Parti Nagy Lajos a Thea-térben

Ráadásul a referenciális olvasatra csábító - pl. azonosítható, valós helyszíneken játszódó Feleségverseny után most egy újabb szatíra: a felülmúlhatatlan nyelvművész, nyelvzsonglőr, a nyelvet rontó-bontó-építő Parti Nagy Lajos Hősöm tere című, szintén gyanúsan ismerős helyeken bolyongó kisregénye (nagynovellája) adta föl a leckét.

Ornitológia és génsebészet: a regény terében óriásgalambok (drabális valóság plusz gazdag szimbolikus háttér; lásd: békegalamb és galamblélek) diktatúrája megsemmisíteni készül az embereket. 2009-ből nézve (sajnos) fölöslegesnek tűnik az ezredfordulós szerzői aggodalom, hogy a Hősöm terével ne riogassak fölöslegesen . Ma még ahhoz képest is jól működik a direkt, aktuál-társadalmi olvasat. Vigyázat: azért nem kell föltétlenül kulcsregényként olvasni. Bár Parti Nagy szerint a kinyomtatott kötet azonnal köztárggyá válik: sorsa ettől fogva kizárólag az olvasó kezében van.

Tudod te, ki az a Tubica Cézár? , adja meg mégis a megfejtést (vagy legalábbis az egyik lehetségeset) a könyveiben rendszerint narrátori maszkot viselő szerző Lévai Balázsnak: Tubica Cézár - a veszélyes dilettáns. Az, aki többet akar, mint amennyit a kapacitása elbír, és ebből az akaratból orbitális baromságok születnek. Elhiszi, hogy mondhatók a szövegei.

A kulcsszó: dilettáns. Parti Nagy a mondható, zseniálisan dilettáns szövegek mestere. Létével bizonyítja a tételt, miszerint egy zseniális képzavar többet ér egy közepes, elkoptatott metaforánál . Nem csoda, hogy Lévai Balázs a legendásított szekszárdi gyerekkor (édesanyád szerint már egyéves korodban folyékonyan beszéltél ) után rögtön Pécs - a pécsi emlékek - felé irányítja a beszélgetést. Hiszen nem elég, hogy a szerző már 17-18 évesen publikál a Jelenkorban (ami nem akármi, bár Parti Nagy szelíden hárít), később a jelentős irodalmi folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik. Nem lehettem volna jobbkor - jobb helyen. Nekem olyan a Pécs-élmény, mint Tamásnak Kaposvár.

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

Ráadásul a referenciális olvasatra csábító - pl. azonosítható, valós helyszíneken játszódó Feleségverseny után most egy újabb szatíra: a felülmúlhatatlan nyelvművész, nyelvzsonglőr, a nyelvet rontó-bontó-építő Parti Nagy Lajos Hősöm tere című, szintén gyanúsan ismerős helyeken bolyongó kisregénye (nagynovellája) adta föl a leckét.

Ornitológia és génsebészet: a regény terében óriásgalambok (drabális valóság plusz gazdag szimbolikus háttér; lásd: békegalamb és galamblélek) diktatúrája megsemmisíteni készül az embereket. 2009-ből nézve (sajnos) fölöslegesnek tűnik az ezredfordulós szerzői aggodalom, hogy a Hősöm terével ne riogassak fölöslegesen . Ma még ahhoz képest is jól működik a direkt, aktuál-társadalmi olvasat. Vigyázat: azért nem kell föltétlenül kulcsregényként olvasni. Bár Parti Nagy szerint a kinyomtatott kötet azonnal köztárggyá válik: sorsa ettől fogva kizárólag az olvasó kezében van.

Tudod te, ki az a Tubica Cézár? , adja meg mégis a megfejtést (vagy legalábbis az egyik lehetségeset) a könyveiben rendszerint narrátori maszkot viselő szerző Lévai Balázsnak: Tubica Cézár - a veszélyes dilettáns. Az, aki többet akar, mint amennyit a kapacitása elbír, és ebből az akaratból orbitális baromságok születnek. Elhiszi, hogy mondhatók a szövegei.

A kulcsszó: dilettáns. Parti Nagy a mondható, zseniálisan dilettáns szövegek mestere. Létével bizonyítja a tételt, miszerint egy zseniális képzavar többet ér egy közepes, elkoptatott metaforánál . Nem csoda, hogy Lévai Balázs a legendásított szekszárdi gyerekkor (édesanyád szerint már egyéves korodban folyékonyan beszéltél ) után rögtön Pécs - a pécsi emlékek - felé irányítja a beszélgetést. Hiszen nem elég, hogy a szerző már 17-18 évesen publikál a Jelenkorban (ami nem akármi, bár Parti Nagy szelíden hárít), később a jelentős irodalmi folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik. Nem lehettem volna jobbkor - jobb helyen. Nekem olyan a Pécs-élmény, mint Tamásnak Kaposvár.

