Az utolsó vasi halálbüntetésre ítéltek nyomában - Egy vasi nyugalmazott bíró aggályai

Április 22-én halálra késeltek egy húszéves nőt egy kaposvári trafikban. A 19 éves tettes 22 ezer forintot rabolt el az üzletből. A gyilkosság nagy felháborodást keltett, a fiatal nő értelmetlen halála miatt. Az eset után egy hét sem telt el és Orbán Viktor április 28-án azt mondta, hogy a kaposvári emberölés után napirendre kellene venni a halálbüntetés ügyét: „Nagyon sokan vannak, akik azt hisszük, hogy ha van halálbüntetés, illetve egyes bűncselekmények halálbüntetéssel való fenyegetettsége létezik, akkor nagyobb biztonságban vagyunk.”

A felvetésből – ki lehet jelenteni – nemzetközi botrány lett, ennek ellenére a magyar miniszterelnök az Európai Parlament múlt keddi vitája után tartott strasbourgi sajtótájékoztatón megerősítette, hogy a halálbüntetés szerinte nem tabutéma, és akár évtizedes vita kezdődhet arról az Európai Unióban. A sajtótájékoztatón egy újságíró megkérdezte Orbán Viktortól, hogy tényleg azt szeretné-e, hogy az állam a gyilkosság szintjére süllyedjen. Erre a miniszterelnök úgy reagált, hogy az ilyen büntetés nem bosszú, hanem az élők megvédése a hasonló bűncselekményekkel szemben – vagy legalábbis ez is egy álláspont. Szerinte a halálbüntetés ügye nem pártpolitika és nem tabutéma. Orbán Viktor kijelentette: arra számít, hogy a halálbüntetéssel kapcsolatban nagyon hosszú, akár évtizedes legitim vita is kialakulhat Európában.

Arra kérdésre, hogy ki akar-e lépni az unióból, ugyanazzal válaszolt, amit a vitán is elmondott: Magyarországon a magyar nép népszavazáson döntött az uniós tagságról, amire ma is büszkék vagyunk. Azt is mondta, rengeteg olyan ügy, európai érték van, amit meg kell vitatni, ilyen például a kereszténység és a halálbüntetés kapcsolata is.

A halálbüntetésről dr. Spitz János Vas megyei nyugalmazott törvényszéki bírót, a büntetőkollégium volt vezetőjét kérdeztük, aki 41 éven keresztül döntött büntetőügyekben, számos olyan esete is volt, ahol törvény adta joga lett volna halálos ítéletet hozni, azonban ő ezt soha nem tette meg. Mégpedig azért nem, mert morális aggályai voltak a halálbüntetés kiszabásával kapcsolatban. Hozzátette: volt egy-két olyan ügye, amikor éjszakákba nyúlóan gondolkodott, de végül nem szabta ki a legsúlyosabb büntetést.

Fotó: Unger Tamás

Dr. Spitz János szerint amióta létezik törvénykezés, azóta mindig napirenden volt a halálbüntetés kérdése, de már 1762-ben volt olyan eset Franciaországban, amikor egy halálraítéltről az ítélet végrehajtása után derült ki, hogy ártatlan. Mint, mondta ez az egyik legfontosabb aggálya a halálbüntetéssel kapcsolatban, hiszen annak ellenére, hogy a magyar igazságszolgáltatásba számos biztonsági szűrő be van építve, a tévedés lehetőségét soha nem lehet százszázalékosan kizárni. A bíró ugyanis hozott anyagból dolgozik, csak azt tudja figyelembe venni, amit bizonyítékként elé tárnak, ha itt tévedés van, akkor a bíró is tévedhet. A legjobb példa erre a móri gyilkosság, ahol évekig vádoltak olyan személyeket, akik az ügyben nem voltak érintettek. Egy halálos ítélet végrehajtása után viszont már nincs mód jóvá tenni a tévedést, márpedig egy magára valamit is adó jogállam nem kockáztathatja meg, hogy úgy vesz el egy életet, hogy a döntésben benne van a tévedés lehetősége.

Más a helyzet a tényleges életfogytiglani ítélet esetében, amely a bíró szerint jogos büntetés és a visszatartó ereje is nagy, annak ellenére is, hogy a bűnelkövetők jó része abban bízik, hogy nem fog lebukni. Amikor létezik olyan büntetés, amelyik kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is, valamint a bűnelkövető okkal számíthat arra, hogy a bűncselekményt felderítik, az már komoly visszatartó erő. Olyan ítélet ez, ami az elkövetőt úgy zárja ki örökre a társadalomból, hogy közben tiszteli az életet.

Dr. Spitz János szerint a halálbüntetésről jelenleg folyó diskurzus egy félreértésen alapul. Először is: mivel mind a magyar, mind az európai jog tiltja a halálbüntetést, nincs is miről beszélni. Másodszor: szerinte szó sincs arról, hogy bárki vissza szeretné állítani a halálbüntetést, csupán arról van szó, hogy felül kell vizsgálni a mostani törvénykezést, hogy az alkalmas-e arra, hogy az állampolgárok biztonságérzetét fenntartsa.Vas megye az emberölések szempontjából a nyugalom szigetének tekinthető most is, és így volt ez a korábbi években is, ráadásul csaknem az összes gyilkosságot felderítették. Ennek ellenére itt is volt kivégzés, mert az ítéletet ott kellett végrehajtani, ahol azt kihirdették.

A Jáki úti temetőben két halálraítélt is nyugszik, tudtam meg dr. Andor Ferenctől, aki 1988-2009-ig volt a temető igazgatója. A kórházi parcellaként emlegetett területre kerülnek azok, akiket az önkormányzat temettet el, közpénzen. Itt találjuk Kondics József sírját, akit 1983-ban nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt ítéltek halálra. Az akkor 38 éves csepregi férfi 3 ezer 200 forintért és két fényképezőgépért verte agyon baltával szombathelyi Sas utcai házában Reisz Lajos 76 éves festőművész-restaurátort. Az ügyet dr. Spitz János tárgyalta első fokon, ő a gyilkost az akkoriban kiszabható leghosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélte, azonban a másodfokon eljáró bíró halálos ítéletet hozott. Kondics József mellett nyugszik Vajda János, akit gyermekgyilkosságért akasztottak fel 1982-ben.

A társadalom reakciója a közelmúlt brutális gyilkosságai miatt természetes, hiszen az emberben az az érzés támad, hogy holnap ez vele is megtörténhet, de ilyen horderejű kérdésekben az emóciónak nincs helye. Ráadásul azt is le kell szögezni, évek óta tartó tendencia, hogy a gyilkosságok száma folyamatosan csökken. Dr. Spitz János szerint ugyan a közvélemény jelentős része a halálbüntetés visszaállítása mellett van, nemhogy a közeljövőben, de soha nem lesz Magyarországon halálbüntetés. Szerencsére.