Hírek

2014.02.05. 15:35

Mennyiben hathatnak az ukrajnai események a magyarokra?

Aggódva figyelünk a nagy keleti szomszédra, az ottani magyarok miatt is. Kovács Jenő megyei főtanácsos sokszor járt Kárpátalján.

Kozma Gábor

– Már évtizedekkel ezelőtt vittünk Kárpátaljára segélyszállítmányokat, mindig izgalmas volt az út – mondja Kovács Jenő megyei főtanácsos, aki nem csak segélyt vitt, de támogatta az ottani magyarság kulturális értékeinek mentését, ápolását.

Mennyiben hathatnak az ukrajnai események a magyarokra, mik a tapasztalatai?

– Különös szépségű vidék ez. 1920-ban az itt lakó 650 ezer ember 30 százaléka volt magyar, 54 pedig ruszin. A többin a németek, a szlovákok és a románok osztoztak a nagy számú, magyar érzelmű zsidósággal. Amikor 1991-ben eljutottunk oda, nem volt például sör. A magyar pincér verést ígért, amikor sört kértünk, azt hitte, cukkoljuk. Húst a sóbányájáról híres Aknaszlatinán láttunk először, ez úgy 150 kilométerre van Ungvártól. Az aknákon nem volt fedlap, Nagyszőllősön nem volt fűtés a szállodában. Iszonyú szegénységgel találkoztunk mindenhol, itthon elképzelhetetlen viszonyokkal. Láttuk Pisztraházán a tésztagyárnak hazudott, 20 emeletes lokátorállomást, amely sohasem lett kész. A legérdekesebb viszont az volt, hogy a munkácsi főorvos barátunk búcsúzáskor felrohant a harmadik emeleti lakásába, és legnagyobb megrökönyödésünkre egy kanna benzint adott ajándékba nekünk. Nos, ezzel tudtunk visszajönni Magyarországra – eleveníti fel korábbi élményeit Kovács Jenő. Hozzátéve: a helyzet azóta sem változott sokat.

– Az egy magyar pártból kettő lett, jó magyar szokás szerint ölik egymást. Ezt ki is használják a helyi ukránok, európai értelemben tekintélyuralomról beszélhetünk – mondja, majd extrém esetet említ: Aknaszlatinán a kiváló minőségű sóbánya, amikor még megvolt, lopta az áramot. – Ha rájöttek, lekapcsolták. Úgyis, hogy a lift félúton járt. Jelzem, 750 méterről kellett feljönni... Számunkra értelmezhetetlen állapot, ha egy sóbánya is lopja az áramot – így a főtanácsos.

A biztató jelek egyike: Mokra németül is megörökíttetett. A többségi ruszinokkal jó a viszony (Fotó: Kovács Jenő)

– Nehéz megmondani, hogy adott helyzetben melyik tábor hangja lenne erősebb. Helyszíni tapasztalatok alapján meggyőződésem, hogy a magyarbarát ruszinság van többségben. Tisztában van mindenki az egymásrautaltsággal. A Vereckei hágó emlékművet a Kárpátok túlodaláról jövő ukránok becstelenítik meg, nem kárpátaljaiak. A falusi lakosság túlnyomórészt magyarbarát, a nagyobb városok heterogének. Ugyanakkor összecsapást itt is ki lehet erőszakolni, de ez nem valószínű. A nagyobb gond, hogy a magyarság, a vegyes házasságúak is, gyerekeikkel együtt a szegénység elől menekülve áttelepülnek. Ennek nyomán 20 év alatt a 250 ezres magyarság 175 ezerre apadt.

 

BÜSZKE VIDÉK, ZAVAROS JELENNEL

A krónikához tartozik, hogy 1991-ben a ruszinok autonómiát kértek Kijevtől egész Kárpátaljára, erről persze ott hallani sem akarnak. Ugyanakkor 1945 és 1990 között több százezer ukrán, illetve orosz érkezett a térségbe, akiknek a szegénység ellenére eszük ágában sincs visszamenni oda, ahonnan jöttek. Ők általában nacionalisták, magyarellenesek, az oroszok és a románok meg lavíroznak. Ezért ez a vidék teljesen eltér a többi nyugat-ukrajnai területtől. Ahol az évszázados lengyel- és zsidógyűlöletből fakadóan (galíciai pogromok) ma is nagyon erősek a szélsőségek. Ezen erők a zavaros jelenben összecsaphatnak, de ez nem valószínű.

Ezek is érdekelhetik