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

Ornitológia és génsebészet: a regény terében óriásgalambok (drabális valóság plusz gazdag szimbolikus háttér; lásd: békegalamb és galamblélek) diktatúrája megsemmisíteni készül az embereket. 2009-ből nézve (sajnos) fölöslegesnek tűnik az ezredfordulós szerzői aggodalom, hogy a Hősöm terével ne riogassak fölöslegesen . Ma még ahhoz képest is jól működik a direkt, aktuál-társadalmi olvasat. Vigyázat: azért nem kell föltétlenül kulcsregényként olvasni. Bár Parti Nagy szerint a kinyomtatott kötet azonnal köztárggyá válik: sorsa ettől fogva kizárólag az olvasó kezében van.

Tudod te, ki az a Tubica Cézár? , adja meg mégis a megfejtést (vagy legalábbis az egyik lehetségeset) a könyveiben rendszerint narrátori maszkot viselő szerző Lévai Balázsnak: Tubica Cézár - a veszélyes dilettáns. Az, aki többet akar, mint amennyit a kapacitása elbír, és ebből az akaratból orbitális baromságok születnek. Elhiszi, hogy mondhatók a szövegei.

A kulcsszó: dilettáns. Parti Nagy a mondható, zseniálisan dilettáns szövegek mestere. Létével bizonyítja a tételt, miszerint egy zseniális képzavar többet ér egy közepes, elkoptatott metaforánál . Nem csoda, hogy Lévai Balázs a legendásított szekszárdi gyerekkor (édesanyád szerint már egyéves korodban folyékonyan beszéltél ) után rögtön Pécs - a pécsi emlékek - felé irányítja a beszélgetést. Hiszen nem elég, hogy a szerző már 17-18 évesen publikál a Jelenkorban (ami nem akármi, bár Parti Nagy szelíden hárít), később a jelentős irodalmi folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik. Nem lehettem volna jobbkor - jobb helyen. Nekem olyan a Pécs-élmény, mint Tamásnak Kaposvár.

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

Ornitológia és génsebészet: a regény terében óriásgalambok (drabális valóság plusz gazdag szimbolikus háttér; lásd: békegalamb és galamblélek) diktatúrája megsemmisíteni készül az embereket. 2009-ből nézve (sajnos) fölöslegesnek tűnik az ezredfordulós szerzői aggodalom, hogy a Hősöm terével ne riogassak fölöslegesen . Ma még ahhoz képest is jól működik a direkt, aktuál-társadalmi olvasat. Vigyázat: azért nem kell föltétlenül kulcsregényként olvasni. Bár Parti Nagy szerint a kinyomtatott kötet azonnal köztárggyá válik: sorsa ettől fogva kizárólag az olvasó kezében van.

Tudod te, ki az a Tubica Cézár? , adja meg mégis a megfejtést (vagy legalábbis az egyik lehetségeset) a könyveiben rendszerint narrátori maszkot viselő szerző Lévai Balázsnak: Tubica Cézár - a veszélyes dilettáns. Az, aki többet akar, mint amennyit a kapacitása elbír, és ebből az akaratból orbitális baromságok születnek. Elhiszi, hogy mondhatók a szövegei.

A kulcsszó: dilettáns. Parti Nagy a mondható, zseniálisan dilettáns szövegek mestere. Létével bizonyítja a tételt, miszerint egy zseniális képzavar többet ér egy közepes, elkoptatott metaforánál . Nem csoda, hogy Lévai Balázs a legendásított szekszárdi gyerekkor (édesanyád szerint már egyéves korodban folyékonyan beszéltél ) után rögtön Pécs - a pécsi emlékek - felé irányítja a beszélgetést. Hiszen nem elég, hogy a szerző már 17-18 évesen publikál a Jelenkorban (ami nem akármi, bár Parti Nagy szelíden hárít), később a jelentős irodalmi folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik. Nem lehettem volna jobbkor - jobb helyen. Nekem olyan a Pécs-élmény, mint Tamásnak Kaposvár.

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

Tudod te, ki az a Tubica Cézár? , adja meg mégis a megfejtést (vagy legalábbis az egyik lehetségeset) a könyveiben rendszerint narrátori maszkot viselő szerző Lévai Balázsnak: Tubica Cézár - a veszélyes dilettáns. Az, aki többet akar, mint amennyit a kapacitása elbír, és ebből az akaratból orbitális baromságok születnek. Elhiszi, hogy mondhatók a szövegei.

A kulcsszó: dilettáns. Parti Nagy a mondható, zseniálisan dilettáns szövegek mestere. Létével bizonyítja a tételt, miszerint egy zseniális képzavar többet ér egy közepes, elkoptatott metaforánál . Nem csoda, hogy Lévai Balázs a legendásított szekszárdi gyerekkor (édesanyád szerint már egyéves korodban folyékonyan beszéltél ) után rögtön Pécs - a pécsi emlékek - felé irányítja a beszélgetést. Hiszen nem elég, hogy a szerző már 17-18 évesen publikál a Jelenkorban (ami nem akármi, bár Parti Nagy szelíden hárít), később a jelentős irodalmi folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik. Nem lehettem volna jobbkor - jobb helyen. Nekem olyan a Pécs-élmény, mint Tamásnak Kaposvár.

