Nekünk a Vadása a Balatonunk

Az elmúlt hétvégén a tónál jártunk és alapvetően jóirányú változásokat láttunk. A térbútorok megújultak, a látogatók száma folyamatosan nő, a tó vize tiszta és kellemes. A környezet mint volt, gyönyörű, úgyhogy a Vadása nem csak fürdőzést, de üdítő sétákat is kínál a családoknak.

Többekkel beszélgetve kiderült, hogy az árak elfogadhatók, a kínált ételek és italok minőségére sem panaszkodtak. Úgy tűnik, a tó és a holdudvara mostanra megtalálta a helyét: a kisebb pénzű, de igényes, a természetet kedvelő vendégkörre számíthat.. Amint azt Varga István söptei lakos és családja elmondta, a balatoni üdülés után sem keltett csalódást a Vadása.

A söptei Varga István és családja sörrel hűti magát a Vadásán. Mint mondták, a tó vize kiváló (fotó: Kozma Gábor)

A hetvenes-nyolcvanas években élte virágkorát, volt olyan hétvége, hogy több száz Zsiguli és Trabant sorakozott a környékén, a sor Nádasdig ért. Aztán szűkebb idők jöttek a Vadására, most viszont újra felfedezik.

– Ha akarsz egy kis nyugalmat oxigéndús erdőben, miután előtted a tiszta, hűs forrásvíz, menj a Vadására – ajánlotta ismerősöm a negyvenfokos melegben, és nem volt több kérdés. Vasárnap útra keltünk, kedvünket még a 86-os Körmend előtti szakasza sem vette el, pedig az nagyon tud rázni. Igaz, ennél is rosszabb a várost elkerülő rész, úgyhogy az ember nyomban felteszi a kérdést: a szavakon és ígérteken túl fejleszt valaki itt utat? Az őrimagyarósdi bekötő azonban kárpótol, egyetlen gödör sincs rajta. Igaz, kamiont sem látni errefelé, szerencsére. Aztán megérkezünk, az idő afrikai, gyerünk a strandra!

De előtte még egy kör a parton, mit is ehetünk-ihatunk a „bícs” után. Gyakorlatilag két üzlet tart nyitva, de ez itt és most elég is. A hekkre várni kell, addig bámuljuk a darázsfogót. – Vigyázzanak, itt ez a sláger, a darázscsípés – mondja mosolyogva az egyik várakozó, aki elárulja: jakabi.

– Nekünk a Vadása a Balaton, csak itt jobb a víz – teszi hozzá huncutul. Miután eltüntetjük a középfinom palacsintákat, leöblítve hűs ásványvízzel, be is gyűjtjük az első szurit. Rögtön megtanuljuk a szabályt:, miszerint vagy megszokjuk, vagy megszökünk. Az előbbi, nincs is több gondunk a mini bombázókkal. A strandnál nagy a nyüzsgés, a hűs fák alatt sokan pihennek. A jegyet középkorú férfi, Tivadar adja ki. Családias hely ez, ma csaknem kétszázan jöttek – mondja.

A hétvégén is több százan keresték fel a kis erdei tavat, a Vadását, amely ismét keresett úti cél (Fotó: Kozma Gábor)

– A múlt héten itt volt Csödéről a Mérei tanár úr, harmonikált a gyerekeknek. Azt nagyon vették, most meg a vizes labda a sláger – sorolja az extrákat Tivadar. Utat találunk a parthoz. Előtte még egy kis folyadékbevitel, a büfénél kártyázók. Dobronics Balázs és Somogyi Dániel veszi alapot, vele a hideg sört. – Ideális ez a hely. Tó az erdőben, nincs fröcskölőverseny, sem hullámszörny. Így aztán nyugodtan elmerülhetsz, napozhatsz és jót úszhatsz – képeznek tovább.

Akkor gyerünk: a vízbe, amelyet friss vízű patak táplál, s amely 26 fokos. Ez itt rekordnak számít, mert a kis tó eleve hűvösebb más szabad vizeknél. Vagy tíz méter után jön a bólya, ott már mély a víz, lehet úszni. Fenséges, amint tempózik az ember, körötte erdők, felette simogató napfény. Alaposan ki is élvezzük a hűs habokat, majd irány a part. Kis kabinban öltözhetünk át, minden van itt, ami kell.

Tivadar még közli, hogy a helyieknek ingyenes a belépés, az üdülőtulajdonosok pedig bérletet kaptak. Az önkormányzat megpróbálja visszahozni a Vadása-kultuszt. Ez persze nem lesz könnyű mutatvány, mivel nagy a kínálat. Nem messze a zalalövői tó, a szombathelyieknek meg a rohonci. De az őrségi táj és levegő mindent felülmúlhat.

– A Balatonról jöttünk, ez is legalább olyan jó – szólít meg egy régi barát, a söptei Varga István, aki családjával élvezi a Vadása előnyeit. Mint mondja, nem kell mindig nagyra gondolni, elég körülnézni, és megtalálhatjuk, amire vágyunk. Pár óra fürdőzés után osztjuk e véleményt.

IGAZI KULTUSZ TÓ VOLT A VADÁSA

A hetvenes-nyolcvanas években élte virágkorát, volt olyan hétvége, hogy több száz Zsiguli és Trabant sorakozott a környékén, a sor Nádasdig ért. Aztán szűkebb idők jöttek, a Vadására, most viszont újra felfedezik.

A Vadása igazi kultusz tó volt, a szocializmus vasi változatának egyik sikertörténete A hegyhátszentjakabi építőipari vezető, Halpert Géza találta ki, aki társaival kijárta az akkori, kétségkívül nagyformátumú vezetőnél, dr. Gonda Györgynél, hogy duzzasszák fel a Vadása patakot, s így hozzanak létre egy üdülőtavat. Komoly munkák után ez sikerült is, a Vadása rendkívül népszerű lett a Vasfüggöny-zárta vidéken. Volt olyan hétvége, hogy 2 ezren (!) keresték fel, sokan Budapestről. Építkeztek itt, üzletek, éttermek, diszkók nyíltak, majd a rendszerváltás szinte mindent bedöntött. A tó azonban maradt és ugyanolyan, mint volt: friss, üde, hívogató.