26 perc kellett a megoldáshoz – Hatodszor lepték el a keresztrejtvényfejtők Sárvárt

Tudja mi a különbség az átlagember és a megszállott között? Mindössze annyi, hogy az utóbbi komolyan veszi azt, amit csinál, bármi legyen is az. Nyilván ön is tud futni és úszni is, mégsem izgul az olimpiai kvóta miatt. És feltételezhetően jó párszor vadászott már poénokra egy-egy rejtvényben, talán még a megfejtést is beküldte a nyeremény reményében, azonban biztosan nem utazna több száz kilométert azért, hogy cirka 26 perc alatt megfejtsen egy rejtvényt, majd mint aki jól végezte dolgát, hazamenjen. Pedig a Tökölről érkező Kulcsár Edina – aki a kezdők között bizonyult a leggyorsabbnak – éppen ezt tette a hatodik sárvári keresztrejtvényfejtő versenyen. Edina, bár a kezdők között indult, nagyon régóta fejt rejtvényt, tíz évvel ezelőtt versenyekre is járt, amit most újrakezdett. A lényeg, hogy egyetlen négyzet se maradjon ki, mert nem elég, ha gyors valaki, az elsődleges szempont mindig a hibátlanság. Mint elmondta, nem kevés megszállottság kell ahhoz, hogy valaki keresztrejtvényfejtő versenyekre járjon, de szerencsére ez nála megvan. Akárcsak a harmadikként végző Fődi Péternénél, aki a csaknem háromszáz kilométerre lévő Jászjákóhalmáról érkezett a versenyre. Amikor kérdeztem, hogy érzi, hogy sikerült, felpillantott a rejtvényújságjából – amit egy perccel a versenyről való kijövetele után már elő is vett – és elmondta, hogy egy holland futó nevében volt bizonytalan, a többi szerinte jó lett. Olyan ez, mintha Hosszú Katinka, miután világcsúcsot úszik, kijön a medencéből és pusztán lazításképpen elmenne úszni. Na, nem időre, csak úgy passzióból.

A megszállottság valóban alapkövetelmény, tudtam meg a verseny főszervezőjétől, dr. Gerbert Ottóné Judittól, aki elmondta: soha annyian nem voltak még a versenyen, mint idén. A több mint száz, az ország minden szegletéből összesereglő rejtvényőrült valósággal ellepte a sárvári városháza nagytermét. A versenyzőket a város alpolgármestere, Máhr Tivadar már ismerősként üdvözölte. Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy maguk a versenyzők is barátként tekintenek egymásra, mindenki ismer mindenkit. Ezt magam is tapasztaltam, a versenyt megelőző pillanatok éppen olyanok voltak, mint egy hatalmas, érettségire készülő osztályban. Volt, aki kedélyesen beszélgetett, mások már feszülten várták a lezárt borítékokat. Volt, akinél katonás rendben sorakoztak az asztalon a ceruzák, mások éppen tollat kunyeráltak. Amikor aztán megérkeztek a borítékok, tapintható volt a feszültség. Láthatóan mindenki nyerni jött. Rajtam kívül, én ugyanis azért, hogy megfejtsem a rejtvényfejtők titkát, ezért kilopóztam a teremből, hogy Gerbertné Judittól mindent megtudjak.

A kétnapos versenyen szombaton egyéniben, vasárnap csapatban mérték össze a tudásukat a legjobbak. Egyéniben két rejtvényt kapott mindenki, és összesen két óra állt rendelkezésre, hogy megoldják a feladványokat. Csakhogy volt egy másik szabály is: ha a versenyzők fele végzett, akkor már csak fél órája maradt a többieknek. Lesni a másikról, vagy az internetről puskázni természetesen nem szabad. De hát mi értelme is lenne? – kérdezett vissza a főszervező. Fel sem merült. A rejtvényfejtés ugyanis csak akkor izgalmas, ha az ember magától jön rá a megfejtésre. Akkor viszont nagyon.

Négy kategória van: kezdő, haladó, mesterjelölt és mester. Ha én indulni szeretnék, akkor értelemszerűen a kezdőben indulhatnék csak. Itt éppen olyan klasszikus, skandináv típusú rejtvényeket kell megfejteni, mint amelyekkel bármelyik újságban találkozhatunk. Talán még nekem is menne egy ideig, csak hát én hamar feladom, így egy vérbeli rejtvényfejtővel szemben esélyem sem lenne. Hanem ha mégis úgy adódna, hogy sorra nyerném a versenyeket, akkor az év végi pontjaim alapján, ha tetszik, ha nem, feljebb kerülnék egy kategóriával, egészen addig, míg már a mesterek között versenyezhetnék. A mestereket persze éppen olyan tisztelet övezi, mint ami egy sakknagymesternek jár a fekete-fehér négyzetek között. Itt azonban már nem babra megy a játék. A mester kategória rejtvényének szabályait megérteni is nehéz, nemhogy megoldani. A lényeg, hogy többféle rejtvénytípust összegyúrnak, és tetejébe még csavarnak is egyet rajta. A főszervező szerint volt olyan, hogy egy versenyen elkezdeni sem tudta senki a rejtvényt, annyira nehéz volt. Mert minden ezen múlik, a kezdésen. Aztán ha az ember elkapja a fonalat, már könnyebb folytatni. És éppen így alakul ki a rejtvényfejtés iránti szenvedély is, ha valakit fogságba ejtenek egyszer a négyzetek, az már nehezen szabadul. Gerbertné Judit szerint igaz, hogy a rejtvényfejtés az idősebbek sportja, fiatalokat csak elvétve látni, de azért nem kell aggódni, van utánpótlás. Sőt a tapasztalat az, hogy évről évre többen vannak. A rejtvényfejtés egyáltalán nem magányos szórakozás: összehozza az embereket.