Őrzendő az élőhely - Baj, ha kihal a vipera, a sor végén mi, emberek vagyunk

Eddig csak a kaméleonról tudtam, hogy igazi színváltó művész. A zöld levelibékáról nem. Pedig a zöldessárgától a szürke és a barna különböző árnyalatain át egészen a smaragdzöldig képes változtatni alapszínét. Rejtőzködik. A túlélés bajnokai a gyíkok. Amikor vészhelyzet van, élet és halál a tét, akkor a fürge gyík egyszerűen ledobja a farkát, amely ezután még egy darabig rángatózik, vonaglik, elterelve a támadó figyelmét. A jogos tulajdonos eközben elillan. Valószínűleg nincs nagy fájdalma, a farka egy törési zóna mentén válik le. A farok néhány hónap alatt vissza is nő. Na és a kígyók! Egyesek kiválóan alakítják a halottat. Ha nyakon csípik, a vízisikló első reakciójaként bűzös váladékot ürít, de ha támadója nem tágít, akkor hátára fordul, kitátja a száját, kilógatja a nyelvét és   további molesztálásra kidülleszti a szemeit is.

Csodákat produkál az állatvilág. Csodákat a sokak által nem kedvelt hüllők, kétéltűek is. A kígyókról is jobb véleményem van, miután több mindent megtudtam róluk Dankovics Róberttől,  a Savaria Múzeum munkatársától.

- Az ember a kígyóktól való félelmét ősidők óta hordozza, de csak az ismereteink hiánya miatt tűnnek félelmetesnek -  magyarázta. -  Törvényeink minden hazai kígyót védenek, beleértve a viperáinkat is. Hazánk két viperafaja gyakorlatilag veszélytelennek tekinthető annak ellenére, hogy a marásuk akár életveszélyes is lehet. A rákosi vipera oly mértékben megritkult, hogy fennmaradása is kétségessé vált, mérge pedig kifejezetten gyenge. A rákosi vipera marása körülbelül annyi, mint egy darázs csípése. A keresztes vipera veszélyesebb, de csak akkor mar, ha sarokba van szorítva. Szakemberek véleménye szerint az ellenszérum beadása e faj esetében nagyobb kockázattal jár, mint maga a marás. Húsz év alatt egy ember halt meg hazai faj marásának következtében, ám nem a kígyó marása miatt, hanem az ellenszérumtól, amit ló vérsavójából állítanak elő, és idegen fehérjeként nem tudta befogadni az emberi szervezet.

Békautat több helyen is kialakítottak megyénkben. Sárváron a Feltáró úton Molnár Dávid, Molnárné Czillinger Csilla és Zétény látható. Fotó: Benkő Sándor

Vas megyében nincsenek mérgeskígyók.

- Vas megyében nem tudott senki felmutatni bizonyíthatóan itt gyűjtött viperát - hallom a szakembertől. - Én 1987 óta tudatosan keresem a fajt a megye több pontján, de soha nem találtam egyet sem. Aki állítólag talált, téved, siklót nézett annak. Legkönnyebben a rézsikló téveszthető össze a hazai viperákkal. Tarkójának jellegzetes U vagy X mintázata, a háta két oldalán végigfutó szaggatott pontsor, kis testmérete megtévesztheti a gyakorlatlan megfigyelőt.

A keresztes vipera Görögországtól kezdve északig, egészen Svédországig megtalálható szerte Európában.

Dankovics Róbert említette, hogy a rákosi vipera megritkult, fennmaradása kétségessé vált. Miért kell ezen sajnálkozni?

- Mert az élőhelyeik az ember átalakító tevékenysége miatt eltűnnek, tönkremennek. Ez is jelzi, hogy az egészséges élet feltételei megszűnőben vannak. Ezért kevesebb a fecske, a poszáta is. Ha eltűnik egy faj, az nagy baj az emberre nézve is. Mindig arra kell gondolni: a sor végén ott vagyunk mi, emberek.

Magyarország nem túl gazdag hüllőkben, a kígyófajok száma sem sok. Összesen öt sikló, a réz-, az erdei, a haragos, a vízi és a kockás sikló él nálunk. Bár nem kígyó, hanem gyík, lábatlan volta miatt a törékeny kuszmát is sokan kígyónak nézik. Nagyobb álló- és folyóvizek mellett elsősorban vízi siklóval, réteken, legelőkön törékeny kuszmával és rézsiklóval, középhegységi és dombvidéki erdeinkben a megyénkben élő fajok mindegyikével találkozhatunk.

- Szögezzük le: Vas megye negyed tucat siklófaja és lábatlangyíkja, méregmirigy és méregfog híján, az ijedtségen és kisebb horzsolásszerű harapásokon kívül, nem jelent veszélyt. Sem az emberre, sem háziállataira nézve -  összegzi Dankovics Róbert.

Fali gyík, erdei sikló a Kőszegi-hegységben található, akárcsak foltos szalamandra, vagy sárgahasú unka. Ez az unka és alpesi gőte él az Őrségben és a Vendvidéken. Egyes fajok  mint a gyepi béka, az alpesi gőte  a télvégi, kora tavaszi időszakban keresik fel a szaporodóhelyeiket. Nagyon érdekes, amit Dankovics Róberttől hallok: az ebihal sok más állatnak fontos tápláléka.

Csodálatos a természet. Tudjuk Fekete Istvántól és másoktól is.

Van alpesi, tarajos és pettyes gőte

Magyarországon három faja él a gőtéknek:  az alpesi, a tarajos és a pettyes gőte.

Az áttelelő alpesi gőte az Északi-középhegységben, a Bakonyban, az Őrségben és a Vendvidéken található. Elsősorban a tavaszi, kora nyári időszakban figyelhető meg, erdei időszakos vizekben, kerékcsapákban, tókákban. A nőstény március végén, közepén bújik elő telelőhelyéről, keresi fel a szaporodóhelyet, ahol 100-150 petét is elhelyez víz alatti növényeken, behullott ágacskákra, levelekre.

A lárvák úgy augusztus végén vesztik el kopoltyúikat és alakulnak át.  Az átalakulás után szárazföldön élnek, és csak az ivarérettség elérése - tehát két-három év - múltán térnek vissza a vízbe.