Dupla időkapszulát rejt a középkori templom

A Szelestei család birtokjogát megerősítő oklevélben a földterület pontos határait meghatározó eljárás során több tanút is „Egyházasölbő” lakosaként nevesítettek.

A közvetett adatokat bizonyossá teszik, hogy Ölbő 15. századi Miklós és Tamás nevű plébánosai több egyházjogi pert tárgyaló oklevélben is szerepelnek. A középkori épület későbbi sorsáról az ölbői templom 20. századi bővítése kapcsán értesülhetünk.

A templomot 1936-ban bővítették ki a helyiek munkájával, segítségével Fotó: Unger Tamás

1936. május 16-án a munkát végző Zsolnai Mihály sárvári építőmester emberei az épület hátsó falában egy mesterséges üreget találtak. A rejtekhelyről egy klasszikus időkapszula, viasszal gondosan lepecsételt üvegpalack került elő. Kóbor István plébános tudósítása szerint: Találtak benne 1848–1851 között vert magyar és osztrák krajcárokat, továbbá egy-egy számjelzés nélküli ezüstből, illetve aranyból készült „Patrona Hungariae” feliratú érmet, és előkerült egy fekete-sárga zsinórral összekötött irattekercs is. A „kései utódoknak” szánt emlékiratot Gaál Sándor nagyölbői plébános 1858. április 24-én fogalmazta meg. Szövegéből kegyes intelmeken túl építéstörténeti adatok is kiderültek. A „már 1758-ban rossz állapotúnak mondott ölbői Szent Miklós tiszteletére szentelt anyatemplom az idő és az elemek viszontagságaitól roncsolva összedűlni indulván, Szentgyörgyi Horváth László és Ödön a plébánia kegyurai őseik keresztény buzgalmát követve híveik kézi és szekerezési munkájának hozzájárulásával, ugyanazon a helyen egy új és tágasabb templomot kezdtek építeni” – kezdődik a történet. A leírásból megtudható, hogy az elkészült új templomot Szent Mihály havának 26. napján, Szent Ciprián püspök névünnepén, XI. Pius pápa és Ferenc József magyar király uralkodásának, Szenczi Ferenc szombathelyi püspök, és Asbóth Miklós helybéli bíró hivatalnokoskodásának idejében Gaál Sándor plébános püspöki engedéllyel szentelte fel. A megtalált emlékiratot 1936. június 10-én a templombővítésről szóló tudósítással és a késői utódoknak szóló intelmekkel kiegészítve, mellé a „most és régebben használt ezüst, réz és papírpénzeket egy három literes üvegbe rakva” a megtalált üregbe természetesen visszahelyezték.