Új korszakot nyit a színház: januárban avatják a csodapalotát

A magyar kultúra napján Az ember tragédiája-bemutatóval megnyitja kapuit a színház - amely Jordán Tamás igazgató mélyen megérlelt véleménye szerint sokkal, de sokkal több előadások sorozatánál: agora, fórum, találkozóhely. Ahol mindenkire - rád, rád és rád is - szükség van. Nem véletlen az sem, hogy a Tragédia olvasópróbáján jelen volt a teljes társulat: Mélyen átérzem a pillanat ünnepélyességét. Fontosnak tartottam, hogy itt legyetek mindannyian. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban minden bizonnyal tele leszünk nehézségekkel, odaadó alázatra és türelemre, maximális kompromisszumkészségre lesz szükségünk; de tudnotok kell, hogy beláthatatlan lehetőségek állnak előttünk. Színházi pályafutásom alatt sok mindent átéltem sok mindent elértem, de ilyen nagy kihívással még nem találkoztam: színházat alapítani, színházat útnak indítani egy olyan városban, ahol az állandó társulattal rendelkező kőszínházi létezésnek nincsenek hagyományai. Ha beköltözünk a csodapalotába, végre valósággá válhat mindaz, amiről az elmúlt három évben annyi szó esett. Továbbra is mélyen hiszek abban, hogy a színház képes megváltoztatni az emberek életét.


A Weöres Sándor Színház máris elengedhetetlen része az életünknek: társasági beszédtéma, program, vonatkozási pont, közérzetünk fokmérője - tényleg nemcsak a színházteremben, hanem például a Cafe Frei pódiumán, ahol a társulat művészei kérdezik egymást hétről hétre. Vagy a Kötelező olvasmány-esteken, kortárs szerzők üdítő társaságában. Lévai Balázs legközelebb már az Akacs Mihály utcai színházban beszélget a soros íróvendéggel. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy januárban a csodapalotában a Tragédia-bemutatóval kezdődik meg a 2010/2011-es bérletes (fél) évad; a szezon első (bérleten kívüli), gyönyörű és sikeres Jeles András-bemutatója, A kis Lord pedig - ahogy valamennyi, műsoron tartott előadás - átköltözik az Akacs Mihály utcába. A Weöres Sándor Színház aztán 2011. szeptemberében kezdheti meg első teljes, költözésmentes szezonját a vadonatúj színházépületben.

A mi volt és a mi lesz közötti keskeny mezsgyén járunk ezekben a hetekben, tele izgalommal és várakozással. Hogy könnyebben teljen az idő, nézzük meg - nagy vonalakban legalábbis -, hogy mi minden történt idáig.


Egy 2005-ös nyári VN-interjúban - abban az évben a Karneválszínház Plautus-vígjátékot vitt színre - Jordán Tamás az előadás főszereplőjeként sok más mellett arról is beszélt, hogy Akela addig vezér, ameddig minden évben elejti a vadat. Ha azt elvéti, akkor vége. Vitray Tamástól olvastam ezt a mondatot, mélyen egyetértek vele. Inkább ezért játszom, nem azért, hogy a feltételezett hiányérzetemet enyhítsem. Aztán az nekem már mindegy, hogy a Nemzeti színpadán vagy Szombathelyen. Nincs különbség. Nem tudom, hogy el lehet-e hinni, de így van: nekem saját magammal kell elszámolnom .

Alig két év múlva, 2007. februárjában jelent meg az a beszélgetés, amelyben Jordán Tamás - akkor még a Nemzeti Színház igazgatójaként - a szombathelyi színházalapítás esélyeit latolgatta. Abból indult ki, hogy nem hagymázas álom, hanem elhatározás kérdése , a sokismeretlenes egyenlet lehetséges megoldó képletét pedig így adta meg: Mondjuk, hogy 2008. január elsejétől szabad vagyok. Mondjuk, eldöntöttem azt is, hogy Szombathelynek szentelem az életemet. Ebben az esetben, azt gondolom, szeptemberben el lehetne kezdeni a munkát. Nem kellene sietni; 2008. decemberében vagy 2009. januárjában meg lehetne tartani Szombathelyen az első bemutatót.

Ma már tudjuk, hogy néhány hónappal később - 2007. szeptemberében - a szombathelyi közgyűlés egyhangúlag, tartózkodás és ellenszavazat nélkül döntött arról, hogy létrehozza a város első, önálló társulattal bíró kőszínházát. A nonprofit kft.-ként működtetett színház a város neves szülötte, a költő- és színházi zseni Weöres Sándor nevét kapta, igazgatónak Jordán Tamás Kossuth-díjas színművészt nevezték ki.


