Kultúra

2011.03.18. 03:29

Kerekasztal-beszélgetés: Soltis Lajos Színház - vagyis a közönség - jövője a tét

A nyilvánosság bevonásával szervezett kerekasztal-beszélgetésen nemcsak a társulat 30. születésnapját ünneplő jubileumi évet zárta le, hanem a Cellben töltött tíz évet is értékelte a Soltis Lajos Színház.

Ölbei Lívia

A színház jövője mégis bizonytalan. Például azért, mert a társulat által kamaraszínházként használt épületet (a régi mozit) hosszú távon nem színházi célokra kívánja használni a - megfelelő befektetőre váró - város. (Az önkormányzat rekreációs tervei között kb. húsz éve napirenden van a mozi lebontása, üzleti hasznosítása.) Természetesen örvendetes, hogy az önkormányzat úgy bocsátotta a Soltis Színház rendelkezésére az épületet (három hónapos felmondási idővel), hogy nem kér érte bérleti díjat. De éppen mert a város hosszú távon mégsem színházat képzel ide, a társulatnak nincs módja a felújításra sem. Ahogy Nagy Gábor hangsúlyozza: "Lelkes önkénteseink, segítőink támogatásával képesek lettünk volna megoldani az épület teljes külső felújítását és szigetelését." (Belül ilyen alapon festették ki például a falakat, tették rendbe a nézőteret.)

Az önkormányzat a művelődési központ második emeletén - filmvetítés céljára kialakítandó, júniusban elkészülő - kamaratermet ajánlotta fel a Soltis Színháznak. Ez azonban önmagában biztos nem jelent(ene) megoldást, hiszen a színház folyamatosan dolgozik (stúdiósok, próbák stb.), az előadás ebből a szempontból mindig "csak a jéghegy csúcsa" (vagy "hab a tortán" ); a díszleteket és kellékek raktározásáról nem beszélve. Most is gyakran előfordul, hogy külső helyszíneken (városi iskola, evangélikus közösségi ház, KMK) próbál, dolgozik a társulat. Nagy Gábor aláhúzza, hogy "kapcsolatunk a művelődési házzal nagyon jó - mindig találunk megoldást."

A "kifejezetten jó hangulatú és konstruktív" kerekasztal-beszélgetésen részt vett mások mellett Fehér László, Celldömölk polgármestere, Pálné Horváth Mária, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Dózsáné Balogh Viola, a celli Berzsenyi gimnázium igazgatója, Pápai László rendező, nyugalmazott egyetemi oktató, Kaszap Sára népművelő, Horváth György népművelő. A moderátor szerepét Solténszky Tibor dramaturg, rendező - Az MR1 Rádiószínház vezetője - moderálta. A beszélgetésen sok más mellett fölmerült, hogy talán lehetne keresni-találni Celldömölkön olyan, használaton kívüli épületet, amelyet birtokba vehetne a társulat (ahogy hasonló megoldásokra más országokban is van példa). A polgármesteri ígéret szerint mindenesetre a színháznak addig semmiképpen nem kell elhagynia a Koptik Odó utcai kamaraépületet, ameddig arra nem lesz égető szükség - a városi tervek felől nézve.

A kerekasztal-beszélgetés azt is világossá tette (nem először), hogy "sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik a Soltis Színház sorsát." Többen biztató üdvözletüket-hozzászólásukat küldték: (az időközben Kossuth-díjjal kitüntetett) Vidnyánszky Attila rendező-igazgatótól Nánay István színikritikusig. Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az OSzK osztályvezetője például azt írta, hogy (...) "a közönségnek van szüksége színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól. Ha a közösség és intézményei nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!..."

 

A színház jövője mégis bizonytalan. Például azért, mert a társulat által kamaraszínházként használt épületet (a régi mozit) hosszú távon nem színházi célokra kívánja használni a - megfelelő befektetőre váró - város. (Az önkormányzat rekreációs tervei között kb. húsz éve napirenden van a mozi lebontása, üzleti hasznosítása.) Természetesen örvendetes, hogy az önkormányzat úgy bocsátotta a Soltis Színház rendelkezésére az épületet (három hónapos felmondási idővel), hogy nem kér érte bérleti díjat. De éppen mert a város hosszú távon mégsem színházat képzel ide, a társulatnak nincs módja a felújításra sem. Ahogy Nagy Gábor hangsúlyozza: "Lelkes önkénteseink, segítőink támogatásával képesek lettünk volna megoldani az épület teljes külső felújítását és szigetelését." (Belül ilyen alapon festették ki például a falakat, tették rendbe a nézőteret.)

Az önkormányzat a művelődési központ második emeletén - filmvetítés céljára kialakítandó, júniusban elkészülő - kamaratermet ajánlotta fel a Soltis Színháznak. Ez azonban önmagában biztos nem jelent(ene) megoldást, hiszen a színház folyamatosan dolgozik (stúdiósok, próbák stb.), az előadás ebből a szempontból mindig "csak a jéghegy csúcsa" (vagy "hab a tortán" ); a díszleteket és kellékek raktározásáról nem beszélve. Most is gyakran előfordul, hogy külső helyszíneken (városi iskola, evangélikus közösségi ház, KMK) próbál, dolgozik a társulat. Nagy Gábor aláhúzza, hogy "kapcsolatunk a művelődési házzal nagyon jó - mindig találunk megoldást."

