Az a gyönyörű közös nevező

Gergye Rezső egyrészt a vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központ igazgatója, másrészt évtizedek óta tevékeny részese - szervezőként, játékosként, rendezőként - a város és környéke színjátszó-életének. Amikor vele beszélgetünk, ügyelnünk kell arra, hogy ne keverjük össze Gergye Rezsőt, a művház-igazgatót - Gergye Rezsővel, a színésszel-rendezővel.

A XI. Vasvári Színjátszó Fesztivált  a Nagy Gáspár Kulturális Központ szervezte, amikor tehát a fesztiválról beszélgetünk, az NGKK igazgatóját kérdezzük. Igen ám, de Gergye Rezső a Dinamit című Hajnóczy Péter-monodrámával színjátékosként (a Vasvári Játékszín színeiben) is a közönség meg a zsűri elé lépett: sok-sok éve izgatja  ez a robbanékony, rejtélyes, személyes, legendás  szöveg, nem csoda, hogy előadása "állandó, folyamatos kísérlet". A fesztiválzsűri országos ezüst minősítéssel, valamint egyéni színészdíjjal  honorálta az előadást, plusz Gergye Rezső meghívást kapott Sopronba, a Dinamit bekerült a jövő évi Költészet Hete programjába. Rezső azt mondja, a  minősítés és a díj természetesen nagyon fontos: jó, ha a  szakemberek elismerik  a befektetett munkát. Mégis, talán az a legfontosabb, amikor egy-egy előadás után  szavak nélkül is látja, érzi, hogy a nézővel történt valami; hogy létrejött a színpad és a nézőtér között az áramkör. Legutóbb a  fesztiválon például ez történt.

Egyébként meg számára sose okozott gondot az életbeli szerepek szétválasztása. Úgyhogy a továbbiakban Gergye Rezső, a vasvári kulturális központ igazgatója beszél. Azt mondja, manapság látszólag minden ellentmond annak, hogy valódi értékek mentén szerveződjenek közösségek. Aztán tessék, itt van az ellenpélda, a vasvári színjátszó fesztivál, ahol még a profi és amatőr színház között emelkedő falak is leomolhatnak, mert az egyik és a másik világból érkezettek nem azt keresik, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Gergye Rezső fontosnak tartja, hogy Jordán Tamás, a szombathelyi WS Színház igazgatója nemcsak verset mondott a fesztiválzárón, hanem el is időzött a fesztiválozók között, nagy természetességgel,  mellőzve mindenféle protokollt;  viszont emelve az esemény rangját. Gergye Rezső szerint az a legjobb, amikor a sokfelől összegyűlő emberek megtalálják "azt a gyönyörű közös nevezőt".

Az idei fesztiválnak két kihelyezett helyszíne volt, jövőre akár öt-tíz is lehet, és akkor a környező településeken akár szálláshelyeket is találhatnak a színjátszók. (Az idén volt olyan csoport, amely Gersekaráton szállt meg.) A jelszó a hálózatosodás, amely ráadásul "a pénztelenséget is pénzzé teheti". Bár az idén kényszerből tolódott április végéről-május elejéről őszre a fesztivál, de ez az időpont meg jól jött a bérlet szempontjából. Most fesztiválelőadások is bekerülhettek az NGKK bérletes kínálatába, lehetőséget teremtve a helyi közönségnek a nem hagyományos színházi világok el- és befogadására. 

Szertartás a kolostorkertben

Jövőre június első vagy második hétvégéjén rendezik meg a Vasvári Színjátszó Fesztivált, a beadott NKA-pályázat eredményhirdetése decemberben várható. A júniusi időpont megint egy kis újítás: akkor már kezdődik a szabadtéri szezon, úgyhogy a jelentkező csoportok akár speciális vasvári helyszínekre - a sánc, a szentkúti fedett színpad, a kolostorkert, a csónakázótó - koncentrálva is készülhetnek produkciókkal. Milyen szép lehetne mondjuk egy zsirai szertartásjáték az esti  kolostorkertben.