Kultúra

2009.05.22. 14:00

Két film egyben: Ausztrália - filmajánló

Film - Kettő az egyben. Talán ez a legmegfelelőbb az Ausztáliára, Baz Luhrmann filmjére. Az „ausztrál Elfújta a szél”-ben van romantika, kaland, lövöldözés, álnokság és még sok minden más, amit a majd három órás játékidő alatt lehet fejtegetni.

Garai Antal 'Atom'

Egy mondatban: Utazás Ausztráliában, western kalanddal, romantikával, és egy kis Pearl Harbort idéző háborúzással a somewhere over the rainbow dallamát dúdolva a szarvasmarháknak.
 
A sztori
Az angol lédi (Nicole Kidman) Ausztráliába utazik férje után, aki egy marhatenyésztő telepet próbál épp felvirágoztatni az alsó kontinensen. A törékeny angol hölgy természetesen a repülőről (hidroplánról) leszállva az Ausztrál kikötőben egyből szembesül egy kocsmai verekedéssel, amiben csomagjainak egy része fegyverré avanzsál. A vadember, a Drover (Hugh Jackman) a verekedés egyik főszereplője imigyen rögtön bemutatkozik a lédinek, akit ő szállít el a férj birtokára.



Hugh Jackman a Drover marhahajcsár szerepében
 
E kis utazás alatt is gyönyörű, látványos képeket láthatunk Ausztráliáról, akár kilehetne venni egy-egy képkockát is a filmből és fotóként kiállítani. Némi humor, némi kaland után kiderül, hogy a férj meghalt, és a kényes hölgy felcsap marhahajcsárnak. Az utazás izgalmas, a karót-nyelt Nicole Kidman szimpatikus rumvedelő marhahajcsárrá válik, és Hugh Jackmannek is nagyon jól áll az ausztrál cowboy szerep.

Kettő az egyben
Másfél óra után a sztorit már épp lezárják, készülünk is felállni a kanapéról, hogy kivigyük a popcornos tálat, nyugtázzuk, hogy jó kis kalandfilmet láttunk, gyönyörű képekkel, szerethető sztorival, amikor a vége-főcím helyett valahogy csak-csak folytatódik a film. Itt jön a „második rész” az újabb másfél óra, Ausztráliába elér a második világháború szele. Némi rasszizmus, némi Pearl Harbor, kicsit gyors történések, kicsit sok romantika (Elfújta a szél rajongóknak pont elég), pár japán repülő, bombázás, csók és könny, illetve a gonosz megérdemelt jussa.



Kicsit Pearl Harbort idézte a film második fele
 
Miért volt jó?
Azért, mert gyönyörű képeket láthattunk Ausztráliáról, lenyűgöző tájakra juttatja el a film a nézőket. Annak ellenére, hogy kissé túl sok romantika lengi át a filmet, akad benne elég kaland is, így a férfiaknak is jobban tetszhet. Nagyon jó húzás volt a filmet a „Somewhere over the rainbow” klasszikusra építeni.



Nagyon szép a képi-világ, több képkocka fotóként is megállná a helyét
 
Ami nem tetszett
Az, hogy csak a film első felére elegendő popcorn volt otthon. Kicsit kevés volt a humor és sok a romantika a film második felében. A Hugh Jackman vagányságát megtörő sármos báli belépő is kicsit illúzióromboló volt, és néha már unalmas volt a tejeskávé, azaz a félvér kisfiú és a benszülött nagypapa törzsi jelenete.
 
Összegzés
Sokan nem voltak kibékülve a félvér kisfiú narrációjával, nekem mondjuk tetszettek az olyan szófordulatok, mint a: bitang mihaszna komisz jószág megy a bitang nagy vashajóra
A majd három óra alatt simán kivasaltam három mosásnyi ruhát, s közben végig az volt az érzésem, hogy a khaki színű inget inkább gyűrötten kéne hagyni, hogy olyan legyen mint a filmbéli marhahajcsároké, bár a vagánysághoz még egy kis kosz, egy kalap és egy ló is kellene, no meg egy kis Ausztrália. A kontinens, ami ha eddig nem vonzott valakit, lehet, hogy a film után érdeklődni kezd iránta.

A film mindenképp otthoni megtekintésre ajánlott, hosszúsága miatt néha jól jön a pause gomb a távkapcsolón. Izgalmas, és ha valaki nem irtózik a túlcsordult érzelmektől, akkor nyugodtan megnézheti a második felét is.
 
 

Ezek is érdekelhetik