Csökken az öngyilkosság - Egyre kevesebben gondolják úgy, hogy nincs értelme az életüknek

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2014-ben 1953-an vetettek önkezükkel véget az életüknek. Ez a statisztika negatív rekordnak számít, ugyanis ilyen alacsony értéket utoljára 1953-ban mértek. Az elmúlt években a legmagasabb számot 2012-ben mutatták ki, akkor 4809-en állt a mutató. A KSH adatai szerint 2013-ban a férfiak és a nők körében is 55-59 éves kor között volt a legtöbb olyan öngyilkosság, ami halállal végződött. A férfiaknál az összes 1588-ból 236-an ebben a korban gondolták úgy, hogy nincs tovább értelme az életüknek. A nők körében az összesített adat negyedannyit mutat (505), ebből 66-an kerültek ki ebből a korosztályból.

Ha a családi állapotot vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy mindkét nem házasságban követte el a legtöbb öngyilkosságot, a férfiaknál 586-an, a nőknél 157-en.

A dunántúli régióban kevesebben kísérelnek meg öngyilkosságot, mint a keleti megyékben. A legtöbben az önakasztást választják. Fotó: Unger Tamás

Vas megyére vetítve átfogó statisztika 2012-ben készült. Ennek adatai alapján abban az évben összesen 41-en vetettek önkezűleg véget az életüknek. Régiónkban is magasabb a férfiak aránya, de a korosztályos megoszlás egyezik az országos adatokkal. A férfiak körében 50-59 éves kor között 15, a nőknél 40-49 év között 10 fővel volt a legtöbb öngyilkosság. A módszerek tekintetében Vas megyében az akasztást gondolják a legtöbben célravezetőnek, összesen 22-en választották ezt a metódust. Az iskolai végzettség tekintetében a középfokú végzettséggel rendelkezők vannak a legtöbben.

Dr. Buda Botond szombathelyi neurológus a Vas megyei tapasztalatokról beszélt a Vas Népének. Vas megyében is érzékelhető a csökkenő tendencia?

– Az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, illetve jogutódja, a mai Központi Statisztikai Hivatal a 19. század második fele óta rendszeresen elemzi az öngyilkosságok alakulását, talán csak a két világháború éveiben hiányosak némileg az adatsorok. A Trianon utáni Magyarországon átmenetileg megugrott az öngyilkosságok száma, majd az 1930-as évek közepétől két évtizeden át csökkent. Az 1950-es évek közepe táján indul meg az a riasztó emelkedés, amely hosszú időn át kétes hírű dobogós helyet jelentett számunkra nemzetközi összehasonlításban – mondta.

– Az 1980-as évek első felében azonban biztató csökkenés indult meg, mely még a rendszerváltás, illetve az elmúlt évek gazdasági válsága idején sem torpant meg. A lassú csökkenés – mellyel sajnos még mindig „előkelő" helyen állunk uniós összehasonlításban – tavaly érte el először a hét évtizeddel ezelőtti, 1953-as mélypontra jellemző számokat. A visszaesés az egész országra – tehát a Nyugat-Dunántúlra, Vas megyére nézve is –, mindkét nemre és minden korosztályra igaz. Természetesen Vas megyében az országos átlagnál is kedvezőbbek az adatok, hiszen a Dunától keletre élők még mindig kétszer-háromszor gyakrabban vetnek véget önkezükkel az életüknek, mint a nyugati és északi megyék lakosai – tette hozzá.

Ez a területi eltérés a statisztikák létezése óta következetesen észlelhető, függetlenül az éppen aktuális politikai, gazdasági, társadalmi hatásoktól.

Vas megyében mi a leggyakoribb kiváltó oka az öngyilkosságoknak?

– A befejezett öngyilkosságok kiváltó okait – akár Vas megyéről, akár az egész országról beszélünk – meglehetősen nehéz feladat megbízhatóan rekonstruálni, hiszen éppen az elkövetőtől nem lehet már erre nézve információhoz jutni. Természetesen segíthetnek a lehetséges okok feltárásában az esetleg hátrahagyott búcsúlevelek, korábbi orvosi dokumentáció (ha létezik), a közigazgatási eljárás keretében vizsgálódó nyomozóhatóság jegyzőkönyvei, stb. Ezekhez az adatokhoz, információkhoz azonban már sokkal nehézkesebben lehet statisztikai elemzés céljából hozzájutni és megbízhatóan elemezni.

Dr. Buda Botond szerint jellemző adat, hogy az öngyilkosok 90 százaléka a cselekmény idején aktuálisan úgynevezett „nagy" pszichiátriai zavarban (major depresszió, bipoláris II. zavar, szkizofrénia, alkoholbetegség vagy más szenvedélybetegség) szenved. 50-57 százalékuk az öngyilkosságot megelőző hónapokban fel is keres valamely egészségügyi ellátó helyet: háziorvosát, pszichiátriai gondozót. Ezért aztán a látszólag kézenfekvő és adatolhatónak tűnő kiváltó okokkal – szerelemféltés, anyagi ellehetetlenülés, magány, gyógyíthatatlan betegség, és így tovább – is csínján kell bánnia a statisztikának. Hiszen az aktuálisan fennálló pszichiátriai zavar nélkül ezek a tényezők sokszor aligha lennének elegendőek a végzetes elhatározás végrehajtásához.