „magyarázó” jellegű?

– A szótárkészítés hasonlít az anekdotagyűjtéshez. Azon szavak gyűjtése, amiket a kor használ. Ez is egy szatíra. A rémmesék is szatírák. Előzménye, hogy a 80-as évek elején elkezdtem gyűjteni egy könyv anyagát. Eufémia utolsó heteinek története, eufém nyelven van. Ma már ritkaság, mert nem jelent meg újra, mint a többi kötetem. A kommunizmusnak volt egy sajátos hazugságnyelve, minden az ellenkezőjére volt fordítva. Például az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” azt jelentette: „örökké”. Ezért én azt írtam például, hogy „a sarkon ideiglenesen összedőlt egy bérház”. Ilyen nyelven beszéltek Eufémia lakói, remekül szórakoztam, nagyon mókás volt. Persze, állandóan kellett olvasnom a Munkásőr újságot és a Népszabadságot, hogy gyűjthessem a megfelelő szavakat, ebből lett a Magyar-magyar szótár. Mi volna, ha mindig mindenki hazudna, erről szól ez a könyv. A Hamvas Szótár a Hamvas iránti rajongásomból jött. Elolvastam az életművét egyszer, majd még egyszer. Aztán gondoltam, hogy írok róla, ezért elolvastam harmadszor is. Egy évig csak őt olvastam, aztán elhatároztam, hogy csinálok belőle egy szótárat.

– Szintén jellegzetes megnyilvánulási mód Czakó Gábornál a „beavatás”, amely élő televíziós esszéként indult 15 évvel ezelőtt. Hogy alakult ki ez a műforma?

– Megpróbáltam bevinni a műsorba a spiritualitást. Milyen, ha valaki szellemi lényként újjászületik, és nem termelő erőként, nem termelési viszonyban éli meg magát. A beavatás fő témája ez a spirituális mozdulat, ez a megfordulás, hogy ezt hogy lehetne végrehajtani. Az egész emberiség történetébe beleártottam magamat, de a középpontjában az evangélium áll.

– Az Életünk folyóiratban jelent meg egy írása, amelyben a nagy evangéliumi csodák melletti kis csodákról ír. Sejthető az elmélyülés a szövegben, vajon hányszor olvasta ezeket a történeteket?

– Mindennap olvasom az evangéliumot.

(A vasvári kisvendéglőben cserépkályhából duruzsolt elő a meleg. Az író azt is elmesélte, karácsonykor 23 főre terítenek az ebédnél. Ez a szűk család: felesége, hat gyermeke, azok párjai és a kilenc unoka. A legnagyobb húsz, a legkisebb egy éves. Czakó Gábor a felesége számára hagyományosan töltött halat készít (mert neki ilyenkor névnapja is van, Éva): pontyot – belül aszalt szilvával, mogyoróval, mandulával tömve, kívül szerencsedióval fűszerezve. Különben pedig együtt főzik a halászlevet... Ott, akkor Vasváron kagylósaláta volt vörösborral.)