Gyári szarkák: másfél tucat vádlott bűnös, egyet felmentett a bíróság

Az ítélet indoklásakor úgy fogalmazott dr. Varga Roland bíró, hogy enyhe büntetést szabott ki arra a másféltucat vádlottra, akik a Jabil Circuit Magyarország Kft. szombathelyi telephelyén raktárosként, illetve operátorként dolgoztak 2009–2010-ben, amikor is megsemmisítésre küldött mobiltelefonokat és alkatrészeket tulajdonítottak el. Egyeseket lopás, másokat orgazdaság bűncselekmény elkövetésében talált bűnösnek a bíróság, ezért különböző mértékű – két év, másfél év, egy év négy hónap, egy év két hónap, illetve egy év – szabadságvesztésre ítélte őket. Néhányuknak be kell vonulniuk a börtönbe, míg mások büntetésének letöltését kettő, három, négy év próbaidőre felfüggesztette. A tizenkilencedrendű vádlottat az ellene orgazdaság bűntette miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette a bíróság.

A verdikt nem jogerős: dr. Dallos Norbert ügyész három nap gondolkodási időt kért, s ugyanígy tett kilenc vádlott is. Az elsőrendű, a harmadrendű és a negyedrendű vádlott enyhítésért nyújt be fellebbezést, míg hét vádlott tudomásul vette az ítéletet azzal a megjegyzéssel, hogy ha az jogerőssé válik, részletfizetést kérnek a pénzbüntetésre.

Dr. Varga Roland kitért arra, hogy nincs szükség hosszabb szabadságvesztésre a cél elérése érdekében; a vádlottak többsége büntetlen előéletű volt a cselekmény elkövetésekor, a tettüket beismerték és megbánták. Ugyanakkor két vádlottat előzettek: a XI. rendű K. K. nemrég került előzetes letartóztatásba egy másik ügy miatt, míg a X. rendű H. L. jogerős büntetését tölti.

Bár a bíró szerint az ügy kezdetben egyszerűnek tűnt, mégis újra kellett nyitni a bizonyítási eljárást a vád és a védelem meglehetősen eltérő álláspontja okán. A vádlottak megsemmisítésre váró mobiltelefonokat, alkatrészeket tulajdonítottak el nagy mennyiségben, hogy azokat értékesítsék. A bíróságnak állást kellett foglalnia abban, hogy mekkora az értékük ezeknek, s vajon hulladéknak minősülnek-e, s ki a sértettje az ügynek. Dr. Varga Roland kifejtette: az ügy sértetteje a Nokia, mivel a megsemmisítésre szánt telefonok a cég tulajdonát képezték. Értékként – a bírói gyakorlat szerint – a kiskereskedelmi árat vette figyelembe, s hogy hulladék-e, annak a bíróság szerint nincs jelentősége. Ugyanis – utalt a Kúria egy eseti döntésére – ha valaki más tulajdonát a „szemétből„ veszi is ki, bűncselekményt követ el.