Angol Szalon: Kerettörténet Dickens-szel

Ha akarjuk, akkor egy keretet adott az Angol Szalon utolsó előadása a rendezvénysorozat létezésének. A csütörtöki előadó ugyanis Murai Gábor, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ oktatója volt, aki annakidején, 2011 őszén előadásával útjára indította a sorozatot. Az azóta jó néhány alkalmat megélt Angol Szalont azonban a félreértések elkerülése végett nem temetjük, a szervezők ugyanis bíznak abban, hogy tavasszal ismét folytatása következik a dolognak.

Az est témájául Charles Dickens munkássága és azon belül is híres nagyregénye a Twist Oliver szolgált. De még mielőtt mindehhez szerencsénk lehetett volna, egy vendéget köszönthettünk köreinkben, nevezetesen a Mikulást. December 6-a lévén a szervezők természetesen gondoskodtak arról, hogy ő is tiszteletét tegye az AGORA Szalonban. Miközben a közönség soraiban sercegett még a szaloncukrok papírja, Murai Gábor már nekilátott annak, hogy elvezessen bennünket ebbe az író, s általa a 19. század világába, s egy kicsit még tovább is.

Murai Gábor. Fotó: Szendi Péter

Annak idején, amikor a két egyetemi tanszék, az angol és a kommunikáció kooperációjából megszületett a rendezvény, fő célkitűzése az volt, hogy az angolszász irodalmat örvözzék különböző társművészetekkel, alapvetően a filmművészettel, s ha lehetőség nyílik rá, bármi mással is. Murai Gábor előadása teljes mértékben megfelelt ennek a „kritériumnak”. Amellett, hogy az író fontosabb életrajzi elemeit ismertette (ilyen a gyári munka 11 évese, a „nagy út” jelentősége, a Dologház, vagy éppen a Magániskolák légköre) kifejezetten a vizualitásra építkezett. De előbb még arról, hogy Dickensnél mit jelentett a vizualitás. Műveit ugyanis sorozatokban jelentette meg kezdetben, s ezeket mindig illusztrációk kísérték. Gyakran tartott felolvasó esteket is, melyek alkalmával ezeket az illusztrációkat, karcolatokat kivetítették. Természetesen a korabeli technikával, gyertyaláng és csiszolt lencse segítségével. Az előadó azt mondja, óriási szerepet játszottak az illusztrációk a könyvekben, s neki magának az az érzése támad, mintha sokszor rendező és operatőr munkáját látná egybe. Nem fér kétség hozzá, lehet valami a dologban, hiszen Dickens 15 nagyregényéből mind az összeset megfilmesítették, nem is egyszer. – Dickens a valaha volt legtöbbet adaptált szerzők közé tartozik. Nemcsak hogy összes nagyregényét megfilmesítették, több mint száz mozgókép rögzíti azokat – így az előadó, aki éppen ezt kihasználva, a vizualitásban kívánta érzékeltetni Dickens munkásságának egyik remekét, a Twist Oliver-t.

Így lehetett, hogy négy különböző rendezőtől nézhettük meg egy azon megfilmesített jelenetet, melyben nem csak Twist Oliver személye és karaktere különült egy egymástól markánsan, hanem a korabeli London látképe is.

- De ki is valójában Twist Oliver? Mennyire valóságos, és mennyire húsvér az ember? – tette fel végül a kérdést az előadó, aki azon a véleményen van, Twist Oliver személye sokkal inkább egy idea, semmint valóságos személy, s csak az író erkölcsi hozzáállása, hite tartja életben, vagyis az írói sors akarata áll Twist Oliver figurája mögött.

A kérdést sokáig lehetett volna boncolgatni, ám a rendhagyó előadás egy újabb elemével találkozhattunk, ugyanis Varga Diána és Jenifer Benefield egy-egy dallal örvendeztette meg a közönséget, míg az anglisztikás első éves hallgatók is dalra fakadtak és fakasztották a közönséget a karácsony szellemében. Ismét volt tea és sütemény is, majd mi mást is tekinthetett volna meg a nagyérdemű, semmint a Twist Oliver című filmet David Lean feldolgozásában 1948-ból. A film érdekessége, hogy sosem jelent meg magyar felirattal, de az Angol Szalonba mégis így érkezett meg. Ez két egyetemi hallgató, Bence Szeréna és Varga Bence munkásságának köszönhetően következhetett be.