Halló, szabad a vonal? – Egykori telefonközpontosok találkoztak Szombathelyen

Egykor még négyszáz ember kellett ahhoz, hogy működjenek a telefonok a megyében, ma már mindehhez elég 23. Több mint negyed évszázaddal ezelőtt még telefonos kisasszonyok fogadták a hívásokat és hozták létre a kapcsolatot az előfizetők között. Aztán egyszer csak nem volt többé szükség a munkájukra, mert létrejöttek a digitális központok.

Bakucz Zoltánné (Tücsök), Kirchmayer Zoltánné (Mancika) Fotó: Unger Tamás

Szombathelyen mindez az országban elsőként történt meg 1989-ben. Azóta eltelt 27 év, és mára a mobiltelefonok végképp elfelejtették mindenkivel az egykori telefonközpontosokat, pedig ők ma is itt élnek közöttünk.

Klonkay Ferenc, Palkovics Lászlóné, Elek Ferencné

Pénteken délután, az egykor volt szakma három tucat képviselőjével találkoztunk, akik egykori munkahelyükön, az első hivatalos telefonközpontos találkozójukon vettek részt Szombathelyen. Természetesen most pénteken minden a telefonról szólt, a tortától, egészen a kabaréjelenetig. Ahhoz, hogy a találkozó létrejöhessen, több hónapos szervezőmunkára és pontosan 107 telefonhívásra volt szükség – tudtuk meg Palkovics Lászlónétól, a találkozó egyik főszervezőjétől, aki elmondta: 107 egykori munkatársukat keresték meg. Most mindössze harmaduk tudott eljönni, de szeretnék, ha legközelebb mind a négyszázan összejönnének, mivel ahogy mondták, nagyon jó kis csapat jött össze egykor.

Kovács István

Ma, amikor jóval több mobiltelefon van forgalomban Magyarországon, mint ahány lakosa van az országnak, különösen nehéz elképzelni a telefonos kisasszonyok munkáját, akik még akkor dolgoztak, amikor a vezetékes telefonra is éveket kellett várni. Palkovics Lászlóné és Kovács István telefongyűjtő – akiről januárban írtunk – azért megpróbálta elmagyarázni az esőlemezes központ működését.

Ha az előfizető megcsörgette a központot, akkor leesett egy lemez, és mivel minden előfizetőhöz tartozott egy lemez, már csak meg kellett kérdezni, kivel szeretne beszélni. A két állomást aztán zsinórral összedugták és már élt is a vonal. Márpedig ha minden előfizetőhöz tartozott egy lemez, akkor vagy nagyon sok lemez volt, vagy nagyon kevés előfizető. Mint megtudtam, az utóbbiról volt szó. Volt olyan falu a megyében ahol csupán három telefon volt még a nyolcvanas évek végén is. Éppen ezért volt, hogy fél napokat kellett várni a kapcsolásra. Ma már mindezt nehéz elképzelni, hiszen a vezetékes telefonok fölött is eljárt az idő, de ki tudja, talán másodszorra mégis több száz egykori telefonközpontos fog újra találkozni.