2015.02.24. 07:33
Így szépült a Nagyszálló
Szombathely – A Nagyszállóba évek óta egy vendég sem járt. Harminc évvel ezelőtt is így történt, igaz akkor restaurálás miatt. Az 1985-ös Vas Népe oldalait lapozva bukkantunk rá erre a vasárnapi hangulatjelentésre.
„Apró pelyhekben szállingózik a hó február utolsó vasárnapjának reggelén. Tíz óra körül pedig már tömöttebbé válnak a hócsillagok, s a téli takaró néhány centisre duzzad.
Csendes a megyeszékhely. Csupán a Savaria Nagyszállóban indul meg a mozgás. Iparművészek, kisiparosok, segédmunkások dolgoznak az épületben. Ahhoz, hogy a májusra tervezett átadásra sor kerülhessen, bizony igencsak bele kell erősíteniük az építőknek.
Az egykori patinás szálló felújításáról annyit: előreláthatólag százhúszmillióba kerül a külső, belső felöltöztetése. (Az összeg negyede államkölcsönből származik.) A Vas megyei Beruházási Vállalat irányítja a munkát. Hétköznapokon egyébként a VASÉP száztíz dolgozója ügyködik itt. Rajtuk kívül a legkülönfélébb vállalatok, szövetkezetek kollektívái vesznek részt a felújításban.
Jelenleg a három lakószinten festenek, mázolnak, tapétáznak a szakemberek, s márványlapokat tesznek le a lépcsőkre, illetve a földszinti galéria padlójára.
A Savaria Nagyszálló halljának mennyezetét így restaurálták a szakember harminc évvel ezelőtt
Fotó: Archív
Orosz Csaba budapesti iparművész és társai vasárnap délelőtt a mennyezetek gipszdíszeit javítják. Három hete érkeztek Szombathelyre, s azóta szinte minden nap a szállóban dolgoznak.
Dobson Sándor épület- és bútorasztalos segéd is már reggel óta az ablakvasalásokat készíti:
– Egy asztalosmesternél dolgozom, így nekem a vasárnap azt jelenti, mintha hétköznap lenne. Hogy mennyit keresek ma? Hát, úgy kétszáz forintot.
Kérdőn nézek rá, ezért rögtön hozzáfűzi: Tényleg nem többet, hiszen húsz forint az órabérem.
Hogyan is fog kinézni a Savaria Nagyszálló belülről? A főbejárat a Savaria út végén nyílik majd (most még ott nem lehet bemenni,) s a leendő vendég, látogató a földszinti galériába érkezik, amelynek egyik felébe kis elárusítóhely lesz. Innen két irányba lehet továbbmenni: a hall felé, a recepcióhoz, majd onnan a liftekhez, tehát az emeletekre, a szobákhoz lehet eljutni. A másik út: egy válaszfal mellett széles márványlépcső található, amelyen a 350 férőhelyes télikertbe lehet fölmenni. Ebből a bizonyos kertből három kisterem nyílik. Az épületben egyébként 150 személyre tervezett étterem is helyet kap.
Vasárnapi szemlélődésünkkor a belső tereket (a kiszolgáló egységeket is) jól érzékelni már. S persze azt is: nagy a felfordulás mindenütt. Gipszdíszeket, márványlapokat kell még pótolni, vezetékek lógnak ki a falakból.”
De szép is lehetett!
