A tandíj leküzdhetetlen akadály

Csütörtökön este fórumot tartottak az egyetemi központ aulájában, melyre igencsak kevesen jöttek el. De ahogy prof. dr. Gadányi Károly, az egyetem elnöke fogalmazott, nem a számít, hogy hányan nincsenek itt, hanem az, hogy hányan jöttek el.

Hurtik Péter, a hallgatói önkormányzat elnöke szerint elkerülhetetlen, hogy egy ilyen helyzetben ne fogjanak össze a hallgatók, oktatók egymásért, a közös jövőért. Hiszen a kormány mostani intézkedései többekre is hatással lehetnek, nem csak a felvételi előtt állókra, hanem a jelenlegi hallgatókra is.

- Ha kevesebb hallgatót vesznek fel a szombathelyi egyetemre, akár a bezárás szele is fenyegetheti az intézményt - hangsúlyozta az elnök. - Fontos, hogy beszéljünk, s közösen kitűzzük a célokat. A kormány tandíjat akar bevezetni, akkor is, ha ezt nem így nevezi. Megoldásként a diákhitel 2-t ajánlják. A kormány folyamatosan azt hangoztatja, hogy az emberek ne vegyenek fel hiteleket, most meg bele akarják ebbe hajszolni a diákokat. Nem értek egyet azzal, hogy bárki is hiteltörlesztéssel kezdje el az életét. Nem értek egyet a röghöz kötéssel sem.

Az elnök úgy vélte, muszáj összefogni, most még időben vannak ehhez. Azt szeretnék, ha az állam több felelősséget vállalna, s több pénzt költene a felsőoktatásra. Nem akarják, hogy a tanulás pénzkérdéssé váljon. Egy-egy családnak ugyanis a tandíj leküzdhetetlen akadály lenne. Felsorolták, hogy milyen ötleteik lennének a jövőre vonatkozóan, először is a kormány törölje el a keretszámokat, a röghöz kötést.

Felszólaló is volt a fórumon, egy másodéves hallgató a többiekre pirított azzal, hogy csak ülnek és néznek, nem szólnak hozzá semmihez, ezért nem is fognak semmit elérni. Szombathely kisváros, s ha bezárják az egyetemet, akkor az a városnak is nagy veszteség lesz. Kiemelte, hogy épeszű ember nem akarja diákhitellel kezdeni az életét, hanem lakást, autót szeretnének venni, a számlákat kifizetni.

Az egyetemisták szerint nemcsak ezzel van a gond, hanem a magyar oktatási rendszerben is vannak ellentmondások. Például a nyelvvizsga hiánya. Emiatt sokan nem vehetik át a diplomájukat. Az általános és középiskolákban viszont nem olyan szintű a nyelvoktatás, hogy középfokú vizsgát lehessen tenni. Ehhez különórákra van szükség, ez pedig pénzbe kerül. Át kellene gondolni a nyelvoktatás felépítését is.

Azok a hallgatók, akik most nem kerülnek be a felsőoktatásba, nem mennek el szakmunkásnak - hangzott el a fórumon. Azt várják, hogy a középiskolások és a szülők mikor fognak össze, hiszen a legjobban most őket érinti a változtatás.

Prof. dr. Gadányi Károly szerint ennek az országnak továbbra is kiművelt főkre van szüksége, olyanokra, akik a haza javára lesznek.

- Sokszor felteszik a kérdést, hogy kell-e ennyi egyetemista az országnak - folytatta az elnök. - Ha a statisztikákat nézzük, diplomásokból nem állunk túlzottan jó helyen, kevésbé fejlett országok is megelőzne minket. Nem a diplomások száma sok, hanem a munkahelyek száma kevés. Örülök, hogy a mai találkozó kulturált, s nem a hangoskodás dominál, hanem a gondolkodás. Felelősséggel tartoznak a következő generációnak. Nehéz helyzetbe kerülhet az egyetem, ide eddig sem a milliomosok gyerekei jártak. Ha innen százak elmennek más egyetemekre, de helyettük nem jönnek hallgatók, akkor nagy baj lehet. Nemcsak az egyetemnek, hanem a városnak, a megyének és a régiónak is.

Az egyetemisták megjelentek a csütörtöki közgyűlésen is, ahol nyílt levelet adtak át Marton Zsolt alpolgármesternek. Gecseg Jácint Ágh Pétert hiányolta, aki 2008-ban még a tandíj ellen szólalt fel. Gecseg Jácint szerint a mostani egy bújtatott, bűntett tandíj, fizetős lesz az oktatás. Hangsúlyozta, hogy a tandíj nem veheti el a felnövekvő generáció jövőjét. Leküzdhetetlen akadály a családok előtt, a tehetséges emberek elől el akarják zárni a továbbtanulás lehetőségét.

A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi központjában is összegyűltek a héten a hallgatók, hogy közösen gondolkodjanak a jövőt illetően (Fotó: Kiss Teodóra)

Azt kell tanulni, ami nem kerül túl sokba?

Bajdó Bettina

Nincsenek könnyű helyzetben azok a a családok, amelyekben a gyermek továbbtanulni készül. Mi is egy ilyen család vagyunk, elérkezett az idő, hogy a testvérem iskolát válasszon. Eddig azt gondoltuk, hogy a gyerek majd azt tanulhat, amihez csak kedve van, most viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy azt kell tanulnia, ami nem kerül túl sokba. Nem kezdheti el az életét hiteltörlesztéssel, még akkor sem, ha a kormány mindenféle kamatelengedéssel kecsegtet. Hitel nélkül is nehéz lesz pályakezdő diplomásként munkát találnia, nem szeretnénk, ha a kezdő fizetéséből évekig törlesztene. A gyomrunkban görccsel várjuk a napot, amikor a felvételi tájékoztató megjelenik, hogy abból majd tudjunk olyan intézmény és olyan szakot választani, ami elfogadható áron ad elfogadható tudást.