Félúton a Fórum felé: egyszer úgyis odaérünk

Az idén fix, hogy a sárgazoknis saru lesz a karneváli divat; a tógák alól pedig színes alsók villannak. A Karneválszínház úgyis mindig a színházba járás gyermeki örömével ajándékozza meg a nézőt. A Félúton a Fórum felé című, három Plautus-komédia motívumait fölhasználó Sondheim-musical (kuriózum a fülnek, nem az a musicaltípus, amihez hozzászoktunk) megint a színház napfényes, virgonc gyerekkorába vezet: oda, ahol minden csupa félreértés, csalafintaság és helyzetkomikum; és ahol a végén ripszropsz megoldódnak a dolgok. Ki-ki elnyeri, megtalálja stb.

Az előadás – amely folyton felfedi, kommentálja önmagát – sok öniróniával rá is játszik erre, ezért lehet szeretni: tessék például a kék köves gyűrűket figyelni, miközben a fordító Hamvai Kornél két kézzel szórja a nyelvi humor sziporkáit (ha a negyede eljut hozzánk, már jól járunk). A megyeháza udvarán fölállított színpad is olyan, mint egy színes játszótér, ahol rakoncátlan óvodások („csapatnyi pimf alak”) intézik halaszthatatlan ügyeiket a homokozóban (szerelem, féltékenység, üzlet stb.). Játszik a megyeháza is, jól szolgál a két mozgatható, sokfunkciós díszletelem.

A fölszabadulni vágyó rabszolga, Servulus szerepében Bezerédi Zoltán a szerda esti főpróbán (felhőtlen szórakozás a felhős ég alatt) nagy, kipiruló vehemenciával végigviszi a hátán az előadást. Amikor Szabó Tibor/ Senex (istenem, azok a szőlőfürtök!) dalra fakad, akkor dalra van fakadva. Édesek a szerelmesek, Sodró Eliza/ Kovács Gergely, és Balogh János (Lucus) tökéletesen abszolválja a tökéletes színházi átváltozást (lehet, hogy nem is Plautus, hanem Rejtő Jenő). De azért a legnagyobb truváj és siker Hysterium (fő)rabszolga(nő) szerepében Mertz Tiboré. Ha van értelme a Karneválszínháznak, akkor valami ilyesmi: olyat, de olyat csinálni, amit a kőszínházi évadban nem lehet. Mertz Tibor az animációs Gusztávot Monty Pythonnal keresztezve komédiázik; reméljük, pont olyan jólesik neki, mint a nézőnek.

Csipetnyi ármány, csipetnyi botrány, tragikus lesz holnap, komikus ma még. (És lehetne egyszer, úgy mindenestül, igazi is.) Mire a rozoga, vaksi Erronius szomszéd, vagyis Jordán Tamás (Szókratész lépjen ki) hétszer körbeszaladja Róma hét dombját, az előadás is véget ér. És másnap megint: Félúton a Fórum felé.