Kulka János sokat tanult az autistáktól

Most viszont nem a Szentivánéji álom össze-, aztán szétbogozott kapcsolatai, hanem a többnyire börtönnek tartott az autizmus a téma: az autisták furcsa, zárt, magányos, nehezen megközelíthető, az ismétlések és megszokások konok, rituális rendjére épülő, szélsőséges megnyilvánulásoktól sem mentes világa, amellyel Kulka János az Esőember színpadi változatának bemutatója által került kapcsolatba. Azt mondja, a producer-forgatókönyvíró Orlai Tibor javaslatára kereste fel végül azt a klubot, ahol aztán egy ideig heti rendszerességgel megfordult. Bár kezdetben azt gondolta: majd megoldja ő a színészetéből, saját magából ezt a nem könnyű feladatot. Aztán ott hátul mégis csak megszólalt valami, hogy megéri vállalni a kalandot . Tényleg megérte: azonnal rájött, hogy döbbenetesen keveset tud az autistákról - a kapcsolatkeresés pedig személyes tanulságokat is hozott. Azóta ráadásul az Autisták Országos Szövetsége az autizmus tiszteletbeli nagykövetének nevezte ki - és részt vesz abban a diszkrimináció ellenes kampányban is, amely a fogyatékkal élők, a kisebbségben lévők, a kiszolgáltatottak irányában próbálja meg nyitottabbá, érzékenyebbé, elfogadóbbá tenni ezt az elkérgesedett lelkű társadalmat. A kutatások azt mutatják, hogy napjainkban majdhogynem hatványozódik az autisták száma - talán még nem késő felkészülni. Vagy felismerni a bennünk élő autistát - a kisebb-nagyobb autisztikus karakterjegyeket. Kulka János azt mondja, neki sokat segítettek ezek a felfedezések. Mindaz, amit korábban a saját személyiségében nyugtalanítónak tartott (hogy például milyen nehéz belépnie egy olyan terembe, ahol sokan várnak rá, ahol meg kell szólalnia; és ez több a szokásos izgalomnál), egyszerre csak megnevezhetővé - ezáltal kezelhetőbbé vált számára. A -ból B -be eljutni egy autistának jóformán megoldhatatlan feladat.

Tudom, hogy az autista olyan, mint a feltörhetetlen dió. Mégis: azt remélem, hogy ott benn van valami, ami fénylik - és ami nagyon hasonlít a szabadságra. Egy autista nem tűr olyan helyzetet, amely nem kellemes. Föláll és elmegy.

Most viszont nem a Szentivánéji álom össze-, aztán szétbogozott kapcsolatai, hanem a többnyire börtönnek tartott az autizmus a téma: az autisták furcsa, zárt, magányos, nehezen megközelíthető, az ismétlések és megszokások konok, rituális rendjére épülő, szélsőséges megnyilvánulásoktól sem mentes világa, amellyel Kulka János az Esőember színpadi változatának bemutatója által került kapcsolatba. Azt mondja, a producer-forgatókönyvíró Orlai Tibor javaslatára kereste fel végül azt a klubot, ahol aztán egy ideig heti rendszerességgel megfordult. Bár kezdetben azt gondolta: majd megoldja ő a színészetéből, saját magából ezt a nem könnyű feladatot. Aztán ott hátul mégis csak megszólalt valami, hogy megéri vállalni a kalandot . Tényleg megérte: azonnal rájött, hogy döbbenetesen keveset tud az autistákról - a kapcsolatkeresés pedig személyes tanulságokat is hozott. Azóta ráadásul az Autisták Országos Szövetsége az autizmus tiszteletbeli nagykövetének nevezte ki - és részt vesz abban a diszkrimináció ellenes kampányban is, amely a fogyatékkal élők, a kisebbségben lévők, a kiszolgáltatottak irányában próbálja meg nyitottabbá, érzékenyebbé, elfogadóbbá tenni ezt az elkérgesedett lelkű társadalmat. A kutatások azt mutatják, hogy napjainkban majdhogynem hatványozódik az autisták száma - talán még nem késő felkészülni. Vagy felismerni a bennünk élő autistát - a kisebb-nagyobb autisztikus karakterjegyeket. Kulka János azt mondja, neki sokat segítettek ezek a felfedezések. Mindaz, amit korábban a saját személyiségében nyugtalanítónak tartott (hogy például milyen nehéz belépnie egy olyan terembe, ahol sokan várnak rá, ahol meg kell szólalnia; és ez több a szokásos izgalomnál), egyszerre csak megnevezhetővé - ezáltal kezelhetőbbé vált számára. A -ból B -be eljutni egy autistának jóformán megoldhatatlan feladat.

Tudom, hogy az autista olyan, mint a feltörhetetlen dió. Mégis: azt remélem, hogy ott benn van valami, ami fénylik - és ami nagyon hasonlít a szabadságra. Egy autista nem tűr olyan helyzetet, amely nem kellemes. Föláll és elmegy.

Tudom, hogy az autista olyan, mint a feltörhetetlen dió. Mégis: azt remélem, hogy ott benn van valami, ami fénylik - és ami nagyon hasonlít a szabadságra. Egy autista nem tűr olyan helyzetet, amely nem kellemes. Föláll és elmegy.

Tudom, hogy az autista olyan, mint a feltörhetetlen dió. Mégis: azt remélem, hogy ott benn van valami, ami fénylik - és ami nagyon hasonlít a szabadságra. Egy autista nem tűr olyan helyzetet, amely nem kellemes. Föláll és elmegy.