A "kifejezetten jó hangulatú és konstruktív" kerekasztal-beszélgetésen részt vett mások mellett Fehér László, Celldömölk polgármestere, Pálné Horváth Mária, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Dózsáné Balogh Viola, a celli Berzsenyi gimnázium igazgatója, Pápai László rendező, nyugalmazott egyetemi oktató, Kaszap Sára népművelő, Horváth György népművelő. A moderátor szerepét Solténszky Tibor dramaturg, rendező - Az MR1 Rádiószínház vezetője - moderálta. A beszélgetésen sok más mellett fölmerült, hogy talán lehetne keresni-találni Celldömölkön olyan, használaton kívüli épületet, amelyet birtokba vehetne a társulat (ahogy hasonló megoldásokra más országokban is van példa). A polgármesteri ígéret szerint mindenesetre a színháznak addig semmiképpen nem kell elhagynia a Koptik Odó utcai kamaraépületet, ameddig arra nem lesz égető szükség - a városi tervek felől nézve.

A kerekasztal-beszélgetés azt is világossá tette (nem először), hogy "sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik a Soltis Színház sorsát." Többen biztató üdvözletüket-hozzászólásukat küldték: (az időközben Kossuth-díjjal kitüntetett) Vidnyánszky Attila rendező-igazgatótól Nánay István színikritikusig. Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az OSzK osztályvezetője például azt írta, hogy (...) "a közönségnek van szüksége színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól. Ha a közösség és intézményei nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!..."

 

Az önkormányzat a művelődési központ második emeletén - filmvetítés céljára kialakítandó, júniusban elkészülő - kamaratermet ajánlotta fel a Soltis Színháznak. Ez azonban önmagában biztos nem jelent(ene) megoldást, hiszen a színház folyamatosan dolgozik (stúdiósok, próbák stb.), az előadás ebből a szempontból mindig "csak a jéghegy csúcsa" (vagy "hab a tortán" ); a díszleteket és kellékek raktározásáról nem beszélve. Most is gyakran előfordul, hogy külső helyszíneken (városi iskola, evangélikus közösségi ház, KMK) próbál, dolgozik a társulat. Nagy Gábor aláhúzza, hogy "kapcsolatunk a művelődési házzal nagyon jó - mindig találunk megoldást."

A "kifejezetten jó hangulatú és konstruktív" kerekasztal-beszélgetésen részt vett mások mellett Fehér László, Celldömölk polgármestere, Pálné Horváth Mária, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Dózsáné Balogh Viola, a celli Berzsenyi gimnázium igazgatója, Pápai László rendező, nyugalmazott egyetemi oktató, Kaszap Sára népművelő, Horváth György népművelő. A moderátor szerepét Solténszky Tibor dramaturg, rendező - Az MR1 Rádiószínház vezetője - moderálta. A beszélgetésen sok más mellett fölmerült, hogy talán lehetne keresni-találni Celldömölkön olyan, használaton kívüli épületet, amelyet birtokba vehetne a társulat (ahogy hasonló megoldásokra más országokban is van példa). A polgármesteri ígéret szerint mindenesetre a színháznak addig semmiképpen nem kell elhagynia a Koptik Odó utcai kamaraépületet, ameddig arra nem lesz égető szükség - a városi tervek felől nézve.

A kerekasztal-beszélgetés azt is világossá tette (nem először), hogy "sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik a Soltis Színház sorsát." Többen biztató üdvözletüket-hozzászólásukat küldték: (az időközben Kossuth-díjjal kitüntetett) Vidnyánszky Attila rendező-igazgatótól Nánay István színikritikusig. Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az OSzK osztályvezetője például azt írta, hogy (...) "a közönségnek van szüksége színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól. Ha a közösség és intézményei nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!..."

 

Az önkormányzat a művelődési központ második emeletén - filmvetítés céljára kialakítandó, júniusban elkészülő - kamaratermet ajánlotta fel a Soltis Színháznak. Ez azonban önmagában biztos nem jelent(ene) megoldást, hiszen a színház folyamatosan dolgozik (stúdiósok, próbák stb.), az előadás ebből a szempontból mindig "csak a jéghegy csúcsa" (vagy "hab a tortán" ); a díszleteket és kellékek raktározásáról nem beszélve. Most is gyakran előfordul, hogy külső helyszíneken (városi iskola, evangélikus közösségi ház, KMK) próbál, dolgozik a társulat. Nagy Gábor aláhúzza, hogy "kapcsolatunk a művelődési házzal nagyon jó - mindig találunk megoldást."

