Sgraffito, az értelmezés lehetősége

Az Életünk folyóirat szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) támogatásával, dr. Bokányi Péter irodalomtörténész, főszerkesztő-helyettes vezetésével szervezte meg a táborozást, amely az irodalmi emlékházak sikerrel elindított reneszánszához kötődik. Kőszegen pedig ki máshoz kapcsolódhatna egy irodalmi tábor, mint Ottlik Gézához, aki íróként a hajdani katonai alreálban szerzett tapasztalataira alapozva - Az a három év például... - fogalmazta meg lét- és világélményét: elsősorban az Iskola a határon című regényben.

A tábornak a Sgraffitós ház ad helyet, amely nem csak arról nevezetes, hogy homlokzatán máig elolvasható (latinul, persze) az a Szent Pál-mondat, amelyet a kisdiák Ottlik is olvashatott, és amely olyan fontos szerephez jut a regényben. A Sgraffitós ház ma az Életünk szerkesztőségének székhelye, és ősszel itt tervezik megnyitni a vasi irodalmi örökséget a maga elevenségében megőrizni és továbbadni kívánó állandó kiállítást (múzeumot); már a minisztériumi engedély is megvan. Az időzítés apropója: az Iskola... megjelenésének 50. évfordulója.

Az irodalmi tábor első napja az ismerkedéssel telt: a kőszegi és szombathelyi középiskolások bejárták az egykori katonai alreál tereit, közben kinézhettek azokon az ablakokon, belátták a főallét - és olvasták a regényt. Mindennapos elfoglaltságot jelentenek az előadások - Söptei Imre főlevéltárostól, Fűzfa Balázs irodalomtörténésztől, Alexa Károly irodalomtörténésztől, az Életünk főszerkesztőjétől -, szintén mindennap adódik lehetőség a műhelymunkára, a választott saját téma feldolgozására, de egy beszélgetés erejéig tiszteletét teszi Zalán Tibor író, költő is. Ma Túl a határon... címmel ausztriai kirándulás következik, amelynek során a neves osztrák pap-költő, Alfons Jestl is fogadja a táborozókat.

Amikor (kedden délután) meglátogattuk őket, épp irodalomtörténeti sétára indultak Kőszegen. Minden háznak megvan a maga sorsa , mutatott körbe a megszokhatatlanul szép Jurisics téren Bokányi Péter, aztán a figyelmet különleges ornamentikájával magára irányító Sgraffitós házra visszanézve arról beszélt, hogy a sgraffito jellegzetes reneszánsz díszítési eljárás: a falra több színes festékréteg került, aztán a mesterek visszakaparták a mintát. (Tulajdonképpen ilyesmit csinálunk akkor is, amikor igyekszünk közelebb férkőzni egy irodalmi alkotás mélyebb rétegeihez; nem?) A Sgraffitós háztól néhány méternyire, az egykori bencés rendház tövében áll - ahogy Bokányi Péter fogalmazott, lehetetlen lila lábakon - az a tábla, amely Kőszeg irodalmi emlékhelyeiről ad hírt. Még tizenhárom vasi településen találhatunk hasonlót - egyedül Szombathely városa nem talált (még?) megfelelő helyet a sajátjának. A kőszegi jelzőtábla elindítja a látogatót - többek között Rómer Flóris, Hadik András, Rájnis József, Chernel István nyomában. Ez utóbbit ugyan nem irodalmárként tartjuk számon, de fiatalon maga is írt verseket - rosszak, és mégis meghatják az olvasót -, sőt: neki köszönhetjük, hogy a síelés elterjedt ezen a tájon . A lábszánkózás művészete című szakmunkája (a címe után) akár mai regény is lehetne.

Bokányi Péter egyébként azt mondja, hogy bár a fiatalok nem egészen értik, hogy az Iskola a határon miért párásítja el sokunk tekintetét - vagyis kultuszműnek már nem tekintik -, azért szívesen elindulnak az Ottlik világába vezető úton. Úgyhogy: irodalmi tábor lesz jövőre is.