Jordán Tamás prognózisa (nevezzük égi forgatókönyvnek?) szinte szó szerint valósággá vált: 2008. áprilisában bemutatta a társulatot - az első szombathelyi sajtótájékoztatón Kiss Mari és Szabó Tibor személyesen is részt vett -; 2008. őszén beköltöztek az Akacs Mihály utcai Hemóba (az épületet színházi célokra kapta meg a Honvédelmi Minisztériumtól a város), a bemutatkozó-bérletszervező turnén körbejátszották, körbeénekelték a megyét, 2009. január 16-án pedig megtartották a színháznyitó premiert: ez volt a 9700. (Az Egressy Zoltán - Dömötör Tamás-koprodukció ráadásul a Tragédia dramaturgiája szerint készült: megvalósuló álom a színházalapításról.)

Az alapítás pillanatától nyilvánvaló volt, hogy a Hemo teljes színházi átalakításra szorul. A társulat végül az idén februárban hagyta el az épületet, és költözött át ideiglenes játszóhelyére, az MMIK-ba. Az átalakításhoz szükséges pénz - a városnak korábban átutalt 1, 85 milliárd forint - a központi kasszából érkezett. A költözés előtt Jordán Tamás társulati ülést hívott össze: Furcsa, hogy mennyire meg lehet szeretni egy helyet. Bár tudjuk, hogy az épület - a csodapalota -, ahova reményeink szerint legkésőbb október-november táján visszatérhetünk, gyönyörű és minden ízében korszerű lesz, most mégis ambivalens érzések kavarognak bennem. Így vagy úgy, de benne vagyunk a falakban; kopott, vacak, de a szívünkhöz nőtt, a történetünk egy darabja mindenképpen itt marad. A hőskor komoly eredményeket hozott: a színházat ellenzők nem jártak sikerrel, annál sokkal többen szeretnek bennünket. Egy erőteljes csapat búcsúzik a Hemótól, és remélem, hogy sok türelemmel és kedvességgel - a végelszámolásnál viszont minden tekintetben megerősödve vészeljük át az előttünk álló hónapokat. Nehéz időszak következik. De ha kibírjuk, robbanásszerű pozitív változás következik be az életünkben. Vigyázzunk egymásra.


A város által kiírt közbeszerzési pályázaton nyertes ZÁÉV Zrt. szeptember közepére ígérte az épület műszaki átadását. A dolgok jelen állása szerint - némi csúszással - január elején veheti birtokba a társulat az épületet. Addig is: zajlik a Tragédia-előadás próbafolyamata.

Jordán Tamás - ő az előadás rendezője - azt mondja, reményei szerint olyan előadás születik, amely a fiatalok és a felnőttek érdeklődésére egyaránt számot tarthat: Nem azért választottam Madách nagyszabású, filozofikus színpadi költeményét, mert az illendőség és a színházi hagyományok iránt érzett tisztelet ezt diktálja, hanem azért, mert nem ismerek olyan művet, amely ma Magyarországon érvényesebb volna, mint Az ember tragédiája. Az előadás különlegessége lesz az a lélegzet-elállító hatásokra képes, a filmre és a színpadi jelenlétre alapozó technika, amelyet itt, Szombathelyen a Szakmák Színházában próbáltunk ki - sikerrel. Tapasztalataink szerint a tizenéveseket rendkívüli módon lázba hozza, amikor azzal szembesülnek, hogy a színészek egyszer csak lelépnek a filmvászonról, és megjelennek a színpadon. Arról nem beszélve, hogy a Tragédia főszereplője valójában a nép - a tökéletes illúziókeltésre képes greenbox-technika pedig óriási tömegek hatásos mozgatását teszi lehetővé. Nap mint nap keményen dolgozunk, nagyszerű munkatársak vesznek körül.

A színháznyitó Tragédia-előadásban Évát Csonka Szilvia, Ádámot Szabó Győző, Lucifert Mertz Tibor játssza. A filmes munkákért Horgas Ádám felel - Marton Frigyes és Szekeres Károly közreműködésével, a felvételek hangját Joós Márton gondozza. A díszletet Horgas Péter tervezte, a jelmeztervező Flesh Andrea, a zeneszerző Szemenyei János, a koreográfus Bodor Johanna, az egyéb mozgásokat Gyöngyösi Tamás szervezi. A Premier-bérletes közönség január 21-én este nézheti meg az előadást, az ünnepélyes színháznyitóra a magyar kultúra napján, január 22-én kerül sor.

Új korszak kezdődik - nemcsak a Weöres Sándor Színház, hanem a város életében is. A tavaszi szezonban rendezni érkezik Szombathelyre Valló Péter, Béres Attila (ők ketten nem először); Keszég László, Mohácsi János. A viharokkal és szépséggel teli hőskor után eljön a tervezés, a belső építkezés kora. Az idei advent a színházé is - vagyis a miénk.