Körülbelül százezer honvéd halt meg a doni áttörés közben - rájuk emlékeztek Szombathelyen

Kazári József fátyolos szemmel mesélt arról, hogy milyen volt tizenkilenc évesen részt vennie egy értelmetlen, rengeteg áldozatot követelő hadműveletben. Számos barátja, társa halálát kellett látnia. Szerencsére is szüksége volt ahhoz, hogy megmenekülhessen.

Kazári József, aki tizenkilenc éves volt, amikor részt vett a doni ütközetben. Emlékeiben még élnek azok a bajtársak, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy hazatérhessenek

– Nem volt élelmünk és nem volt megfelelő felszerelésünk sem – kezdte a visszaemlékezést Kazári József. A lovakat lelőttük, hogy tudjunk valamit enni. Ha szerencsénk volt, akkor apró krumplikat is találtunk. Majd így folytatta: – Szörnyű dolgok történtek. Volt, hogy egy felrobbantott hídnál két és fél napig kellett várakoznunk, hogy át tudjunk kelni rajta. Csak a bajtársainkra számíthattunk. Nem volt fegyverem, ezért az egyik barátom nekem adta a golyószóróját, mivel neki ellőtték a kezét. A visszavonulás közben egy másik sérült barátom egy szánon pihent. Odamentem hozzá és mondtam, hogy „Gyerünk Pajti! Indulni kell!” Ő azt mondta, hogy jó helyen van ott, nem megy sehova, mert elfagyott a lába. Beszélgettünk, éppen indultam volna el onnan, amikor agyonlőtték. 

Kazári Józsefnek szerencséje volt:  egy régi cukorgyár területén állomásoztak, amikor  találkozott a korábbi GH főnökével, aki azt mondta, hogy utazzon velük vissza Magyarországra.

– Reggel jött a sebesültszállító vonat, így  haza tudtam jönni a tisztekkel. Két hétig egy szegedi hadikórházban voltam, utána sikerült hazakerülnöm.

Puskás Tivadar és Kövér István avatta fel a doni hősök előtt tisztelgő emléktáblát, amelyet Marosics József művész készített a doni áttörés 72. évfordulójára

A megemlékezésen részt vett V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő is, aki beszédében elmondta, hogy fájdalmas az 1943 januárjában történtekre emlékezni, de nem szabad kitörölni azt emlékezetünkből. A becslések szerint ugyanis nagyjából százezer magyar katona veszett oda a doni áttörésnél.

– Az emlékezéssel tartozunk az elhunyt katonáknak, rokonaiknak, a túlélőknek, magunknak és az utódainknak is – hangsúlyozta V. Németh Zsolt.

A Martineum udvarán tartott megemlékezésen felavattak egy emléktáblát – a harcban részt vevők tiszteletére, amelyet Marosics József művész készített. Az avatáson beszédet mondott Kövér István, a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli Szervezetének elnöke is, majd az emléktáblát megáldotta a megyéspüspök, dr. Veres András. Az avatást követően koszorúkat, fehér rózsákat helyeztek el az emléktábla előtt a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai, a Recski Szövetség, a szombathelyi önkormányzat nevében dr. Puskás Tivadar polgármester,  a túlélők és még sokan mások.

A doni hősökről emlékeztek meg