Gyertyát, mécsest gyújtottak a vasváriak - a doni hősök emléke előtt tisztelegtek

Még 1994-ben készült el az önkormányzat megbízásából az a két, monumentális mészkősziklából álló kompozíció, amellyel a második világháború vasvári áldozatainak állított emléket a művész és a város. Az egyik kősziklán, amelyből Schrammel Imre hatalmas, könyvlapra emlékeztető kőtáblát csiszolt, majdnem száz, háborúban elhunyt vasvári, hegyháti férfi neve olvasható.

Itt tartott kedden csendes ünnepet a Vasvári Játékszín. A civil szervezet és képviselői  egyszerűen jelen voltak január tizenkettedik napján, a doni áldozatok emléknapján a város emlékparkjában. Mécseseket, gyertyákat, tűzgyújtó alkalmatosságokat vittek magukkal a térre. Bárkinek jutott ezekből.

Minden mást a helyiek akaratára hagytak a civil kezdeményezők: Aki úgy érezte, hogy ezen a napon az egykor elesett, meghalt emberek tiszteletére gyertyát gyújtana, azt a téren várták.

Egy tucatnyian  gyűltek össze végül. Szépkorú nagymamák, huszonéves fiatalok és gyermekek. A vasvári civil szervezetek képviseletében ott volt a város önkéntes tűzoltó egyesületének három tagja is. A megjelentek közül a doni tragédiában közvetlenül, egykori családtag, nagypapa, dédapa miatt senki nem volt érintett.

Egyszerűen az együttérzés késztette az ünneplőket, hogy kimenjenek a Schrammel-emlékmű közelébe a keddi estén.

A Vasvári Játékszín vezetője, Gergye Rezső köszöntötte a megjelenteket:

– 73 éve történt a doni áttörés. A Don-kanyarban napok alatt szinte teljesen megsemmisült a kétszázezres második magyar hadsereg. Ezt évről évre el kell mondani. Annál hangosabban, minél kevesebben vagyunk egy-egy ilyen megemlékezésen –  mondta az alkalmi szónok.

Az egyesületvezető hangsúlyozta: azért kell beszélni minderről esztendőről esztendőre, mert a tragédiára közvetlenül emlékező nemzedékek lassan nem lesznek. Nem lesznek, akik erről mesélni tudnának, akik a doni tragédia történéseit tanulságul átadnák a fiatal generációknak.

– Épp ezért van szükség ezekre az alkalmakra és jó látni, hogy fiatalok is vannak itt. Így adjuk tovább a kollektív emlékezet számára a 73 évvel ezelőtti események krónikáját, hogy ne történhessen soha többé ilyen tragédia. Legyen ez mindig figyelmeztető emlék, tanulság az utánunk következő korosztályok számára – fűzte tovább a gondolatokat Gergye Rezső, majd így zárta beszédét:

– Egyet biztosan tudok! 2017. január 12-én, ha élek, én itt leszek és újra mécsest gyújtok majd a doni áldozatok emlékére.

A rögtönzött beszéd után  Kiss Balázs, a Vasvári Játékszín versmondója egy Jékely Zoltán költeményt szavalt, A  Marosszentimrei templomok című vers refrénje „ Éneklünk mi százak helyett” szófordulat igaz volt most egy kicsit a vasvári ünnepre.