Ma is a szlovén kapcsolatra épül: a szentgotthárdi inspirációkról

– Visszatérünk idén ahhoz, hogy köztéri szobor is készüljön. Van egy fémipari cég itt, Szentgotthárdon, az adta az alapanyagot – mutatta Robert Jurak szobrászművész munkáját a kulturális központ mögött Huszár Gábor, Szentgotthárd polgármestere. A halat formázó kompozíció a Várkertbe kerül majd. Aztán Király Ferenchez kalauzolt a polgármester. Novemberben, a művésztelep kiállítására ölt majd végleges formát a Munkácsy-díjas szobrászművész idei alkotása.

A Lendvai Galéria-Múzeum alapítója Vas és Zala megyében sokat járt már évtizedekkel ezelőtt, cserekiállításokat szervezett, és már akkor körvonalazódott a közös művésztelep, amikor nem volt mindennapos a határon átjárás.

– Nagyon jó barátaim vannak itt, a privát életben is. Huszár Gáborral, Kollár Csabával is régóta baráti a kapcsolat. Ők szponzorok is – mesélte a szobrászművész. – Minden évben itt találkozunk, és mindig jönnek új arcok – mondta a művésztelepről. Úgy fogalmazott, hogy jó, talán „kicsit bő is” a hangulat, hiszen minden este vendégségbe voltak hivatalosak, Huszár Gábor volt idén is az egyik vendéglátó – dicsérte is Király Ferenc a polgármester főztjét.

Szlovéniából, Horvátországból, Olaszországból, Ausztriából, Szlovákiából is jöttek, korábban Németországból és Argentínából is érkezett alkotó a szentgotthárdi művésztelepre, az „eredeti” gondolat szerint tíz művész tíz napig dolgozik, idén tizenegyen gyűltek össze, bár van, aki nem az elejétől csatlakozott.

– Egy ismerős megmutatta a szervezőknek a munkáimat, és meghívtak – mondta Papp Hajnal, aki öt napot dolgozott a művésztelepen. Helyi és nagyon fiatal a művész: a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumban Szántó István tanítványa, negyedévet kezd a festő szakon. – Nagyon inspiratív volt a többi művésszel dolgozni, hálás vagyok, hogy meghívtak. Szerintem nem lehet megtervezni, hogy mennyit dolgozik az ember, a lényeg inkább az, hogy láthassa a másik munkáit, eszmét cseréljünk – mondta a művésztelepen szerzett tapasztalatairól. Légies, pasztellszínű kép körvonalazódott a vásznán. Az alakuló kép mintha az ellentéte lenne Csuta György munkáinak – a békési alkotó visszatérő, 15 éve jár Szentgotthárdra, a nemzetközi művésztelepre.

– Nagyon jól telik itt mindig, mert olyan barátokkal találkozom, akikkel csak itt, évente egyszer. És olyanok a körülmények, amilyenek sehol máshol. Adott a hely dolgozni, kényelmesek a szobák, meg persze az alföldi táj nem éppen ilyen képet mutat, mint a vendek vidéke – összegezte a tapasztalatait. Sötét, szinte izzó színekkel komponált most is, figurák és hangulatok, benyomások is visszaköszönnek a képein. – Otthon a hajtásban, a rohanásban vannak az embernek ötletei, amelyekre nincs idő. Itt pedig van tíz nap, amikor gondtalanul lehet dolgozni – mondta a szentgotthárdi napokról. Egy hatalmas albumot mutatott: ötven éve van a pályán, nyomtatott összegzés készült a munkái legjavából – a szentgotthárdi inspirációk a munkássága utolsó másfél évtizedéhez tartoznak.

Ugyancsak visszatérő, állandó alkotó-résztvevő a szentgotthárdi művésztelepen Dubravko Baumgartner. A Lendvai Galéria-Múzeum vezetője festményein ezúttal szín-vonalak, testet kapó árnyalatok látszanak. Határozott (de nem szigorú) vonalakkal kordában tartott vibrálást mutatnak a színek játékai a most készült képein. És még sok-sok szín és minden vásznon más-más stílus látszott a szlovén központ termeiben, a sokféle művészt pedig a nemzetközi alkotótábor köti össze idén is.

– Ismét jó itt lenni Szentgotthárdon. Amikor beindult ez a művésztelep, akkor nem számítottunk arra, hogy megéri a nagykorúságot – mondta Gerics Ferenc, a művésztelep szakmai vezetője. – Számomra mindig kihívást jelentett, hogy a két nemzetiségi terület között együttműködést teremtsünk – mondta, és ahogy Király Ferenc szobrászművész, úgy ő is személyes kapcsolatokat emelt ki. – Azt a mentalitást, ami itt van, sokszor még Lendván sem tapasztalom. Értékek születtek itt és egy olyan gyűjtemény, amely Európában bárhol bemutatható lenne – méltatta a művésztelepen az elmúlt csaknem két évtizedben végzett munkát. Hiányosságot vagy inkább célt is említett előretekintve. A szakmai vezető szerint nagyobb összefogásra van szükség, és pályázati lehetőségeket kell, kellene keresni, hogy Szentgotthárd központjában állandó galériája legyen a nemzetközi művésztelepnek.

Az idei tíz napot a Magyarországi Szlovének Szövetsége, Szentgotthárd önkormányzata és a Lendvai Galéria-Múzeum közösen szervezte. Hogy mi minden született az inspiratív közegben, azt majd novemberben mutatják meg, hagyományosan akkor nyílik kiállítás az alkotótáborban készült munkákból Szentgotthárdon, a Szlovén Kulturális és Információs Központban.