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

Tudod te, ki az a Tubica Cézár? , adja meg mégis a megfejtést (vagy legalábbis az egyik lehetségeset) a könyveiben rendszerint narrátori maszkot viselő szerző Lévai Balázsnak: Tubica Cézár - a veszélyes dilettáns. Az, aki többet akar, mint amennyit a kapacitása elbír, és ebből az akaratból orbitális baromságok születnek. Elhiszi, hogy mondhatók a szövegei.

A kulcsszó: dilettáns. Parti Nagy a mondható, zseniálisan dilettáns szövegek mestere. Létével bizonyítja a tételt, miszerint egy zseniális képzavar többet ér egy közepes, elkoptatott metaforánál . Nem csoda, hogy Lévai Balázs a legendásított szekszárdi gyerekkor (édesanyád szerint már egyéves korodban folyékonyan beszéltél ) után rögtön Pécs - a pécsi emlékek - felé irányítja a beszélgetést. Hiszen nem elég, hogy a szerző már 17-18 évesen publikál a Jelenkorban (ami nem akármi, bár Parti Nagy szelíden hárít), később a jelentős irodalmi folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik. Nem lehettem volna jobbkor - jobb helyen. Nekem olyan a Pécs-élmény, mint Tamásnak Kaposvár.

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

A kulcsszó: dilettáns. Parti Nagy a mondható, zseniálisan dilettáns szövegek mestere. Létével bizonyítja a tételt, miszerint egy zseniális képzavar többet ér egy közepes, elkoptatott metaforánál . Nem csoda, hogy Lévai Balázs a legendásított szekszárdi gyerekkor (édesanyád szerint már egyéves korodban folyékonyan beszéltél ) után rögtön Pécs - a pécsi emlékek - felé irányítja a beszélgetést. Hiszen nem elég, hogy a szerző már 17-18 évesen publikál a Jelenkorban (ami nem akármi, bár Parti Nagy szelíden hárít), később a jelentős irodalmi folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik. Nem lehettem volna jobbkor - jobb helyen. Nekem olyan a Pécs-élmény, mint Tamásnak Kaposvár.

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

A kulcsszó: dilettáns. Parti Nagy a mondható, zseniálisan dilettáns szövegek mestere. Létével bizonyítja a tételt, miszerint egy zseniális képzavar többet ér egy közepes, elkoptatott metaforánál . Nem csoda, hogy Lévai Balázs a legendásított szekszárdi gyerekkor (édesanyád szerint már egyéves korodban folyékonyan beszéltél ) után rögtön Pécs - a pécsi emlékek - felé irányítja a beszélgetést. Hiszen nem elég, hogy a szerző már 17-18 évesen publikál a Jelenkorban (ami nem akármi, bár Parti Nagy szelíden hárít), később a jelentős irodalmi folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik. Nem lehettem volna jobbkor - jobb helyen. Nekem olyan a Pécs-élmény, mint Tamásnak Kaposvár.

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

A Jelenkornál szerkesztőként eltöltött évek (1979- 1986) járultak hozzá a dilettantizmusban - mint abszolút egyéni megszólalási módban - rejtőző óriási tartalékok felfedezéséhez is. Szerkesztőként dilettáns szövegek tömegével találkozott: akkoriban írónak lenni, íróvá válni többet, mást jelentett, mint ma. Amikor a rendszerváltás után az első parlament megalakult, Csordás Gáborral mosolyogtunk, hogy a fél parlamentnek küldtünk vissza kéziratot. Kormos Istvánt említi - mint a dilettáns kéziratok nagy gyűjtőjét -; Weöres Sándort pedig - mint rejtőzködő dilettánst, aki özvegy Kanalas Béláné néven örvendeztette meg a szerkesztőséget zseniálisan dilettáns szövegeivel (elvégre szerinte a költészet maga merőleges az értelemre ). A szerző kedves maszkja - a szövegekben megjelenő epikus, vagy lírai, vagy drámai én -je -, Sárbogárdi Jolán ősanyja pedig a pécsi vasúton dolgozott, és az állomás hirdetőtábláin helyezte el szívből jövő alkalmi (vasutasnap, nőnap stb.) költeményeit. Parti Nagy Lajos a sötétség leple alatt többet gondosan lemásolt közülük. Okulásul: Az érzelmi struktúrában nincs különbség - különbség mindig az artikulációban van.

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

Ráadásul a rosszul beszélek pozíciójából megszületett mondatok a maguk velőtrázó romlottságában nagyon jók tudnak lenni. Ezt a pozíciót uralja Parti Nagy Lajos biztosan, professzionálisan és elegánsan: szöszmötöl, szétszed, összerak, picit elmozdít.

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)

Valahogy úgy, ahogy Banga Ferenc grafikusművész, akinek Parti Nagy Lajosra hangolt, pici elmozdulásokból építkező - angyalborosták szállnak - munkáiból a Kötelező olvasmány-est előtt nyílt kiállítás a színház aulájában, az író ajánlásával. A megnyitóra eljött Banga Ferenc is. Aztán beült a beszélgetésre: csillogó szemű kobold. (A Kötelező olvasmány-sorozat januárban folytatódik; a leckét Jordán Tamás később adja föl.)