Majdnem a művészek faluja lett Egervölgy

A Vasvár és Sárvár között megbújó, alig négyszáz lelkes Egervölgy a nyugalom szigete. Azonban a falu sokkal különlegesebb, mint azt elsőre gondolná az arra tévedő... És nem csupán azért, mert a település legkülönbözőbb pontjain közel húsz ódon vallási szobor vigyáz az ott élőkre. A szemfülesebbek kiszúrhatják, hogy a falu néhány házának falát megkopott, de töretlenül fantáziaébresztő graffitik borítják - ezek a kitartó alkotások bizonyítják, hogy régebben bizony valamilyen izgalmas dolog zajlott itt...

Történt a kilencvenes évek második felében, hogy az elismert bécsújhelyi festőművészt, Ernst Zobelt Egervölgyre hozta az útja. Azt már senki sem tudta, hogy a művész miért járt erre - és igazából nem is lényeges, hogy szándékosan kereste fel a falut, vagy puszta véletlenül fedezte fel. Az viszont annál fontosabb, hogy miképpen vélekedett a településről, miután kalandozgatott a szűkös utcácskáin. Az erdőkkel körülölelt, dimbes-dombos Egervölgy annyira belopta magát a szívbe, hogy a barátságos helyiek nagy meglepetésére nem is egy, hanem mindjárt két házat vett a faluban! Rövidesen kiderült, hogy ennél sokkal komolyabb célja volt.

A művészek rengeteg témát dolgoztak fel az alkotások készítése során

- A lelkes alkotó a művészek falujává szerette volna tenni Egervölgyet - meséli Auer Gyuláné, Egervölgy polgármestere. - Úgy vélte, hogy egy ilyen helyen csak úgy szárnyal az ihlet - fűzi hozzá, majd elmosolyodik. Zobel művész úr szándékát mutatta, hogy vásárolt telket is, amire megálmodott egy alkotóházat kiállító teremmel. Bár ezt végül nem húzták fel, a festő egy sokkal nagyobb szabású terve megvalósult.

- 1996-ban bejelentette, hogy szeretné megrendezni az első nemzetközi, nyári graffiti fesztivált - emlékszik vissza Auer Gyuláné.

Auer Gyuláné, a falu első embere áll az egyik olyan épület előtt a 32 közül, amelyikre a kilencvenes évek végén pingálhattak a graffitisek

- A falu akkori vezetősége eleinte ódzkodott az elképzeléstől, de aztán beadták a derekukat, ugyanis láttak lehetőséget a dologban.Ernst Zobel közel hatszáz művészt várt - az elképzelése azonban valószínűtlennek bizonyult, ugyanis végül csupán 20-25 alkotó engedte szabadon a fantáziáját a nekik kijelölt épületeken, amelyek zömében otthonos parasztházak voltak. Azokra így egyaránt kerültek egyszerűen szórakoztató és mély mondanivalójú alkotások is - a lovas kocsitól kezdve a cápán át az elkeseredett asszonyig.

Bár a projekt nem aratott osztatlan sikert a művészek körében, az kétségtelen, hogy sok turista jött a faluba, kíváncsiskodókkal tömött buszok rótták a falu azon útjait is, ahol addig jószerivel csak a helyiek és kóbor kutyák járkáltak. És jutott tizenöt perc hírnév is Egervölgynek, ugyanis messze földről jöttek el oda tévéstábok, hogy bemutathassák a nagyvilágnak a kipingált homlokzatú házakat. A falu akkori lakóinak egy része egyébként vegyes érzelmeket ápolt a kezdeményezéssel kapcsolatban. Ernst Zobelt hamar befogadták, többek között azért is, mert rengeteget tett Egervölgyért, és mivel vendégszeretőek, tetszett nekik, hogy felpezsdült a község élete.

Már csak pár épületen láthatóak falfestmények, azok is megkoptak

Azonban a művekkel kapcsolatban sokaknak volt egy komoly aggályuk: bár maguk az alkotások kedvesek voltak a számukra, úgy vélekedtek, hogy azok tájidegenek, nem illenek bele a környék és Egervölgy arculatába sem...

- 1997-ben is volt ilyen fesztivál, de az már nem volt ennyire grandiózus, például nyertest sem hirdettek - ecseteli Auer Gyuláné, majd hozzáfűzi, hogy a graffitikorszak lassan elmúlt Zobel művész úr betegsége, majd 2003-ban bekövetkező halála miatt. - Miután a művész úr már a mennyek lakóit örvendeztette a tehetségével, sajnos a kezdeményezést nem vette át tőle senki, a 32 alkotás idővel megkopott, sokat bevakoltak, lefestettek a házfelújítás során, és bizony az is előfordult, hogy az új tulajnak nem tetszett a házán ékeskedő mű, ezért így vagy úgy, de eltávolíttatta - meséli a falu első embere. - Így már csak pár épületen látható graffiti - fűzi hozzá.

Horváth Anita megőrizte a háza elején lévő alkotást, ráadásul a szomszédjában lévő épületet a 96-os fesztivál díjnyertes műve, az ikervári Horváth Zoltán Álmodozó lány című falfestménye díszíti. - Még kisgyermek voltam, amikor ezek a fesztiválok zajlottak - nosztalgiázik Anita. - Sok szép emléket őrzök azokból az időkből, ezek az alkotások megszínesítették a gyermekkoromat, ezért döntöttem úgy, hogy a házamon lévőt meghagyom. Bár Auer Gyuláné szerint nincs értelme érdemben foglalkozni a kezdeményezéssel és az alkotásokkal sem, a falu nem tétlen, ha kultúráról van szó: felújított művelődési házukban könyvtár működik, egy lelkes helyi pedig amatőr tánccsoportot működtet. Ebben sok korosztály ropja, méghozzá nem is akárhogy - a kistérségben nagyon népszerű a csoport, de hívják őket messzebbre is. Kulturális programokból sincs hiány Egervölgyön, a megszokott rendezvények mellett szüreti fesztivált is rendeznek minden évben.