A "kifejezetten jó hangulatú és konstruktív" kerekasztal-beszélgetésen részt vett mások mellett Fehér László, Celldömölk polgármestere, Pálné Horváth Mária, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Dózsáné Balogh Viola, a celli Berzsenyi gimnázium igazgatója, Pápai László rendező, nyugalmazott egyetemi oktató, Kaszap Sára népművelő, Horváth György népművelő. A moderátor szerepét Solténszky Tibor dramaturg, rendező - Az MR1 Rádiószínház vezetője - moderálta. A beszélgetésen sok más mellett fölmerült, hogy talán lehetne keresni-találni Celldömölkön olyan, használaton kívüli épületet, amelyet birtokba vehetne a társulat (ahogy hasonló megoldásokra más országokban is van példa). A polgármesteri ígéret szerint mindenesetre a színháznak addig semmiképpen nem kell elhagynia a Koptik Odó utcai kamaraépületet, ameddig arra nem lesz égető szükség - a városi tervek felől nézve.

A kerekasztal-beszélgetés azt is világossá tette (nem először), hogy "sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik a Soltis Színház sorsát." Többen biztató üdvözletüket-hozzászólásukat küldték: (az időközben Kossuth-díjjal kitüntetett) Vidnyánszky Attila rendező-igazgatótól Nánay István színikritikusig. Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az OSzK osztályvezetője például azt írta, hogy (...) "a közönségnek van szüksége színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól. Ha a közösség és intézményei nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!..."

 

A "kifejezetten jó hangulatú és konstruktív" kerekasztal-beszélgetésen részt vett mások mellett Fehér László, Celldömölk polgármestere, Pálné Horváth Mária, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Dózsáné Balogh Viola, a celli Berzsenyi gimnázium igazgatója, Pápai László rendező, nyugalmazott egyetemi oktató, Kaszap Sára népművelő, Horváth György népművelő. A moderátor szerepét Solténszky Tibor dramaturg, rendező - Az MR1 Rádiószínház vezetője - moderálta. A beszélgetésen sok más mellett fölmerült, hogy talán lehetne keresni-találni Celldömölkön olyan, használaton kívüli épületet, amelyet birtokba vehetne a társulat (ahogy hasonló megoldásokra más országokban is van példa). A polgármesteri ígéret szerint mindenesetre a színháznak addig semmiképpen nem kell elhagynia a Koptik Odó utcai kamaraépületet, ameddig arra nem lesz égető szükség - a városi tervek felől nézve.

A kerekasztal-beszélgetés azt is világossá tette (nem először), hogy "sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik a Soltis Színház sorsát." Többen biztató üdvözletüket-hozzászólásukat küldték: (az időközben Kossuth-díjjal kitüntetett) Vidnyánszky Attila rendező-igazgatótól Nánay István színikritikusig. Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az OSzK osztályvezetője például azt írta, hogy (...) "a közönségnek van szüksége színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól. Ha a közösség és intézményei nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!..."

 

A "kifejezetten jó hangulatú és konstruktív" kerekasztal-beszélgetésen részt vett mások mellett Fehér László, Celldömölk polgármestere, Pálné Horváth Mária, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Dózsáné Balogh Viola, a celli Berzsenyi gimnázium igazgatója, Pápai László rendező, nyugalmazott egyetemi oktató, Kaszap Sára népművelő, Horváth György népművelő. A moderátor szerepét Solténszky Tibor dramaturg, rendező - Az MR1 Rádiószínház vezetője - moderálta. A beszélgetésen sok más mellett fölmerült, hogy talán lehetne keresni-találni Celldömölkön olyan, használaton kívüli épületet, amelyet birtokba vehetne a társulat (ahogy hasonló megoldásokra más országokban is van példa). A polgármesteri ígéret szerint mindenesetre a színháznak addig semmiképpen nem kell elhagynia a Koptik Odó utcai kamaraépületet, ameddig arra nem lesz égető szükség - a városi tervek felől nézve.

A kerekasztal-beszélgetés azt is világossá tette (nem először), hogy "sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik a Soltis Színház sorsát." Többen biztató üdvözletüket-hozzászólásukat küldték: (az időközben Kossuth-díjjal kitüntetett) Vidnyánszky Attila rendező-igazgatótól Nánay István színikritikusig. Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az OSzK osztályvezetője például azt írta, hogy (...) "a közönségnek van szüksége színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól. Ha a közösség és intézményei nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!..."

 

A kerekasztal-beszélgetés azt is világossá tette (nem először), hogy "sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik a Soltis Színház sorsát." Többen biztató üdvözletüket-hozzászólásukat küldték: (az időközben Kossuth-díjjal kitüntetett) Vidnyánszky Attila rendező-igazgatótól Nánay István színikritikusig. Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az OSzK osztályvezetője például azt írta, hogy (...) "a közönségnek van szüksége színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól. Ha a közösség és intézményei nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!..."

 

A kerekasztal-beszélgetés azt is világossá tette (nem először), hogy "sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik a Soltis Színház sorsát." Többen biztató üdvözletüket-hozzászólásukat küldték: (az időközben Kossuth-díjjal kitüntetett) Vidnyánszky Attila rendező-igazgatótól Nánay István színikritikusig. Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az OSzK osztályvezetője például azt írta, hogy (...) "a közönségnek van szüksége színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól. Ha a közösség és intézményei nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!..."

 

 

 

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!