Sok kis darab (jegyzet)

Amikor Kiss Mari megjelent a Szerelmes Balázs képernyőjén, és megszólalt, hogy kisfiam... - istenem, mintha magamat láttam volna. A sokértelmű sóhaj egy szombathelyi fodrászatban röppen el; és a fodrászatokban (ugye) többnyire fontos dolgokról esik szó. Mostanában például a színházról. Vagyis az életről. És ilyenkor nemcsak azért indul el az ember bensejében valami bizsergés, mert éppen a hajmosóban ül, és jótékony kezek csavarnak törülközőt a feje köré, hanem azért is, mert tapinthatóan érzi a színház jelenlétét. Hogy itt van, hogy hat, hogy beszélni lehet róla - közben mindig magunkról beszélünk -, lehet kedvenceket választani, színészneveket tanulni.

A Weöres Sándor Színház működik, reménykeltő volt a végéhez közeledő első szezon. Mindenki talált - ha akart - a kínálatban kedvére valót. Ezek a mondatok első pillantásra üresnek tűnnek - pedig nagyon nagy szó ez. És nagyon-nagyon vékony a jég alatta.

Ezerféle szempont és érdek találkozik - és ütközik - össze, amikor egy városi színház arculatának vonásai kezdenek kirajzolódni. Elég egy rossz mozdulat, és a kép torzul, elbillen. Ha nem is ezerféle az érdek, háromféle mindenképpen. A színházi tapasztalokkal is bőven rendelkező költő (és óriás), Goethe fogalmazta meg a dilemmát pontosan és szórakoztatóan a Faust színpadi előjátékában. Az Igazgató, a Költő és a Komédiás replikázik - és a maga módján mindnek igaza van. Az Igazgató főleg a tömeges sikerre és az eladott jegyekre (a bevételre) esküszik (igazgató helyett ma mondhatunk fenntartót is). A Költő mindenáron távoltartaná magát a kavargó tömkelegtől , a mennyek és a szellem csendjébe vágyik, szerinte Álcsillogás a pillanat szülötte . A Komédiás nem hagy föl a biztatással: Csak nyúlj le az emberéletbe mélyen! / Mind éli, ám kevésnek érdemes - / de - bárhová nyúlsz, mindig érdekes! A Komédiás jól tudja azt is, hogy milyen fontosak a színháznak a fiatalok: Ki kész van, már azon nincs mit faragni; / a készülőkben sok a köszönet!

Az Igazgató mindig nagyon célszerű és plasztikus: A tömeget tömeggel nyerheted meg, / ki-ki lel abban magának valót. / Aki sokat hoz, az hoz mindeneknek / holmi egyéni kis útravalót. / S ha már darab, tálald sok kis darabban! / Sikert hoz majd ragout-alakban!

Hát ha jól megnézzük, nem ez a mozaikos - vagy nevezzük akkor ragunak - 9700 receptje? Nem innen van, hogy a drámaíró Egressy Zoltán szövegváltozatából például hiányzik a többször megcsavart, zenés-táncos finálé? Amihez viszont a rendező Dömötör Tamás - a színészekkel együtt - ragaszkodott. A közönség pedig szereti. Valaki a társulatból azt mondta: olyan, mintha minden egyes előadás premier lenne .

Úgyhogy az Igazgató végül kerek perec utasítja a Költőt: ...szűk deszkáinkon éld újra át / a Teremtés minden diadalát, / a vonulj, óvatosan loholva, / az égből földön által a pokolba! Az Igazgató, a Költő, a Komédiás - talán egy és ugyanaz, három alakban. Ők a színház.